Egyre több a nem fizető vevő – nem kapja vissza mindenki az áfát

Ha a számlakibocsátó elfelejtett a vevő körmére nézni, mielőtt az ügylet teljesült, számolhat azzal, hogy az adóhatóság nem fogadja el a kérelmét, és nem kapja vissza a behajthatatlan követelés áfáját.

A jelenlegi gazdasági helyzet nem tett jót a vállalkozások fizetési moráljának sem. Sok vállalkozó panaszkodik, hogy azok a régi vevői, akikhez eddig „órát lehetett igazítani”, most jócskán túllépik a fizetési határidőket. Már ha egyáltalán fizetnek…

Sajnos ez a helyzet egy ideig még velünk marad: a növekvő költségek és a csökkenő kereslet miatt várható, hogy számos vállalkozó válik fizetésképtelenné, vagy kerül csőd közeli helyzetbe.

Ráadásul az értékesített termékek, szolgáltatások általános forgalmi adóját akkor is be kell fizetni, ha az üzleti partner még nem rendezte a számlát.

Az emiatt elszenvedett kár legalább részben mérsékelhető a behajthatatlanná váló követelések áfa tartalmának visszaigénylésével.

Ha a vállalkozás valamely vevője, megrendelője fizetésképtelenné válik, az eredeti adóalap, valamint a felszámított és megfizetett adó is csökkenthető, ha a követelés az Áfa törvényben részletezett feltételek mellett behajthatatlannak minősül.

Az Áfa tv. 259.§. 3/A. pontja szerint „ behajthatatlan követelés: termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás alapján keletkezett, követelésként fennálló ellenérték vagy részellenérték adót is tartalmazó összege, amelyet a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója ekként számol el nyilvántartásában az alábbi okok valamelyike alapján:

1. a) a követelésre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet vagy a talált fedezet azt csak részben fedezi,
2. b) a követelést a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedte,
3. c) a követelésre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet, feltéve, hogy a felszámolás kezdő időpontja óta legalább 2 év telt el,
4. d) a követelésre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,
5. e) a természetes személyek adósságrendezési eljárása során a bíróság az adóst a fennmaradó adósságai megfizetése alól mentesítő döntést hoz.”

A fenti kritériumok vizsgálata nemcsak akkor fontos és „esedékes”, amikor a vállalkozó szembesül azzal a szomorú ténnyel, hogy vevője bizony nem fizette ki a számlát, pedig az erre megjelölt határidő már jócskán eltelt, hanem már az értékesítés folyamatában, például a megrendelés fogadásakor, a szerződést megelőzően is.

Az Áfa tv. 168/A.§ (1)-(2) bekezdései előírják, hogy a számla kibocsátásának időpontjától a számla megőrzésére vonatkozó időszak végéig biztosítani kell a számla eredetének hitelességét, adattartalma sértetlenségét és olvashatóságát.

Az adótörvény rendelkezése szerint e követelménynek az adóalany bármely olyan üzleti ellenőrzési eljárással eleget tehet, amely a számla és a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás között megbízható ellenőrzési kapcsolatot biztosít.

A számla adattartalmának sértetlenségéhez és olvashatóságához kapcsolódó követelmények önmagukban is több szakcikk terjedelmét kimeríthetnék – később e kérdéskörre még más írásomban visszatérek–, most a számla eredetének hitelességét szeretném kiemelni.

Az „eredet hitelessége” azt jelenti, hogy a számla befogadója előzetesen meggyőződött arról, hogy a számla tényleges kibocsátója azonos azzal, aki a számlán ekként („szállítóként”) szerepel, továbbá ez a fél azonos azzal, aki az adott számlával igazolt értékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesítette.

Ezzel kapcsolatban is fontos, hogy az adótörvény megengedi, hogy a számlakibocsátási kötelezettségének az adóalany meghatalmazottja is eleget tehet. Az erre adott meghatalmazás feltételeit az Áfa törvény 160-162.§-ai rögzítik.

Ezért a számlakibocsátó és az adott ügyletet teljesítő fél azonosításának kérdéséhez még hozzá kell fűznöm azt a kiegészítést, miszerint a számla befogadójának ilyen esetekben arról kell hitelt érdemlően meggyőződnie, hogy az ügyletet ténylegesen teljesítő fél azonos azzal, aki a számlát kibocsátotta, illetve akinek a nevében kiállították a bizonylatot.

Az adóhatósági ellenőrzések gyakorlatából is ismert „fiktív számla” kiszűréséről van tehát szó. Ne felejtsük el: a számla akkor is minősülhet fiktívnek – azaz valótlan adatokat tartalmazó bizonylatnak –, ha az általa dokumentált ügylet a valóságban is teljesült, olyan mennyiségben, minőségben, stb., ahogy az a dokumentumon szerepel, csak éppen nem a számlán vevőként és szállítóként megjelölt felek között zajlott!

Ez az előzetesen felszámított adó elvonhatósága miatt lényeges.

Fentiek azonban „fordítva” is érvényesek, azaz a számla kibocsátójára nézve is vonatkozik a fentebb említett kötelezettség.

Az Áfa törvény elvárásainak megfelelően, számla eredete hitelességének biztosítása mind a terméket beszerző, illetve a szolgáltatást igénybevevő adóalany, mind pedig a terméket értékesítő, illetve a szolgáltatást nyújtó adóalany kötelezettsége. Egymástól függetlenül biztosíthatják az eredet hitelességét, amelynek kapcsán négy szempontot kell figyelembe venni:

1. A termékértékesítőnek, illetve a szolgáltatásnyújtónak képesnek kell lennie annak bizonyítására, hogy a számlát valóban ő vagy az ő nevében és megbízásából állították ki. Ez a számla számviteli bizonylatok közötti nyilvántartásával érhető el. Önszámlázás vagy a számla harmadik fél által történő kiállítása esetén ez az igazoló dokumentumokkal bizonyítható.

2. A terméket beszerző, illetve a szolgáltatást igénybevevő adóalanynak biztosítania kell, hogy a kapott számla a termék értékesítőjétől, illetve a szolgáltatás nyújtójától vagy a számla kibocsátójától származik. Ennek érdekében az adóalanynak két dolgot kell vizsgálnia

• a termékértékesítő, illetve a szolgáltatásnyújtó számlán megnevezett azonosságára
• vonatkozó adat helyességét, és

a számlakibocsátó azonosságát.

3. A termékértékesítő, illetve a szolgáltatásnyújtó azonossága olyan adat, amelynek mindig szerepelnie kell a számlán. Ez azonban önmagában sajnos kevés az eredet hitelességének igazolásához! A termék beszerzőjének, illetve a szolgáltatás igénybevevőjének biztosítania kell, hogy a számlán szereplő termékeket, illetve szolgáltatásokat ténylegesen a számlán megnevezett termékértékesítő, illetve szolgáltatásnyújtó értékesítette, illetve nyújtotta. Az adóalany e kötelezettsége teljesítéséhez bármely olyan üzleti ellenőrzési eljárást alkalmazhat, amely a számla és a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás között megbízható ellenőrzési nyomvonalat létesít.

4. Az adóalany a számlakibocsátó azonosságának biztosításához például fokozott biztonságú elektronikus aláírást vagy EDI-t használhat. A számlakibocsátó azonosságának biztosítása azokban az esetekben is alkalmazható, amikor a termékértékesítő, illetve a szolgáltatásnyújtó állította ki a számlát, és akkor is, amikor harmadik fél állította ki a számlát, vagy a számlázás önszámlázással történt.

Miért is fontos mindez ez a behajthatatlan követeléseket és visszaigényelhető adójukat érintően?

A számla befogadójával kapcsolatos kritériumok vizsgálata és tényének dokumentálása azért is elengedhetetlen, mert ezzel elkerülhető, hogy az adóhatóság megkérdőjelezze az adóalap csökkentésének jogalapját.

Korántsem mindegy, hogy a vállalkozó egy mindenféle szempontból gondosan ellenőrzött üzleti partnernek állította ki a számlát – és a vevővel szemben semmiféle aggálya ennek alapján nem lehetett –, vagy olyan vevőről, megrendelőről van szó, amelynek szénája már akkor sem volt rendben, amikor a megrendelését teljesítették, kiszámlázták, azaz a fizetési határidő lejárta előtt sem lehetett ésszerűen számítani arra, hogy a pénzügyi teljesítésre sor kerül.

Gondoljunk arra is, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet okán az eddiginél több követelés válik majd behajthatatlanná, és emiatt többen fordulnak majd a be nem folyt összeg adójának visszatérítése miatt az adóhatósághoz.

Az adóhatóság pedig a korábbiaknál is gondosabban fogja majd ellenőrizni a feltételeket, különös tekintettel a rendeltetésszerű joggyakorlás elveire, és kiemelt szempontként vizsgálja majd, hogy az adott követelés ezen elv betartása mellett keletkezett és vált behajthatatlanná.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a hivatkozott feltétel tartalmilag azt az elvárást jelenti, hogy a követelés keletkezésekor és annak behajthatatlanná minősítésekor is az adójogszabályok céljának megfelelően járt el a vállalkozó, kizárva különösen a rosszhiszeműséget, a gondatlanságot (az ügyletet úgy teljesítette az értékesítő, a szolgáltató, hogy a vevő fizetőképessége már akkor kérdéses volt).

Már csak emiatt is javasolt a vállalkozóknak, hogy számlakibocsátási (és befogadási) gyakorlatukat a jogszabályi követelményeknek – kiemelten az Áfa törvény, de a Ptk. figyelembevétele mellett – megfelelően kidolgozott folyamatokra építsék, és ezt foglalják belső szabályzatba.