Lehet-e a túlóra rendszeres?

dr. Kártyás Gábor munkajogi szakértő szerint az ’eleve tervez’ nem csak nyelvileg mond ellent az ’előre nem látható’ fogalmának, hanem munkajogilag is. Alapértelmezésben a munkáltatónak úgy kell az elvégzendő munkát allokálnia, hogy minden munkavállalója képes legyen elvégezni a számára rendelt penzumot a szerződött idő alatt. Azaz, például - ha a munkaszerződés erre nem tartalmaz külön kikötést, akkor - a heti 40 órás munkaidőben. Hiányzók helyettesítése esetén, a rendelések előre nem látott, nagy volumenű, de átmeneti emelkedésekor, projektek kapacitáskihasználtságának csúcsán stb. a szerződött munkaidő túllépésére lehetőség van (250-300 óra/év határig). Ám abban az esetben, ha rendszeresen annyi munkát allokál, hogy annak teljesítéséhez folyamatos túlórára van szükség a dolgozók részéről, az már sem nem átmeneti, sem nem váratlan, így a jogszerű megoldás ebben az esetben az újabb munkavállaló(k) felvétele volna: a többletmunka igényt nem a meglévő állomány ’kifacsarásával’ kell megoldani.Az a munkaidő beosztás tehát, ami már eleve épít a túlmunkára - nem szabályos

A szakértő két példát is hoz. Az egyik a 12 órás munkavégzés + 1 nap szabadnap ’kombi’. Ez (kis fejszámolás után) 4 hét alatt 8 óra eleve beépített túlórát hoz ki. A másik tipikus eset, amikor a munkáltató 6 napos munkahetet rendel el, ám az elspórolt pihenőnapokat nem adja ki utólagosan, hanem pihenőnapi túlóraként, 100%-os pótlékkal számolja el. Egyik eset sem valamilyen váratlan esemény okán, hanem szimplán gazdasági megfontolás alapján történik (pl. olcsóbb a túlórapótlék, mint újabb embert toborozni, betanítani és fizetni).

Hogy jó-e ez a munkavállalónak? A többletpénz rövidtávon kompenzálhatja a többlet munkavégzést és az ezzel járó fáradságot, hosszú távon azonban kiégéshez, egészségügyi problémákhoz vezet(het). Ezt előbb vagy utóbb minden dolgozó felismeri, de sokan féltik annyira az állásukat, hogy nem mernek ellentmondani a munkáltatónak, annak ellenére sem, hogy a törvény nekik ad igazat.

A munkáltatók? A munkaerő kiégését és amortizációját előbb-utóbb ők is realizálják. Kérdés, hogy ’visszalépnek’-e az elvárásaik terén és hagyják ’megújulni’ dolgozóikat vagy egyszerűen lecserélik őket újabbakra – újra és újra. Vannak ugyanis olyan iparágak, munkakörök, ahol utóbbit relatíve alacsony költséggel megtehetik. Úgyhogy itt az önmérsékletnek, ’ökológiai’ és humán megfontolásoknak különösen fontos szerepe van. És ez hosszútávon kifizetődőbb, mint mondjuk az állandóan a nyakukban lógó, szigorú, és büntetésekben is kemény munkaügyi ellenőrző hatóság.

forrás: munkajog.hu