Hármat egy csapásra - taroltak a pénzügyi nyomozók

Két bűnszervezet, egy bűnszövetség, pénzmosás, fiktív számlák, 9 milliárd értékű áru, kétmilliárd forint kár, húsz ingatlan zárolása, húsz év börtön – a NAV pénzügyi nyomozói akciójának mérlege Bács-Kiskun megyében.

Alphonse Gabriel Capone, alvilági nevén „Al” Capone vagy „Sebhelyesarcú”, amerikai gengszter, a korrupció nagymestere, hírhedt bűnöző volt – alighanem a történelem legismertebbje. Lényegében nevezhetjük őt a modern szervezett bűnözés atyjának is.
A Capone-bűnszervezet körülbelül ezer tagot számlált, Capone az 1920-as évek végén előkelő helyet foglalt el az FBI tíz legkeresettebb bűnözőjének listáján.
Azt azonban, hogy világszerte ismertté vált, nem csupán ennek, vagy az életéről forgatott filmeknek, esetleg a sajtónak köszönhette, hanem az amerikai adóhivatalnak is.
Ugyanis egyetlen gyilkosságot sem tudtak rábizonyítani, de adócsalás miatt végül 1931-ben sikerült börtönbe zárni.
Ha a kecskemétieknek – azoknak, akik nyomon követik az adóhatóság közleményeit, illetve a helyi lapok ezek alapján írt kis színeseit”- most a „Sebhelyesarcúra” gondolva, déjá vu érzésük van, az nem véletlen.

Ugyanis az, hogy a NAV pénzügyi nyomozói két bűnszövetkezet és egy bűnszövetkezet ellen javasolnak vádemelést, azzal kezdődött, hogy egy kecskeméti úr csuklóin kattant a bilincs.
Az adóhatóságnak a napokban (2018. szeptember 13-án) a honlapján megjelent bűnügyi közleménye
(http://www.nav.gov.hu/nav/sajtoszoba/hirek/Bunugyi_kozlemeny__Ha20180913.html
szerint immár az ügynek több gyanúsítottja is van: ők a vádemelési javaslat szerint majd kilencmilliárd forint értékű, műanyagtermékek alapanyagául szolgáló granulátumról állítottak ki fiktív számlát, a bűncselekményből származó pénz egy részét tisztára mosták.

A pech-listát vezető, kecskeméti férfi – megalapozott gyanú szerint - műanyag granulátumot szerzett be nettó áron Szlovákiából, azonban az ügyleteket magyar vállalkozások nevében kiállított fiktív számlákkal igazolta.
Ezzel azt a látszatott igyekezett kelteni, mintha az árut belföldön vásárolta volna, mert így akarta elkerülni az áfa-fizetést.
Az átszámlázásokhoz strómanok nevén lévő, valós (mármint az adócsalásban való közreműködésen kívüli) tevékenységet nem végző cégeket használt.

Miközben a pénzügyi nyomozók szorgalmasan dolgoztak a „hírös város” pórul járt szülöttje céghálózatának felgöngyölítésén, az egyik fiktív számla, pontosabban az azt kiállító cég különösen érdekesnek bizonyult: elvezette a szemfüles nyomozókat egy újabb, mások által irányított bűnszervezethez is.
Minő véletlen, e csoport szintén műanyag granulátummal üzletelt, ráadásul (a gyanú szerint) ugyanazzal a módszerrel csalta el az áfát.

Az ügy szálainak fáradhatatlan bogozása közben a nyomozók egy harmadik elkövetői kör tevékenységére is felfigyeltek. A gyanú szerint ők is hamis iratokkal szerezték be a granulátumot, amit vegyi áruk csomagolásához használtak.
A költségvetési csalásból származó pénz eredetét fiktív engedményezési szerződésekkel leplezték, majd bankszámlákon futtatták át a pénz egy részét, amit később felvettek készpénzben. Emiatt őket pénzmosással is gyanúsítják.

A három bűnbanda összesen mintegy kétmilliárd forint kárt okozott a költségvetésnek.
Ennek megtérülése érdekében több mint húsz ingatlant, nagy értékű BMW-ket, bankszámlákat és a házkutatások során lefoglalt több millió forint készpénzt is zárolták.

Az akcióban több mint hetven tonna műanyag granulátumot is lefoglalt a NAV. Ez az áru az adóhatóság honlapján - árverési felületén – keresztül talált új gazdára. Ráadásul a becsült értéknél magasabb áron, ami szintén csökkenti a költségvetést ért kárt.

A műanyag-maffia lefülelt tagjai - a pénzügyi nyomozók összesen huszonhárom gyanúsítottal szemben javasoltak vádemelést a Bács-Kiskun Megyei Főügyészségnek - költségvetési csalás, pénzmosás, közokirat-hamisítás, illetve hamis magánokirat felhasználása miatt felelnek majd.

Azok a gyanúsítottak, akik a nyomozás adatai szerint bűnszervezetben követték el tettüket, akár húsz évig terjedő szabadságvesztésre is számíthatnak.

Az áfa-csalásokat gyakran úgy viszik véghez, hogy valójában az azt megalapozó áru nem is létezik, legfeljebb papíron. Jelen esetben fizikai valójában is megjelent a termék – azt foglalta le és értékesítette a NAV-, így akár a csalásban, annak tényében, szándékában teljes mértékben vétlen, gyanútlan vállalkozások is kapcsolatba kerülhettek volna a most lefülelt társaságokkal. Ezek ugyanis bejegyzett, létező vállalkozások voltak, attól eltekintve, hogy gazdasági tevékenységük finoman szólva sem volt makulátlan.
Ez azonban a Cégbíróság, illetve az adóhatósági adatbázisokból nyerhető adatokból nyilván nem derül ki – amíg a fentiekhez hasonlóan le nem lepleződnek-, még ha gondosan ellenőrzi is a jóhiszemű vállalkozó az üzleti partnerét (gondoljunk csak az Áfa tv. 168/A.§-ában rögzített elvárásokra).

A számla, a számlakibocsátó ellenőrzése és az adólevonási jog szoros kapcsolatán túl, érdekes az ártatlanok számára az is, hogy milyen csapdákba, a Btk.-ban minősített esetkörökbe pottyanhatnak be, ha balszerencséjükre üzleti partnerük nem a jó fiúk csapatában játszik.

Lássuk, milyen bűncselekményt követhet el egy sanda szándékú adózó!

Itt van rögtön a költségvetési csalás! Mi is ez?

A költségvetési csalás viszonylag új tényállás a Btk.-ban - 2012. január 1.-től használatos -, de csak a kifejezés új, a következmények szigorúbbak, maga a tett nem volt ismeretlen eddig sem. Korábban adócsalásként ismerte a jog.
Az adócsalás esetében nagyon nehéz volt az érintett szándékosságának bizonyítása. A költségvetési csalás viszont konkrétabb és szélesebb körű tényállási elemeket tartalmaz, továbbá a csalás bűncselekmény elemeit is.

Költségvetési csalásról akkor beszélhetünk, ha szándékosan – a bevételt vagy annak egy részét eltitkolva - nem a valósan fizetendő adót fizetjük meg, illetve jogosulatlanul veszünk igénybe költségvetési kifizetéseket (támogatás, visszaigénylés), vagy ezzel kapcsolatosan szándékosan valótlant állítunk (tudottan téves adatok az adóbevallásban).

A költségvetési csalás leggyakrabban elkövetett céges formái:
- A vállalkozás sem adóbevallást nem ad be, sem költségvetési befizetési kötelezettségének nem tesz eleget.
- Az áfa-bevallással az adóhatóságot szándékosan megtéveszti, mert mondjuk, benyújt egy „0”-s bevallást az adóhatósághoz, holott számlákat állított ki. E bizonylatokat nem is könyveli, az áfa- tartalmukat nem vallja be és (így természetesen) nem is fizeti be a költségvetésbe.
- Az adóbevallásban ugyan a kiállított számlák áfa-tartalmát szerepelteti, de valamilyen módon azt „lefaragja” nullára, azaz – például - fiktív számlákkal, vagy számlák nélkül vagy még rosszabb esetben számlák meghamisításával (és így további bűncselekmény elkövetésével) a fizetendő adóval megegyező összegű levonható adót kreál.
- Számlagyár. A számlák mögött nem állnak valós ügyletek. A számla befogadói a költségeik növelésével csökkentik adójukat, míg a kibocsátó „elfelejti” bevallani e számlák áfáját, vagy ha mégis, akkor a fentiek szerint lenullázza. A NAV, ha egy ilyen számlagyárat lefülel, szinte biztos, hogy költségvetési csalás miatt büntetőügyet indít, amelynek a számlabefogadóknál is vizsgálat a következménye.
- Jogosulatlan áfa-visszaigénylés vagy jogosulatlanul igénybe vett állami támogatás. Amikor a vállalkozás (esetleg magánszemély) úgy igényel vissza áfát, vesz igénybe támogatást, hogy azt vagy az adott költségnek nem a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó volta, vagy fiktív számlák miatt nem helyezhette volna levonásba, illetve a támogatást nem a meghatározott célra költi, esetleg egyáltalán nem lett volna jogosult a támogatásra, de jogosultságának látszatát keltette, megtévesztve az adóhatóságot és kárt okozott a költségvetésnek.

Biztosan sokan emlékeznek még a ’90-es évek cégeladó buzgalmára, amikor a tulajdonosaik számára kellemetlenné vált, az adótartozásból ki sem látszó és/vagy fiktív ügyletekkel működő társaságokat vállalkozó szellemű hajléktalanok – e helyzetben közkeletű kifejezéssel „strómanok” - „vásároltak fel”, akik később eltűntek, mint szürke szamár a ködben.
Nos, változtak az idők, így tudniuk kell a vállalkozóknak, hogy a cégeladás nem mentesít a felelősségre vonástól!
A tartozás megfizetése, illetve a felelősség alól nem mentesül a cég tulajdonosa, vezetője, akkor sem, ha eladja a társaságot. A vállalkozás vezetése alatt keletkező vagy akár az eladást követően történt, de cégvezetés idejére folytatott adóellenőrzés, illetve megállapított adóhiány felelőssége is terhelheti az akkori cégvezetőt, tulajdonost.
Ráadásul, ha fülön fogják a “strómant”, az a marcona revizoroktól megrémülve (és nem utolsó sorban önmaga védelmére), amit csak tud a cégről, azt el fogja árulni. Ezzel szépen megágyaz a költségvetési csalás volt tulajdonosok elleni vádjának.
Egyébként a gyakran a cégeladással kombinált vagyonkimentés is egyre rázósabb terep.
Ha a társaság, illetve tulajdonosai vagyonának eladásával, illetve elajándékozásával próbálkozik a vállalkozás (a vállalkozó), akkor is pórul járhat: a NAV az akciót biztosítási intézkedéssel, míg az átíratott vagyont bírói, illetve büntetőjogi úton igyekszik visszaszerezni (egyre eredményesebben).

A költségvetési csalást súlyosbító körülményként értékeli a bíróság, ha üzletszerűen folytatott költségvetési csalásról van szó, azaz arról, hogy az elkövető rendszeresen és haszon szerzés céljából csal adót.
Ugyancsak súlyosbító körülmény a bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalás. Ez röviden és egyszerűen azt jelenti, hogy nem egy, hanem több ember, közös akarattal csal adót. A fenti két – súlyosbító – esetben egyáltalán nincs lehetőség a büntetés korlátlan enyhítésére (amit más esetekben egyébként megalapozna, hogy a költségvetésnek okozott kárt az illető teljes egészében megtérítette).

A vonatkozó bírósági eljárások tapasztalatai szerint az is súlyosbító körülmény, ha a vádlott huzamosabb ideje vállalkozó, mivel akkor elvárható és feltételezhető, hogy a jogszabályi környezettel tisztában volt.
Szintén súlyosbító körülményként kezeli a bíróság azt, ha a terhelt a költségvetési csaláson kívül további bűncselekményt is elkövetett: mondjuk okirat-hamisítást, számvitel rendjének megsértését – ezek tipikus velejárói a számlagyáraknak és fiktív ügyleteknek-, illetve csőd bűntettben is vétkes.

Az idén júliusban bevezetett online számlázó rendszer elvileg kihúzza a talajt a számlagyárak és a „senki sem látta” ügyletekről kiadott bizonylatok alapján adót levonók alól: a hatóság a kibocsátott számlákat – ha áfa-tartalmuk eléri a 100 ezer forintot, akkor biztosan - látja a rendszerben, illetve a számlák befogadói is utána járhatnak, a kapott számlát bejelentett-e a rendszerbe a kibocsátója.
Továbbá, ha nem is tilos a számlatömbök használata, de szigorú adatszolgáltatási kötelezettség társul hozzájuk.
Ugyanakkor az adóhatóság első körben csak az alakilag hibás számlákat tudja kiszűrni, továbbá arról meggyőződni, hogy legalább a számlázó rendszeren keresztülment – az előírt értékhatárt elérő - bizonylatoknak megfelelő áfát bevallotta a vállalkozó.

A jóhiszemű számlabefogadóknak tehát továbbra sem árt egészséges gyanakvással kezelniük üzleti partnereiket.

E tekintetben is érdekes, hogy mely célcsoport a leginkább érintett a költségvetési csalásban.

A tapasztalatok szerint a költségvetési csalások elkövetésére leginkább a kereskedők hajlamosak.
Miért pont ők? Ahogyan a tolvajt is az alkalom szüli, a mondás szerint, úgy esetükben is az áll a háttérben, hogy nekik könnyebb az ilyesmit kivitelezniük, mint más ágazatokban.
A kereskedő vállalkozások jellemzően nem állítanak elő termékeket – bár van ilyen is -, csak mások termékeit adják, veszik. A csak papíron létező áru esetükben nem feltétlenül szúr szemet, hiszen nem kell termelőgépekkel, üzemcsarnokokkal, munkáslétszámmal igazolniuk, bizony itt termelés folyik, kérem szépen. Az üres raktár önmagában pedig nem biztos jele annak, hogy áru nem is volt, legfeljebb csak annak, hogy azt eladták.

A jogalkotó több - és egyre bővülő - termékkörben – a belföldi fordított áfa bevezetésével szab gátat az adócsalásnak (különösen az ún. körhintacsalásnak), de a nemzetközi ügyletek áfa-fizetési gyakorlatának is ez a célja. A nemzetközi csalások kiszűréséhez az adóhatóság a nemzetközi VIES rendszerben is ellenőrzi az árumozgásokat.
A kereskedők mellett bizonyos szolgáltató cégek is gyakran elkövetői a költségvetési csalásoknak. Azok a tevékenységek, illetve az ezeket folytató vállalkozások érintettek ebben, amelyeknél a szokásos nyereséghányad magasabb, és ehhez viszonylag kevés kiadás társul, esetleg magas a munkaerő igény és így a járulékfizetés is. Ilyenek például a takarító, az őrző-védő cégek, a számítástechnikai szolgáltatók, az építőiparban működő vállalkozások.
Ahogyan e kör élvezi az adóhatóság kiemelt figyelmét, úgy az ezektől számlákat befogadóknál is indokolt az óvatosság.

Annál is inkább, mert a költségvetési csalás legenyhébb esetében is kiszabható akár két év is, de súlyosabb esetben 10 év börtönnel is számolhat az elkövető.
Ez utóbbi tételt is akár a kétszeresére emelheti az a körülmény, ha a csalás elkövetése bűnszövetségben, bűnszervezetben történt.
Költségvetési csalást elkövető vállalkozások vezetői, tulajdonosai ellen a legtöbb esetben vagyonosodási vizsgálat is indul, emellett gyakran vagyonelkobzást is elrendel a bíróság.