Valós idejű adatszolgáltatás az év második felétől (4.)

Közeleg - a köznyelvben online számlázásként elhíresült - valós idejű adatszolgáltatás bevezetésének határideje. Még van néhány hét arra, hogy a vállalkozók felkészüljenek a feladatra.

Cikkem előző részében éppen csak belekóstoltunk a láncügyletekbe. Most visszatérünk erre a kérdésre, és megnézzük, milyen lépéseken keresztül határozhatjuk meg az ilyesféle ügyletekben szereplő, egyes értékesítési pontok teljesítési helyét.

Az ún. fuvarozásos értékesítés megkeresése

Az, hogy a láncban melyik az ún. fuvarozásos érétkesítés, azért fontos, mert erre érvényes az Áfa törvény azon szabálya (26.§.), hogy ott minősül az ügylet teljesítettnek, ahol a termék fuvarozása megkezdődik (feladása megtörténik).
Az Áfa tv. vonatkozó szabályaiból kiindulva, az lesz a fuvarozásos értékesítés, amelyikben a fuvarozást saját nevében felvállaló szereplő számlázási félként megjelenik.
Nagyon fontos, hogy ebben a vonatkozásban nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy ez a szereplő a saját szállítóeszközeivel teljesíti ezt a vállalását, vagy külső szereplőt bíz meg ezzel.

Nézzük meg a lehetséges variációkat erre!


- Ha a fuvarozást az értékesítési lánc első szereplője („A”) vállalta, akkor a fuvarozásos értékesítés is az az értékesítés lesz, amelyben ő, mint számlázási fél, megjelenik. A lánc első szereplőjére az is igaz, hogy – elsősége okán- csupán egy ügyletben vesz részt. Ezért, ha a fuvarozásos értékesítés e szereplő ügylete, akkor a lánc legelső értékesítése lesz az az ügylet, amelynek teljesítési helye a fuvarozás megkezdésének országa lesz. Ezt követően, a láncban minden további értékesítés (fuvarozást követő értékesítések) teljesítési helye a rendeltetés országa lesz (27.§. (3) bekezdés b) pont). A cikkem előző részében hozott példában az „A” szereplő magyar cég, aki „B”olasz vállalkozásnak értékesít, és ez utóbbi „C”-nek, cseh adóalanynak ad el. Ha a magyar cég bonyolítja a szállítást, akkor az az ügylet lesz a fuvarozásos értékesítés, amelyikben ő, mint számlázási fél megjelenik. Ez az ügylet a közte és „B” közötti értékesítés lesz. Ennek teljesítési helye (26.§.) Magyarország lesz. A „B” és „C” közötti ügylet – a fuvarozásos értékesítést követő értékesítés – teljesítési helye (27.§. (3) bekezdése b) pont) a rendeltetési hely országa, azaz példánk szerint Csehország lesz.
- Abban az esetben, ha a fuvarozást a lánc utolsó szereplője (azaz a végső beszerző) vállalta, akkor az ún. fuvarozásos értékesítés az az ügylet lesz, amelyikben ez a végső beszerző számlázási félként megjelenik. Erre a szereplőre is igaz, hogy a láncnak csak egyetlen ügyletében vesz részt: vevőként a lánc utolsó értékesítésében. Ezért, ha ő bonyolítja a fuvarozást, akkor az ún. fuvarozásos értékesítés a lánc legutolsó ügylete lesz, és erre alkalmazzuk azt a szabályt, hogy az ügylet teljesítési helye az a hely, ahol a termék a fuvarozás (feladás) megkezdésekor van. Mivel ebben a verzióban a lánc utolsó szereplője bonyolítja a szállítást, övé az ún. fuvarozásos értékesítés. Minden más, a láncban ezt megelőző értékesítés (azaz a lánc egésze, a végső felhasználó beszerzését leszámítva) teljesítési helye a fuvarozás megkezdésének az országa lesz (27.§.(3) bekezdése a) pont). Ha – maradva példánknál – a fuvarozást a cseh partner („C”) bonyolítja, akkor az az értékesítés lesz az ún. fuvarozásos ügylet, amelyben ő számlázási félként megjelenik, azaz a „B” és „C” közötti értékesítés. Ez az ügylet a fuvarozás megkezdésének helyén minősül teljesítettnek, ami jelen esetben Magyarország, hiszen a magyar cég által eladott gép végső vevője a „C” szereplő. A másik értékesítés, a fuvarozásos ügyletet megelőző értékesítés, az „A” és „B” közötti ügylet a fuvarozás megkezdésének helyén minősül teljesítettnek, ami jelen esetben ugyancsak Magyarországot jelenti.
- Ha a közbenső szereplő bonyolítja a fuvarozást – azaz nem a legelső értékesítő és nem is a végső beszerző -, akkor már picit bonyolultabb a helyzet, mint az előző két esetben. A közbenső szereplő ugyanis – és ez a háromnál több partnert egyesítő értékesítési láncokra is igaz -, egyszerre két ügyletben is részt vesz: egyrészt beszerzőként, másrészt értékesítőként. Ezek közül melyik ügylet lesz az ún. fuvarozásos értékesítés? Válaszként adott az adótörvény erre vonatkozó főszabálya (27.§. (2) bekezdése, amelyben a jogalkotó vélelmezi, hogy a közbenső szereplő vevői minőségében intézkedett a termék szállításáról. Kivéve: ha ez a szereplő bizonyítja, hogy nem vevői, hanem értékesítői minőségében járt el, amikor gondoskodott a fuvarozásról. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ha a közbenső szereplő passzív marad az ügyben, akkor az ügyletet úgy kell megítélni, hogy ő vevői minőségében bonyolította a fuvart. Ugyanakkor, ha bizonyítja – azaz aktívan lép fel-, hogy eladói minőségében fuvaroztatott, akkor abból kell kiindulni a teljesítési hely szabályok alkalmazásakor. Itt egy pillanatra álljunk meg! Hogyan is kell/lehet igazolni azt, hogy a közbenső szereplő milyen minőségében intézkedett a termékszállításról? Kitől, honnan kell igazolásokat, pecsétes papírokat, egyebeket beszereznie? Nos, a helyzet-az, hogy bár a törvényszöveg a „bizonyítja” kitételt tartalmazza, ez a bizonyítás az érintett szereplő döntésén múlik, és ezt azzal tudja egyértelműen kifejezni, hogy milyen adószámot ad meg ügyleteinek számlázásakor.
Persze a gyakorlatias olvasóban azonnal felmerül a kérdés, vajon miért is nem mindegy ennek a fránya közbenső szereplőnek, hogy milyen minőségében intézkedett a fuvarozásról. Azt tudjuk, hogy a fuvarozásos értékesítésre az a szabály érvényes, hogy az ügylet teljesítési helye az a hely, ahol a termék a fuvarozása (feladása) megkezdésekor van.

Visszatérve példánkhoz, ha a „B” szereplő (olasz vállalkozás) intézi a fuvart, első körben tételezzük fel, hogy a törvényi vélelemnek megfelelően, vevői minőségében intézkedett a termék szállításáról.
Ez esetben a felé történő értékesítést – esetünkben A” magyar adóalany értékesítését- adómentesnek kell tekinteni.
Lehetősége van azonban „B”-nek arra is, hogy bizonyítsa, a fuvarozás – és ezáltal az adómentes értékesítés – a saját eladásához kapcsolódik.
A hivatkozott, Áfa törvényi vélelem megdöntésére az adóalanynak van lehetősége. A példánkban szereplő magyar társaságnak - adózási státuszának alátámasztásához - célszerű az olasz partnertől annak „fuvarozási minőségét” érintő nyilatkozatot kérnie, illetve az áru átadásakor a fuvarlevél másolatát is indokolt beszerezni.

Ahogyan arról fentebb volt szó, a közbenső fél két szerepben is eljár, hiszen ugyanannak a terméknek egyszerre vevője és eladója, anélkül, hogy az áruk fizikailag a birtokába kerülnének.
Annak függvényében, hogy fuvarozói minőségéről miként dönt, az első, vagy a második értékesítés minősülhet a fuvarozáshoz kapcsolódó, vagyis adómentes termékértékesítésnek.

Az adóhatósági vizsgálatokból levonható következtetések szerint, az adómentes értékesítés megállapítása kapcsán, gyakran nem elégséges feltétel önmagában az, hogy melyik fél rendelte meg a fuvart.

Előfordult, hogy a láncban első magyar szereplő (eladó) adómentes termékértékesítését az adóhatóság arra hivatkozással vitatta, hogy bár a fuvart ő rendelte meg, de ennek költségét közvetlenül valamelyik másik szereplőnek számlázta tovább.

Az adóhatóság álláspontja szerint nem lehet az értékesítőre, mint a fuvar megrendelőjére és intézőjére tekinteni, ha a fuvart más nevében, közvetítői szerepben rendelte meg, hiszen ez esetben valójában nem az ő értékesítéséhez kapcsolódik a fuvarozás és az adómentesség.

Ennek tanulsága az, hogy az adott ügylet valamennyi körülményét alaposan mérlegelni kell ahhoz, hogy eldönthessük, kit kell a fuvar megrendelőjének tekinteni mind jogi, mind gazdasági értelemben.

Az is nagyon fontos, hogy a közbenső szereplő az ügyleteinek számlázásakor milyen adószámot tüntet fel a bizonylaton. Amennyiben a fuvarozást ő intézi, az adószám megadásával (mely a saját döntése) az adótörvénynek az adómentes értékesítés miatt oly fontos vélelmét megerősítheti vagy megdöntheti.

Ha a példánkban szereplő közbenső vevő (olasz vállalkozás) a magyar cég (eladó) részére magyar adószámot ad meg, miközben az árukat Magyarországon kívüli rendeltetési helyre (esetünkben Csehországba) szállíttatja el, akkor nem lehet adómentesen közösségi értékesítést számlázni. Így a láncban az olasz vállalkozás Magyarországról teljesítendő értékesítése lesz az adómentes, amennyiben a termékeket valóban elfuvarozzák Magyarországról.

Továbbá a magyar eladó akkor sem értékesíthet adómentesen, ha az olasz vevő a termékeket magyar adóalanynak értékesíti tovább magyarországi rendeltetési hellyel.

Figyelemmel arra, hogy ekkor mindkét termékértékesítés teljesítési helye Magyarország lesz az Áfa tv. szerint, a magyar áfát kell mindkét értékesítés során felszámítani. Ez egyben azt is jelenti, hogy az olasz cégnek Magyarországon be kell jelentkeznie áfa-alanyként.

Ezzel szemben, ha az olasz adóalany vevő az olasz adószámát adja meg, az áru igazoltan külföldre történő szállítása mellett, a magyar félnek lehetősége van adómentesen számlázni.
Ezt az értékesítést a magyar vállalkozás mind az áfa-bevallásában, mind az összesítő jelentésében feltűnteti, nagyon fontos számára, hogy megbizonyosodjék arról – és erről hitelt érdemlő bizonyítékai is legyenek-, hogy a terméket (példánknál maradva) külföldre (Olaszország) kerültek (akár az olasz eladóhoz, akár közvetlenül annak olasz vevőjéhez).

Amennyiben nem sikerül bizonyítania a magyar vállalkozásnak, hogy az áru elhagyta Magyarországot, az ügyletre magyar áfát kell felszámítani, melyet a magyar eladónak kell az adóhatóság felé megfizetnie.

Mi történik akkor, ha az olasz cég nem olasz, hanem cseh adószámot ad meg!
Amennyiben a fuvarozást a magyar értékesítő vagy az olasz társaság vevői minőségében végzi, a magyar fél Közösségen belüli adómentes termékértékesítést végez, míg a rendeltetés országában, vagyis Csehországban az olasz adóalany Közösségen belüli beszerzést jelent (feltételezve, hogy a háromszögügyletre vonatkozó egyszerűsítő szabályok Csehországban nem alkalmazhatók). Az ezt követő értékesítés Csehországban adóköteles, így az olasz adóalany a vevője felé cseh áfával növelten számláz.

Összefoglalásként – a fuvarozásos értékesítést megelőző és azt követő értékesítések teljesítési helyét érintően – az a szabály, hogy a „megelőző” ügylet ugyancsak a fuvarozás megkezdésének országában minősül teljesítettnek, míg a „követő” ügyletek a rendeltetés országában.
Fentiekben csupa olyan ügyletet vizsgáltunk, amely Magyarországról indult. A valóságban azonban a láncügyletek sokféle kombinációja előfordulhat, így az is, hogy az értékesítés külföldről indul, érinti Magyarországot és külföldön fejeződik be.

Tegyük fel, hogy az „A” francia cég terméket értékesít „B” magyar cégnek, amely azt továbbértékesíti „C” német vállalkozásnak.

Az értékesítési lánc tehát nem Magyarországról indul, és nem is itt fejeződik be. Ennek ellenére, az Áfa tv. láncügyletekre vonatkozó szabályait is figyelembe kell venni.
Természetesen itt is feladat, hogy megállapítsuk az egyes ügyletek teljesítési helyét, azaz megnézzük, van-e a láncban olyan értékesítés, amelynek a teljesítési helye az áfa tv. 26-27.§-ai alapján Magyarországra esik.
A fenti példában egyik ügylet teljesítési helye sem Magyarország, mivel egy láncértékesítés kapcsán az egyes ügyletek teljesítési helye csak a termék fuvarozásának indulási helye vagy a rendeltetési helye lehet.
A bemutatott esetben a termék Franciaországból indul és Németországba érkezik: egyik értékesítés teljesítési helye sem eshet Magyarországra. Így a magyar cégnek Franciaországban, illetve Németországban kell utánajárnia, hogy van-e e két országban az ottani ügyleteivel kapcsolatban áfa-kötelezettsége. (A német áfa-szabályoktól függően, ha az ún. háromszögügyletes egyszerűsítéssel kezelhető, az ügylet Németországban adózik úgy, hogy az áfát a német adóalany szereplő fizeti meg.) Belföldön az a feladata a magyar cégnek, hogy az általa a „C”, német adóalanynak teljesített, Áfa tv. területi hatályán kívüli értékesítését az áfa-bevallás részletező adatai között feltüntesse.


És az adókulcs?

Ha a láncban olyan ügyletekben érintett a magyar cég, amely a fentebb vázolt teljesítési hely szabályok alapján, Magyarországon teljesítettnek minősülnek, azok a magyar Áfa tv. hatálya alá tartoznak. Ennek megfelelően terhelheti az ügyletet a magyar áfa (27%, 18% vagy 5%), illetve adott esetben tartozhat az ügylet az Áfa törvényben meghatározott valamely adómentes körbe is. Ez utóbbi esetben az érintett ügyletet áfa felszámítása nélkül (adómentesen) kell számlázni, feltűntetve a bizonylaton az adómentesség tényét és okát.
Ellenkező esetben a termékre irányadó adókulccsal kell számlázni.

Azon ügyletek, amelyeknek a fentiek szerinti teljesítési helye külföld, nem tartoznak a magyar Áfa tv. hatálya alá, azaz ezek ún. Áfa tv. területi hatályán kívüli ügyletek. Magyar áfa tehát nem szerepelhet az ilyen ügyletekről kiállított számlában.
Viszont a magyar adóalany jól teszi, ha utánajár annak, hogy a teljesítés országában terheli-e őt bejelentkezési kötelezettség, vagy más, a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos kötelezettség.

Ilyesféle kötelezettsége a vállalkozásnak a távolsági értékesítések kapcsán is felmerülhetnek. A folytatásban ezt a speciális értékesítési formát vizsgáljuk meg.