Oszd meg – és fizesd be az önkormányzatoknak! 4/1.

Ha a vállalkozásnak a székhelye szerinti településen kívül egy vagy több településen van telephelye, az iparűzési adóalapját meg kell osztania az érintett települések között. Vegyük górcső alá ennek lehetséges módszereit!

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 35. § (1) bekezdése szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén végzett vállalkozási (iparűzési) tevékenység.

Ha egy vállalkozónak a székhelye szerinti településen kívül egy vagy több településen van telephelye – ennek fogalmát meghatározza a Htv. –, akkor településenként alanya és kötelezettje az iparűzési adónak, feltéve persze, hogy az adott településen ezt az adónemet bevezette a helyi önkormányzat.

Ez természetesen „fordítva” is igaz: amely belföldi telephelyen az önkormányzat nem élt az iparűzési adó bevezetésének lehetőségével, valamint a külföldi telephelyeket érintően a vállalkozónak nem kell ezzel az adóval számolnia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az iparűzési adó kapcsán akár el is felejtheti e telephelyeit: bár adót fizetnie, bevallania e helyeken nem kell, de a vállalkozási szintű adóalap megosztása során figyelembe kell vennie e telephelyeit is.

A vállalkozási szintű adóalap megosztása nem könnyű feladat!

Az adó alapját - a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemző módszert alkalmazva – a Htv. a mellékletében meghatározottak szerint kell megosztani.

A szóban forgó melléklet nyolcféle megosztási módszert rögzít, ezek közül azt kell alkalmaznia a vállalkozónak, amelyik a tevékenységére leginkább jellemző, azzal, hogy:

• az adóévet megelőző évben 100 millió forint adóalapot meghaladó vállalkozás esetében csak a komplex megosztási módszer,
• a villamos energia/földgáz egyetemes szolgáltató, a villamos energia/földgáz elosztói engedélyes, a villamos energia-/földgázkereskedő számára csak a Melléklet 2.2 pontja szerinti módszer,
• a vezeték nélküli távközlési tevékenységet végző esetén csak a Melléklet 2.4.1 pontja szerinti módszer,
• a vezetékes távközlési tevékenységet végzőnél csak a Melléklet 2.4.2 pontja szerinti módszer

alkalmazható.

Fontos, hogy nem lehet a tevékenységre leginkább jellemző az a módszer – és így nem is alkalmazható –, amely valamely település esetén nulla forint adóalapot eredményezne.

A Melléklet 7. pontja ugyanis kiemeli, hogy a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás, valamint az eszközértékkel arányos megosztás) és a komplex megosztási mód közül nem lehet alkalmazni azt, amelyik a székhely vagy valamely telephely szerinti település esetén nulla forint adóalapot eredményez.

Az adóévet megelőző adóévben 100 millió forintot meg nem haladó iparűzési adóalappal rendelkező vállalkozóknak tehát az alábbiakat kell figyelembe venniük:

• minden olyan esetben komplex megosztási módszert kell alkalmazni, amikor a székhelynél vagy telephelynél kizárólag személyi jellegű ráfordítás vagy kizárólag eszközérték merült fel az adóévben.
• a személyi jellegű ráfordítással arányos vagy az eszközérték-arányos megosztási mód közül azt kel alkalmazni, amely a tevékenységre leginkább jellemző. Ez azt jelenti, hogy a csekély eszközértékkel rendelkező, jellemzően élőmunka igényes, sok alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásnak általában személyi jellegű ráfordítással arányos, míg a jelentős eszközértékkel működő vállalkozásnak az eszközérték-arányos megosztási módszert indokolt alkalmaznia. Az előbbire példa a könyvviteli szolgáltatást nyújtó vállalkozás, az ügyvéd, az adótanácsadó), míg az utóbbi körbe tartozik például az ingó- ingatlan bérbe-/lízingbeadásával foglalkozó cég, de a termelői tevékenységet folytatók is.

Fentiekből következően lényegében nincs lehetőség az iparűzési adóalap-megosztási módszerek közüli szabad, a vállalkozó döntése szerinti választásra, akkor sem, ha az előző adóévi adó alapja 100 millió forint alatt volt.

Lényeges, hogy

• az egyes településekre eső adóalapok együttes összegének egyenlőnek kell lenni a vállalkozó adóalapjának összegével,
• az adóalap-megosztásra vonatkozó számításokat – a kerekítés általános szabályai alapulvételével – hat tizedesjegy pontossággal kell elvégezni,
• a megosztás módszerét, az adóelőleg és adó számításának menetét a vállalkozónak – az adóhatóságok által ellenőrizhető módon – írásban rögzítenie kell.

Személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás

E módszer lényege, hogy a tevékenység során felmerült élőmunka költsége arányában oszlik meg az egyes települések között a vállalkozási szintű adóalap. Az élőmunka költsége alatt a Htv. a személyi jellegű ráfordításokat érti.

Ezeket az adatokat a foglalkoztatottakról vezetett egyedi adó- és társadalombiztosítási járulék nyilvántartásokból gyűjthetjük ki.

Lényeges, hogy „Személyi jellegű ráfordítások” a Htv. értelmezésében is a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 79. §-a szerinti személyi jellegű ráfordításokat jelentik, azaz a tárgyévben elszámolt

• bérköltség,
• személyi jellegű egyéb kifizetések,
• társadalombiztosítási járulékok

összegét kell figyelembe venni, feltéve, hogy azok a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.), illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) alapján költségként elszámolhatóak.

Az iparűzési adó alapjának megosztása kapcsán a fenti körből csak azon költséget lehet figyelembe venni, amely közvetlenül kapcsolható a foglalkoztatotthoz, annak jogviszonyához, béréhez, jövedelméhez.

Ide tartozik a személyi jellegű ráfordításokként elszámolt: bruttó bér, jutalom, prémium, a munkaviszonyra tekintettel kifizetett egyéb járandóság, a munkavállalót terhelő társadalombiztosítási járulék, vagy nyugdíjjárulék, továbbá a kifizetőt (munkáltatót) terhelő szociális hozzájárulási adó is.

Figyelni kell arra, hogy bár a reprezentációs költséget a személyi jellegű ráfordítások között kell könyvelnünk, de a megosztás során csak akkor lehet figyelembe venni, ha a kifizetés az adott foglalkoztatotthoz egyértelműen hozzárendelhető (a foglalkoztatott számára állapítottak meg reprezentációs keretet).

Ha egyéni vállalkozónak, mezőgazdasági őstermelőnek, családi gazdaság tagjának kell az adóalapját megosztania – ők nem tartoznak a számviteli törvény hatálya alá –, a Htv. szerint tételesen meghatározott összeget, évente 500 ezer forintot személyenként, kell személyi jellegű ráfordításként figyelembe vennie.

Ugyancsak évente 500 ezer forintot kell figyelembe venni azon ügyvezető(k) után is, aki(k) kapcsán személyi jellegű ráfordítást nem számoltak el (az ügyvezető járandóságot nem vett fel, juttatásban nem részesült).

Az adóalap megosztása során foglalkoztatottként kell figyelembe venni mindazokat, akik a vállalkozó vállalkozási tevékenységében közvetve, vagy közvetlenül, állandóan, időszakosan, illetőleg eseti jelleggel vesznek részt:

• munkavállalóként munkaviszonyban,
• munkaviszonyra irányuló egyéb jogviszonyban, illetve
• megbízásos jogviszonyban

 állnak a vállalkozó munkáltatóval.

Abban az esetben, ha a foglalkoztatott munkaszerződése alapján, több telephelyen vagy/és a székhelyen is munkát végez, és a munkaszerződése tartalmaz is ilyen kitételt, akkor a munkavállalót, és az utána felmerült személyi jellegű ráfordítást az egyes településekre jutó munkavégzés arányában (időarányosan) kell figyelembe venni.

Akkor, ha a munkavállalót év közben egyik telephelyről a másik telephelyre áthelyezik, a felmerült személyi jellegű ráfordítást az adott időponttól már a másik telephely szerinti településnél kell figyelembe venni.

Ha a munkavállaló telephelyen, székhelyen kívüli munkahelyen dolgozik – például helyszíni javítással, karbantartással, szervizeléssel foglalkozik –, a ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahonnan e személyek tényleges (dokumentált) irányítása történik.

(Ez érvényes a településen adóévben 180 napot meghaladó időtartamra építőipari tevékenységet folytató vállalkozásra is.)

Fentiek azt is jelentik, hogy nem lehet például a székhelyen foglalkoztatott személyek utáni személyi jellegű ráfordítás egy részét sem azon településnél figyelembe venni, amely településre az adott foglalkoztatott könyvelést, bérszámfejtést, pénzügyi műveleteket, tanácsadást végzett, hiszen a dolgozók tényleges irányítása a székhelyen történik.

A vállalkozót a székhelye szerinti településen minden esetben – függetlenül attól, hogy ott végez-e vagy sem ténylegesen tevékenységet – terheli iparűzési adókötelezettség, így adóalap-megosztási kötelezettség is.

Ha a vállalkozásnak a székhelye szerinti településen kívül legalább egy telephelye van és az adóalapot személyi jellegű ráfordítással arányos vagy komplex módszerrel kell megosztania, akkor a magánszemély vállalkozó, illetve a nem magánszemély vállalkozó esetén az ügyvezető(k) után figyelembe veendő személyi jellegű ráfordítás legalább 10 százalékát a székhely szerinti településhez kell kimutatni.

Szemléletes példa erre az az eset, ha az egyéni vállalkozó könyvelőirodája, fodrászüzlete az egyéni vállalkozókról vezetett nyilvántartásban feltüntetett székhelyén (egyben lakóhelyén) kívüli településen van, illetőleg a gazdasági társaság cégjegyzék szerinti székhelye kizárólag az ügyvezető lakása – amely csupán levelezési címet jelent –, vagy a cégjegyzék a székhelyétől eltérő helyet tart nyilván a központi ügyintézés helyeként.

Nézzünk a vázoltakra példát is!

2021-ben a Kincs a Tincs Szolgáltató Kft. 2021. székhelye az „A” városban volt, és működtetett egy fodrászüzletet „B településen is. Ez utóbbit azonban 2021. október 10-én megszűntette. A társaság székhelye önálló ingatlan, nem a tulajdonosok valamelyikének lakása. A személyi jellegű ráfordítások éves összege az „A” településhez kapcsolódóan 5 millió forint, míg a „B” településhez kapcsolódóan 2 millió forint volt. Az iparűzési adó vállalkozási szintű alapja 30 millió forint volt.

Hogyan kell a társaságnak megosztania a székhelye, telephelye szerinti településre a vállalkozási szintű iparűzési adóalap a 2021. évre személyi jellegű ráfordítás-arányos megosztási módszerrel?

Az adóalapot a székhely, illetve a telephely szerinti településre olyan arányban kell megosztani, amilyen arányt az egyes településekre jutó személyi jellegű ráfordítás az összes személyi jellegű ráfordításon belül képvisel. A vállalkozási szintű adóalapból az év közben megszűnt telephely szerinti „B” településre 2021. január 1-től október 10-ig terjedő időszakra kimutatott személyi jellegű ráfordításnak az összes személyi jellegű ráfordításon belüli aránynak megfelelő adóalaprész, míg az „A” településre 2021. január 1-től december 31-ig terjedő időszakra kimutatott személyi jellegű ráfordításnak az összes személyi jellegű ráfordításon belüli aránynak megfelelő adóalaprész jut.

Ha adott esetben a „B” település önkormányzata nem vezette be az iparűzési adót, a megosztást akkor is el kell végezni: az „A” telephely önkormányzatát csak a megosztás szerint ráeső adóalaprész után illeti meg az adó.

Tegyük fel, hogy a Kincs a Tincs Kft nemcsak fodrászüzleteket működtet, hanem gyártója is a saját fejlesztésű hajápolási termékeinek! Ez esetben a vállalkozási szintű iparűzési adóalapot az eszközérték-arányos megosztás módszerével osztja fel a székhelye és telephelye között.

Cikkem folytatásában ezt a lehetőséget vizsgáljuk meg.