Az egycélú és a többcélú utalványok áfa- és számlázási kérdései 2019-től

Új paragrafusok és új fogalmak az Áfa törvényben jövő január 1-től: a jogalkotó pontosította az utalványok átruházásához kapcsolódó áfa szabályokat.

Ha a www.net.jogtar.hu oldalról letöltjük az Áfa törvény jelenleg hatályos változatást, és beütjük a keresőbe az „utalvány” szót, akkor mindössze 1 találatot kapunk. Ezzel szemben, ha átállítjuk a jogszabály időállapotát és lekérjük a következő év január 1-jétől hatályba lépő joganyagot, akkor ugyanerre a keresőszóra már 34 találatot jelöl a program.

Ez amúgy csak a statisztika tudománya iránt olthatatlan szerelmet érzők számára lenne igazán érdekes, de – elvileg – látványosan jelzi a kapcsolódó szabályokban bekövetkező változások horderejét.
Azonban itt is igaz, hogy az ördög mindig a részletekben lakik, ugyanis a valós helyzet az, hogy a probléma irányadó értelmezése eddig is ugyanez volt, a jogszabályváltozás lényegében csak egyértelművé tette a vonatkozó szabályokat.

A gyakorlat a régi, csak a jogszabály változott 

A jelenleg hatályos törvény – az értelmező rendelkezései között - nemes egyszerűséggel csak a pénzhelyettesítő eszközök kategóriájában említi az utalványokat.
Jövőre már saját helyet kapnak a hivatkozott rendelkezések sorában – a jogalkotó beiktatott e körben egy új pontot, ez lesz a 24/A. -, eszerint az alábbi definíciókkal kell megbarátkoznunk jövőre (célszerűen már ez év vége felé, készülve 2019-re):
a) utalvány: olyan eszköz, amelyet termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként kell elfogadni, és amely esetében magán az eszközön vagy a kapcsolódó dokumentációban - ideértve az eszköz általános szerződési feltételeit is - fel van tüntetve a beszerezhető termékeknek, igénybe vehető szolgáltatásoknak vagy azok lehetséges értékesítőinek, szolgáltatóinak a megnevezése;
b) egycélú utalvány: olyan utalvány, amelynek kibocsátásakor ismert az utalvány tárgyát képező termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye, valamint az adott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után fizetendő adó összege;
c) többcélú utalvány: az egycélú utalványtól eltérő utalvány;
d) utalvány beváltása: utalvány termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként történő elfogadása;
e) utalvány beváltója: aki az utalványt termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként saját név alatt elfogadja.
Miért fontos ez?

A vásárlást ösztönző voucherek, kuponok, ajándékkártyák, utalványok eddig is szerves részét képezték a cégek marketingstratégiájának. A határokon átnyúló ügyletek, külföldi érdekeltségek – és így külföldi üzleti partnerek, vevők megnyerése okán – hangsúlyossá váltak ezeknek a vevőcsalogató eszközöknek az adójogi kérdései – adott esetben nem csupán a hazai, hanem más országok vonatkozó szabályait is érintően.

Ezeket az Áfa törvény eddig nem fogalmazta meg egyértelműen, ráadásul a követendő eljárás - a központi európai szabályozás hiánya miatt - tagállamról tagállamra eltért.

Az adózási eljárás egységesítése érdekében az Unió Tanácsa alkotott egy irányelvet, amit először a 2019-ben kibocsátott utalványokra kell alkalmazni. Ez az oka annak, hogy a 2019-es magyar adócsomag beemelte a magyar Áfa törvénybe a szóban forgó irányelvet.

Ennek következménye, hogy hozzá kell szoknunk a fenti definíciókhoz, amelyek alapján – amint az fentiekből látszik – az utalványok két csoportját különböztetjük meg.

Az egycélú utalványok esetében a kibocsátáskor már ismert az utalvány tárgyát jelentő termék, szolgáltatás, ezek teljesítési helye és a fizetendő adó összege.
Ezzel szemben a többcélú utalvány csak az egycélú utalványhoz képest – lényegében kizárásos alapon - határozható meg, miszerint ilyennek minősül az egycélútól bármiben eltérő más utalvány.

Ezek adózása jelentősen különbözik majd jövőre, ezért a megfelelő besorolás különösen fontos lesz.
A vonatkozó szabályokat a törvény a termékek és szolgáltatások értékesítésére irányadóaktól elkülönítve, önálló cím alatt – az utalványok átruházására vonatkozó szabályok – rögzíti.
A 2019. január 1-jei hatállyal beiktatott 18/A-18/B.§-ok szerint az egycélú utalvány saját név alatti minden egyes ellenérték fejében történő átruházását, átengedését az utalvány tárgyát képező termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának kell tekinteni.
Amennyiben már az egycélú utalvány kibocsátásakor az ezért az utalványért igénybe vehető termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás áfa szempontból teljes bizonyossággal megítélhető, akkor az áfát az egycélú utalvány minden egyes átengedésekor fel kell számítani, beleértve annak kibocsátását is.
Azaz magának az utalványnak a kibocsátását illetőleg minden további átengedését gyakorlatilag úgy kell tekinteni, mintha az utalvány tárgyát képező termék értékesítése, illetve szolgáltatás nyújtása történne, azzal, hogy az egycélú utalvány ellenében járó termék tényleges átadása vagy a szolgáltatások tényleges nyújtása, vagyis magának az utalványnak a beváltása viszont nem tekintendő önálló ügyletnek (azaz a termék átadása, a szolgáltatás tényleges nyújtása időpontja nem adófizetési kötelezettséget keletkeztető, teljesítési időpont).

Az előbbiekkel ellentétben ugyanakkor a többcélú utalványok esetében az adófizetési kötelezettség csak azok beváltásakor keletkezik, az ezt megelőző átengedés nem keletkeztet áfa-fizetési kötelezettséget.

A jogszabály-módosítás nem érinti
- azon eszközöket, amelyek árengedményre jogosítják a birtokosukat és nem termék vagy szolgáltatás igénybevételére, továbbá
- azon helyzetekre, amikor a többcélú utalványokat a végső fogyasztó nem váltja be az érvényességi idő alatt, és a szóban forgó utalványért kapott ellenértéket az eladó megtartja.
Amennyiben az az adóalany, aki az egycélú utalványt más nevében bocsátja ki vagy forgalmazza, ő az utalványért igénybe vehető termékértékesítés illetve szolgáltatásnyújtás teljesítésében nem vesz részt (azaz az utalvány „mögötti” ügyletekkel összefüggésben adókötelezettsége nincs).
Viszont, ha a kibocsátásért vagy forgalmazásáért külön ellenértékben részesül, úgy azt a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó általános szabályok szerint kell megítélni.

Az adólevonási jogot érintő, fontos kitétele a törvénynek az, hogy nem minősül az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezők utólagos változásának az, ha az egycélú utalvány ellenében nem teljesítenek termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást.
Fentiek a vállalkozások számla kibocsátási kötelezettségét is érintik, és számviteli problémákat is felvetnek!
És a számla?
Mivel az Áfa törvény hivatkozott pontjai alapján az egycélú utalvány kibocsátása és átruházása az áfa hatálya alá tartozó ügyletnek minősül, úgy az átruházó számla kibocsátási kötelezettsége felmerül, az utalvány ellenérték fejében történő átruházása kapcsán.
Kérdés, mit írjon a bizonylatra a „termék, szolgáltatás” megnevezéseként?
Tegyük fel – például -, hogy az utalvány műszaki cikkek vásárlására jogosítja a beváltót. Bár e kategóriába sokféle dolog belefér, de az utalvány ettől még egycélú, hiszen csak egyetlen termékkategóriát ellentételez a vásárláskor. Ekkor az bizonyos, hogy az áfa mértéke 27 százalék, de azt nem tudjuk, hogy mondjuk porszívó vagy esetleg televízió vagy egyéb, a műszaki cikk fogalmába beleértendő termék lesz majd az ügylet konkrét tárgya.
De ugyanezt elmondhatjuk a könyvutalványokról is, hiszen az utalvány átruházásakor még nem tudjuk, nyelvkönyvre, lexikonra vagy egyéb kötetre – és hány darabra – váltja azt be a vásárló.
Elégséges adat ilyen esetben a számlán az, hogy az értékesített termék „egycélú utalvány”?
Később, amikor az utalvány termékre váltása megtörténik, számlaadási kötelezettség nem merül fel, de attól még az értékesítést dokumentálni kell. Vajon mely, a számviteli törvény fogalmainak megfelelő, egyéb bizonylatot kell ezekben az esetekben kibocsátani a termék átadásáról?
Elviekben az utalvány átruházásának időpontja lesz az utalvány-értékesítés teljesítési időpontja: ekkor keletkezik az átruházó áfa-fizetési kötelezettsége és a vásárló adóalanynál is az adólevonási jog (feltéve, hogy az adólevonási jog további feltételei, így az utalványnak a gazdasági tevékenységhez való felhasználása, teljesülnek).
Nézzünk erre egy példát!
Tegyük fel, hogy egy vállalkozás könyvutalványt vásárol, és már a vásárláskor tudja, ezt majd a tevékenységéhez szükséges szakkönyvekre fogja beváltani.
Ez esetben az adólevonási jogát nem a szakkönyv tényleges megszerzésének időpontjában, hanem már az utalvány megszerzésekor gyakorolhatja.
Ehhez az utalvány beszerzésekor nem szükséges eldöntenie, hogy konkrétan mely szakkönyvek lesznek azok, amelyeket megvásárol az utalvány beváltásával, elégséges azt biztosan tudnia, hogy a könyvek majd gazdasági tevékenységéhez kapcsolódnak.
Bonyolítsuk picit tovább a könyvutalványos példát!
Tegyük fel, hogy a könyvek beszerzése részben az egycélú utalvány felhasználásával, és részben pénzzel fizetik meg.
Mondjuk a megvásárolni kívánt könyv teljes ára 15.000,-Ft, ebből 10.000,-Ft-ot egycélú utalvánnyal (könyvutalvánnyal) fizeti meg a vevő, míg a különbözetet, 5.000,-Ft-ot készpénzben egyenlíti ki.
Ez esetben a könyv értékesítőjének az 5.000,-Ft vonatkozásában kell áfa fizetési kötelezettséggel számolnia a termék átadásakor, mivel az utalvány kibocsátásakor már megfizette az adót a 10.000,-Ft után.
Ez a való életben kifejezetten gyakori eset – akár adóalany a vásárló, akár nem -, általában nem sikerül forint fillérre csak az utalvány ellenértékének megfelelő terméket, termékeket választani.
Ennek ellenére is lehet a vásárló olyan „elvetemült”, hogy számlát kér az ügyletről, ráadásul azt gondolja – joggal -, hogy ilyen és ilyen értékű terméket vásárolt, ezt kéri a bizonylattal igazolni, és e tekintetben mindegy, hogy a fizetés utalvánnyal és készpénzzel együttesen történt.
Milyen bizonylatot bocsásson ki ilyenkor az értékesítő (példánkban a könyvesbolt)?
Az utalvánnyal fizetett részről – jelen esetben a 10.000,-Ft-ról – a számviteli törvény szerinti egyéb bizonylatot, a készpénzben a vásárláskor fizetett részről pedig számlát?
Esetleg megoldható – esetleg kötelező - mindez egyetlen bizonylaton is?
Ráadásul, ha a vásárlónak van adólevonási joga, akkor ez is két időpontban nyílik meg: egyszer, amikor megvásárolta az egycélú utalványt, másodszor, amikor az utalvánnyal le nem fedett részért készpénzzel fizetett.
A megoldásról csak annyit: kíváncsian várjuk az adóhatóság vonatkozó, részletes tájékoztatását, iránymutatását.
A vállalkozásoknak természetesen fel kell készülniük a 2019-ben életbe lépő szabályok alkalmazására, így azt is vizsgálniuk kell, hogy az utalványok kibocsátásában jelenleg követett gyakorlatuk összhangban van-e ezekkel, illetve miként kell majd az áfa szempontjából a jövőben ezt kezelniük. Adott esetben új lehetőségeket is felfedezhetnek az e kört érintő, 2019. évi szabályokban.