Inkább a zsebbe, mint a gépbe – döntött a Kúria

A vállalkozás, az adóhatóság és az elsőfokú bíróság vitájában a Kúria döntése tett igazságot: a borravalót elkülönítve kell kezelni, ha bekerül a pénztárgépbe, és csak kivételes esetben térhet el a pénztár pénzkészlete a pénztárgép egyenlegétől.

E fórumon is többször foglalkoztunk már a borravaló kezelésnek számviteli és adózási kérdéseivel. Sok vendéglő, kávézó tulajdonosa járt már pórul azért, mert adóellenőrzéskor a tényleges pénzkészlet és a pénztárgép egyenlege eltért egymástól.

A megbírságoltak nem minden esetben törődtek bele a bírságba – annak a kávézónak a tulajdonosai egészen biztosan nem, akiknek ügyében most a Kúria határozatot hozott.
(A Kfv. I.35.512/2019. számú ügyben ez év október 31-én hozott döntésről van szó, amelynek tájékoztatója elérhető a Kúria honlapján: https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/borravalo-kezelese-es-penztargep-egyenlege-dontott-kuria)

Az ominózus ügy felperese Budapesten üzemeltet egy kétszintes, teraszos, 30 asztallal működő kávézót, ahol műszakonként két pincér és egy pultos dolgozik. Mindehhez a vállalkozás egy pénztárgépet működtet.

A vendégek a fogyasztás ellenértékét nyugta alapján az asztaloknál a pincéreknek fizették ki, akik azt a borravalóval együtt a náluk lévő pénztárcában helyezték el. Ez e pontig még tipikus, így tesznek más vendéglők, kávézók pincérei is.

Ahogyan az a gyakorlat is jellemző a vendéglátó-iparban, ahogyan a felperes pincérei eljártak: időszakonként a pénztárcájukból a pénztárgépbe helyezték át a náluk lévő pénzt.

Addig a napi bevételt, 100.000 Ft váltópénz kivételével az irodában, a borravalóként kezelt összeget a pultban egy dobozban tartották.
Az adóhatósági ellenőrzés során tartott próbavásárlást és pénztárzárást követően felvett jegyzőkönyv szerint a pénztárgép kasszája 12.210 Ft többletet tartalmazott a hozzátartozó pénztárgép 145.125 Ft-os bevételéhez képest.

A másodfokú adóhatóság helybenhagyta az első fokú adóhatóságnak a felperessel szemben az eltérés miatt pénzbírságot kiszabó határozatát.
Az ebben kifejtett álláspontjuk szerint, az online pénztárgépben minden pénzmozgást rögzíteni kell: az ezzel kapcsolatos mulasztás a felperes tényleges bevétele és a pénztárzárás bevétele között lévő eltéréssel megvalósult.

Ezért az elsőfokú hatóság jogszerűen állapította meg a 48/2013.(XI.15.) NGM.sz. rendelet (továbbiakban: Rendelet) 49. § (2) bekezdésében foglaltak megsértését.
Az ügyben eljáró másodfokú hatóság hivatkozott a Rendelet 4. számú melléklet 6.5. pontjára, illetőleg 6. alpontjára, kifejtve, hogy pénzmozgás bizonylattal kell kísérni minden olyan tranzakciót, ami nem az értékesítéshez kötődik, de módosítja a fióktartalmat.

Az elmarasztal vállalkozó nem fogadta el ezt az álláspontot, és bírósághoz fordult.
A felperes által megkérdőjelezett hatósági döntésekben nyilvánvalóan az elsőfokú bíróság is talált valami kivetnivalót, mert ítéletével az alperest érintő határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megsemmisítette és a közigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezte.

Ennek indoklásában megállapította, hogy a Rendelet 49.§. (2) bekezdése szerint a pénztároló eszközben lévő pénzkészletnek összeg és összetétel szerint meg kell egyezni a pénztárgépen bizonylatolt értékesítések és egyéb pénzmozgások egyenlegével kivéve, ha az eltérést az üzemeltető működési sajátosságai okozzák és az eltérés mértéke e működési sajátosságokhoz igazodik.

Elfogadta a felperes azon hivatkozását, mely szerint a borravaló ténye és kezelése olyan, az üzemeltető működési körébe eső sajátosság, amely alapot ad a pénztári egyenleg és a pénzkészlet eltérésére. Az eltérés mértékének tisztázására további bizonyítást tartott szükségesnek.

A Kúria azonban az első fokú bíróság jogértelmezését nem osztotta. Indoklásukban a rendelet ugyanazon szakaszára hivatkoztak, mint az elsőfokú bíróság - csak a felperes számára kevésbé kellemes végeredménnyel.
Addig a pontig egyetértettek az elsőfokú bíróság ítéletével, hogy a Rendelet 49. § (2) bekezdése fő szabályként fogalmazza meg a pénztároló eszközben lévő pénzkészletnek a pénztárgépen bizonylatolt értékesítések és pénzmozgások egyenlegével való egyezőségét.

Továbbá azzal sem vitatkoztak, hogy az összegek eltérése az egyezőség fő szabálya alóli kivétel, melyet a jogszabály akkor enged, ha azt az üzemeltető működési sajátosságai okozzák és az eltérés mértéke e működési sajátosságokhoz igazodik.

A működési sajátosságok kérdésében azonban már más álláspontra jutott a Kúria. Szerintük a borravaló ténye, és annak kezelésével kapcsolatos tevékenység, annak tárolási, elszámolási nehézségei nem alkalmasak a jogszabályban írt „üzemeltető működési sajátosságai” kivétel megalapozására.

A jogalkotó sajnos nem fűzött szemléletes példákkal illusztrált magyarázatot a Rendeletben megfogalmazott „működési sajátosságok” kitételhez.

Ezért a Kúria is a jogalkotó feltételezett szándékából volt kénytelen kiindulni, és ezt az első fokon eljáró bíróságtól eltérően ítélte meg.

A Kúria szerint ugyanis – az ítéletében megfogalmazottól eltérő -, ellenkező értelmezés esetén minden olyan helyzetben, ahol borravaló adására van lehetőség a kivétel válna a fő szabállyá, amely nyilvánvalóan nem lehetett a jogalkotó célja, ellenkező esetben ezt a helyzetet ugyanis külön nevesítette volna. 

Felmerülhet a kérdés, hogy a feltehető jogalkotói szándékról alkotott- adott esetben eltérő – bírói álláspontok megalapozhatják-e egy vállalkozás elmarasztalását, pontosabban megbüntetését az adóigazgatási eljárási ügyekben.

Nos, szerencsére nem feltételezések döntöttek ebben az ügyben.
Ugyanis a Kúria megtette, amit az első fokon eljáró bíróság – és úgy tűnik a felperes is-elmulasztott: a szóban forgó rendeletben az „apróbetűs” részeket is gondosan áttanulmányozta. Ez jelen esetben a Rendelet 4. számú mellékletét, és ezen belül annak 6.5. alcíme alatt foglaltakat jelenti (amely pontra egyébként az adóhatóság is hivatkozott a felperest elmarasztaló határozatában).

Ebből derül fény arra, hogy a jogalkotó nem felejtette el a borravaló létezését és a kezelésével kapcsolatos kérdéseket.

Az elsőfokú bíróság – a Kúria véleménye szerint - figyelmen kívül hagyta az említett mellékletben részletezetteket, azt, hogy a Rendelet a RSN07 kód alkalmazhatóságával lehetőséget biztosít a borravaló jogszerű pénztárgépbe helyezésére.

Ez egyben azt is jelenti, hogy maga a jogszabály is tartalmaz szabályozást erre az élethelyzetre, nem tekinti kivételes körülménynek.

A felperes ugyanakkor a borravaló tényére és kezelésére hivatkozott, mint működési sajátosságra, nem pedig a tevékenység egyéb olyan jellemzőire, vagy specialitásaira, amelyek a kivétel alkalmazását indokolták volna.
A jogalkotó azonban az üzemeltető működési sajátosságai megfogalmazásakor nyilvánvalóan az olyan helyzetekre gondolt, ahol a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás és az ellenérték bevételezése között magától a tevékenység jellegéből, vagy fizikai jellemzőiből adódóan szükségszerűen telik el hosszabb idő, vagy adódik eltérés (rendszerint a pénztárgépből kinyerhető adatok „javára”), nem pedig azokra a helyzetekre, ahol a különböző jogcímen kezelt készpénzösszegek elválasztása időbeli, tárolási vagy más nehézséggel jár. Ilyen lehet például az ételkiszállítás és csomagküldés.

Mindezeket összegezve, a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy miután a borravaló kezelése, mint az üzemeltető működési sajátossága nem alapozza meg a Rendelet 49/A. § (2) bekezdésében írt kivétel alkalmazhatóságát, nincs indoka az elsőfokú bíróság által az alperes tényállás felderítési kötelezettségének részleges elmulasztása pótlása miatt elrendelt további tényállás felderítésnek.
A borravaló kezelésének folyamata nem minősíthető a pénztárgépet üzemeltetők olyan működési sajátosságának, amelyek megalapozhatnák a pénzkészlet és a pénztárgép bizonylatolt pénzmozgásai egyenlegének eltérését.

Tanulságok?
Akár a fenti mondat is szolgálhatna ekként, de az, ami még ettől is fontosabb – hiszen általános jelleggel fogalmazza meg a fentebb bemutatott ügyből leszűrhető okosságokat -, a tevékenységünkhöz kapcsolódó jogszabályokat illik alaposan áttanulmányozni. Ideális esetben ez megtörténik, mielőtt megérkeznek az adóellenőrök. A hatóság határozatának fellebbezése előtt azonban mindenképpen esedékes – lenne… Kínos, ha hosszas bírósági procedúrák kudarca után – a kiindulópontnál is „vertebb” helyzetben – kell beadnunk azt a kérelmet, amiben szánva-bánva „bűneinket”, szeretnénk „lesírni” a büntetést.
A kérdés fontos, így a borravalóban érintett vállalkozások pénzkezelési szabályzatára egy későbbi cikkemben még visszatérek.

Addig is: a jogszabályokban is figyeljünk az „apróbetűs” részekre (mellékletekre) is! Még ha közhelyesen is hangzik.