Osztalék az ablakban – az előírás és a könyvelés szabályai

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

Az osztalék előírása és könyvelése nem mindennapos rutinfeladat, így nem árt ezek szabályait újra átgondolnunk a beszámoló készítés idején.

Mint ismeretes, az osztalék előírására és elszámolására vonatkozó szabályok a korábbi gyakorlathoz képest, 2016-tól jelentősen módosultak, A változtatás célja az volt, hogy összhangba hozza a magyar számviteli törvényt a nemzetközi számviteli előírásokkal, könnyebb legyen a beszámoló elfogadásával kapcsolatos „papírmunka”: nem kell már külön-külön mérleget készíteni az osztalék előtti és az osztalékkal együtt vizsgált állapotról.

Fontos, hogy az előző üzleti évi adózott eredménnyel kiegészített szabad eredménytartalék akkor fizethető ki osztalékként, ha a lekötött tartalékkal, továbbá a pozitív értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék figyelembevétele után sem csökken a jegyzett tőke összege alá.

A szabad eredménytartalék és saját tőke összegének meghatározásánál növelő tételként figyelembe lehet venni az előző üzleti évi beszámolóban még nem szereplő, de a tárgyévben a mérlegkészítés időpontjáig elszámolt, kapott (járó) osztalék, részesedés összegét. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a negatív eredménytartalék csökkenti az osztalékfizetés lehetőségét, továbbá a tőketartalék nem nyújthat fedezetet a negatív eredménytartalékkal szemben a kifizethető osztalék számítása során.

A megállapított és fizetendő osztalék összegét az erre vonatkozó döntés napjával, a tárgyévet követő üzleti évben kell elszámolni a számviteli nyilvántartásokban.

A tulajdonosoknak fizetendő osztalék számviteli elszámolására a beszámolót jóváhagyó tulajdonosi döntés alapján és annak időpontjával kerül sor, eredménytartalékot csökkentő és kötelezettséget növelő tételként.

Ez azt jelenti, hogy egy adott üzleti évről készített beszámolóban megjelenő adózott eredmény osztalékként történő felhasználásáról, a tárgyévet követő időszakban, azaz a 2021. évet érintően 2022-ben, a beszámoló elfogadásakor kell döntést hozni.

Ebből következően, a jóváhagyott osztalékot a tárgyidőszakot követő üzleti évben, tehát jelen esetben 2022-ben kell a számviteli nyilvántartásokban kimutatni. (A Ptk. ezzel összefüggésben rögzíti, hogy az adózott eredmény felhasználásra vonatkozó javaslat tartalmilag az osztalék jóváhagyásáról szóló javaslattal egyezik meg.)

Annak nincs akadálya, hogy a jóváhagyott osztalék előírása és anyagi rendezése eltérő időpontban történjék.

Egy vállalkozás nem csak osztalék kifizetője lehet, hanem az arra jogosult is: kaphat osztalékot más vállalkozásban lévő tulajdonrésze alapján.

Ez lehet forrása a cégben kifizetett osztaléknak is, de csak akkor, ha a pénz a mérleg-fordulónapig ténylegesen be is folyt, az adott évi beszámolóban is csak ez esetben lehet kimutatni.


A személyi jövedelemadón túl, szociális hozzájárulási adóval is számolni kell

A kifizetett osztalékot a személyi jövedelemadón túl, szociális hozzájárulási adó is terheli, de ez utóbbira felső határt is rögzít a törvény.

A törvény a természetes személy adófizetési kötelezettségének felső határt szab:

  • a vállalkozásból kivont jövedelem,
  • az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem,
  • az osztalék,
  • a vállalkozói osztalékalap,
  • az árfolyamnyereségből származó jövedelem, és
  • az Szja tv. 1/B. § hatálya alá tartozó személy e tevékenységből származó jövedelme esetén az adót addig kell megfizetni, amíg a természetes személy
  • összevont adóalapba tartozó jövedelmei és
  • a törvényben nevesített tőkejövedelmeinek, valamint
  • az Szja tv. 1/B. §-a hatálya alá tartozó alá tartozó személy jövedelmének összege a tárgyévben eléri a minimálbér összegének huszonnégyszeresét: 2022-ben ez az összeg 4 800 000 forint.


Az év első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összege ugyanis 2022-ben, a 703/2021. (XII. 15.) Korm. rendelet alapján havi 200 000 forint.

Egy példával is megvilágítva fentieket, tegyük fel, hogy egy társaság tulajdonosának munkaviszonyában elért, összevont adóalapba tartozó jövedelme 3 900 000 forint és kap a társaságtól 2 500 000 forint osztalékot. Ez esetben 900 000 forint osztalék után kell szociális hozzájárulási adót fizetnie.

E jövedelmek után a természetes személynek mindaddig adófizetési kötelezettsége van, amíg a kifizetőnek az adófizetési felső határ eléréséről nem nyilatkozik. Nyilatkozhat arról is, hogy a hozzájárulási felső határba beszámító jövedelmeinek összege várhatóan eléri az adófizetési felső határt.

E nyilatkozattal azonban óvatosnak kell lenni: ha ezt a jövedelmeinek összege mégsem éri el, az adót 6 százalékkal növelten, a tárgyévi személyi jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában kell bevallania, és a bevallás benyújtásának határidejéig meg is kell fizetnie.


Mi lesz az osztalékelőleggel?

A vállalkozások gyakran fizetnek évközben osztalékelőleget, a becsült tárgyévi eredmény terhére.

Fontos tudni, hogy az osztalékelőlegből nem kell szociális hozzájárulási adót levonni: a kötelezettséget akkor kell majd megállapítani, amikor az osztalékelőleg véglegesen osztalékká válik.

Ha a szociális hozzájárulási adó levonása valamilyen okból nem lehetséges, az adó megállapítására és megfizetésére a magánszemély kötelezett.

Előfordulhat, hogy az üzleti év beszámolója alapján a kifizetett osztalékelőlegnél alacsonyabb osztalékot hagynak jóvá. Ilyen esetben a korábban felvett osztalékelőleg, vagy annak egy része nem válik osztalékká, így kölcsönnek minősül. Ebből az következik, hogy az osztalékelőleg kifizetésének időpontja, valamint az eredményfelosztás osztalékról való döntés időpontja közötti időszakra számított kamat az érintett tulajdonosok kamatkedvezményből származó jövedelmének minősül (Szja tv. 72.§.).

Akkor pedig, ha a felvett osztalékelőleg vagy annak egy része nem válik osztalékká, és nem is kell azt visszafizetni, az elengedett rész a magánszemély egyéb jövedelmévé válik. Ezt a jövedelmet az elengedés évéről szóló adóbevallásban kell bevallani.


Mit tegyenek a kivások?

A kisvállalati adó (kiva) alanyainak – ellentétben a társaságiadó-alanyokkal –, az eredmény után csak akkor kell megfizetniük az adót, ha azt a vállalkozásból kivonják.

A kivásoknak figyelniük kell arra, hogy az osztalék után a kiva-fizetési kötelezettséget nem a kifizetés időpontjában, hanem a gazdasági társaság tagjainak az osztalékról szóló döntése alapján az éves kiva-bevallásban kell szerepeltetni és megfizetni.

Ebből az is következik, hogy az év közben kifizetett osztalékelőleg után nem kell kivát fizetni: kizárólag a megállapított osztalék után keletkezik kiva-fizetési kötelezettség.

Viszont, ha az osztalék kifizetése csak később, az osztalékról szóló döntést követően történik meg, akkor is meg kell fizetni a kivát, vagyis ilyenkor a kiva-fizetés meg fogja előzni a személyijövedelemadó-fizetési kötelezettséget.

Megfontolandó, hogy a tulajdonosok számára valóban a „klasszikus” osztalék a leginkább megfelelő jövedelmforma-e, vagy más, adott esetben kedvezőbb megoldásokat is találhatnak-e. Ilyen lehet például a TBSZ is, amelyről – és más alternatívákról – következő cikkemben lesz szó.


Újabb „megúszós süti” a mérlegidőszakra – ezúttal a sós ízek kedvelőinek

A nővéremtől kaptam ennek a finom kelt, sós sütinek a receptjét, ő pedig a barátnőjétől tanulta. Az eredeti forrás valószínűleg valamelyik „sütis portál”, de hogy melyik is a sok közül, azt már nem tudni.

Testvérem rendszerint sonkachips-szel gazdagított zöldségkrém-levesek – legutóbb brokkolikrém-leves – társaságában kínálja a vajdasági sóst, amelynek receptjét most megosztom önökkel:


Hozzávalók

A tésztához


  • 80 dkg finomliszt
  • 1 dl napraforgó olaj
  • 1 ek cukor
  • 5 l tej (langyos)
  • 5 dkg élesztő


A töltelékhez

  • 25 dkg lágy margarin
  • 3 db tojássárgája
  • 1 ek. só