Adósminősítés – járvány idején

Akár letétbe helyezi a cég a mérlegbeszámolóját május 31-ig, akár később - szeptember 30-ig – teszi ezt meg, a számviteli törvény előírásait be kell tartania, így a törvény szerinti adósminősítést is el kell végeznie.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 55.§. (1) bekezdése előírja, hogy a vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél értékvesztést kell elszámolni - a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján - a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti - veszteségjellegű - különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

Az értékelés kiindulópontja tehát az, hogy a hitelező lát-e esélyt arra, hogy a rendezetlen számlákat vevői – legalább részben – kifizetik majd, vagy sem.

Ha abban azért lehet bízni, hogy a jó ideje tartozó vevő azért – ha nem is az egész összeget-, de valamit azért kifizet a számlából, akkor értékvesztést kell elszámolnia a szállítónak, míg ha „veszett fejsze nyele” (azaz behajthatatlan) a követelés, akkor ki kell vezetnie azt a könyveiből.

Nagyon fontos, hogy a minősítést elsődlegesen nem az összeg nagyságrendje, vagy az adott számlában kitűzött fizetési határidő túllépése napjainak száma dönti el, hanem az adós, a vevő körülményei, a vagyoni, pénzügyi helyzetéről rendelkezésre álló információk.

Például, az egyébként megbízható vevőnkről azt a hírt kapjuk, hogy a vasárnap hajnali viharban villámcsapás okozott elektromos zárlatot náluk, és ezért a gyáruk porrá égett.

A társaság tulajdonosai pedig szomorúan nyilatkoztak a helyi sajtóban arról, hogy sajnos nem tudnak annyit befektetni a cégbe, hogy belátható időn belül újrainduljon a termelés. Ekkor az e társasággal szemben fennálló, még le nem járt határidejű (adott esetben nem jelentős összegű) követeléseinkért is van okunk aggódni, nem csupán a már lejártakért.

A követelések értékelése során a számlák fizetési határideje mellett, az alábbi időpontoknak is fontos szerep jut:

- a mérleg fordulónapja (az a nap, amelyre vonatkozóan a számviteli beszámoló készül, az üzleti év utolsó napja, ez a hazai vállalkozásoknál jellemzően december 31-e);

- a mérlegkészítés időpontja (ez a fordulónapot követi: a beszámoló összeállítását megelőzően eddig az időpontig kell figyelembe venni az előző évvel kapcsolatos ügyletek hatásait).

Azokat a követeléseket, amelyeknek a fizetési határideje már lejárt, és a fenti két időpont között sem folytak be, a mérlegkészítés időpontjában ismert információk alapján kell értékelni, és ha szükséges értékvesztést kell elszámolni.

Ahogyan arra fentebb már utaltam, a követelések értékelését a vevők, az adósok minősítése alapján kell elvégezni.

Ez „békeidőben” sem egyszerű feladat! Most, a koronavírus-járvány miatt merőben átalakult gazdasági körülmények között még inkább nehéz eldöntenünk – sokkal inkább megjósolnunk -, milyen helyzetben van, és milyenben lesz vevőnk, mondjuk két hét, két hónap múlva, esetleg az év végén.

Igaz, a járványhelyzet miatt pénzügyi gondokkal küzdő vállalkozások esetében nem beszélhetünk „klasszikus” gazdasági válságról (lásd az 1929-1933-as, vagy akár a 2008-2009-es gazdasági világválságot), de rendkívüli körülményekről mindenképpen.

A szinte az egyik napról a másikra – ráadásul az eddigiekhez képest szokatlan körülmények miatt – megváltozó, és romló gazdasági környezetben nem lehet megbízható képet kapni egy vállalkozásról, fizetési- és hitelképességéről a korábban bevett módszerekkel, így a korábbi időszakok pénzügyi adatainak elemzésével.

Ez persze nem jelenti azt, hogy dobjuk sutba mindazt, amit erről számvitelből tanultunk és alkalmaztunk.

Az viszont biztos, hogy a korábbi évek eredményes működése lényegesen kevesebbet nyom majd a latban, mint a vizsgált cég készpénzt termelő képessége, amely rövidtávú működését határozza meg.

Akárhogy is, de a jelenlegi helyzetben is dönteniük kell a vállalkozásoknak adósaik minősítéséről, a számviteli törvény már fentebb hivatkozott, 55.§-a alapján.

Nézzük, melyek lehetnek azok a szempontok – a teljesség igénye nélkül, gondolatébresztőként-, amelyek most segítségünkre lehetnek ebben!

- Milyen ágazatban működik az adós? Miben és mennyire érinti működését a járványhelyzet? Kapott/kaphat-e állami támogatást?

- Mennyire adósodott el a cég a korábbi évben/években? Mérlegbeszámolója szerint milyen arányt mutatott a saját és idegen források aránya? Milyen mértékben fedezték követelései a kötelezettségeit? Ha a vállalkozás eddig is javarészt külső forrásokból (szállítók, pénzintézeti hitelek) fedezte a működését, az most számottevően megnöveli a vele kötött ügyletek kockázatát.

- Mit tudunk a cég folyamatban lévő – és frissen zárult – beruházásairól? Azok a jelenlegi helyzetben is életképes tevékenységekhez kapcsolódnak? Rendelkezik a vállalkozás elegendő forrással a befejezésükhöz? A már befejezett projekt megtérül-e, és ha igen, várhatóan mikor? Ha a társaság – akár források hiányában – kénytelen átmenetileg vagy véglegesen leállítani a beruházást, az milyen további terheket (költségek, kötelezettségek) ró rá, és képes lesz-e ezeket pénzügyileg rendezni?

- Mit árul el a mérleg a társaság készleteiről? Igaz, a viszonylag nagy raktárkészlet a jelenlegi helyzetben inkább jól jön, mintsem bajt jelentene, főként, ha külföldről behozott és most akadozó szállításokkal pótolható termékekről van szó. (Más kérdés, ha régi és eladhatatlan készletekről beszélünk.) Hány napra elegendő készlettel rendelkeznek? Honnan szerezték/szerzik eb készleteiket (külföld, belföld)? Szállítóik küzdenek beszerzési nehézségekkel (pl. külföldi források esetében)?

- A „klasszikus vészharangok”: likviditás, cash flow. Rendelkezik a vállalkozás elegendő készpénzzel és/vagy gyorsan készpénzzé tehető eszközökkel? Kintlévőségei tendencia jelleggel magasak, jelentős arányt képviselnek, a forgóeszközeiken beül?

Emlékeztetőül: likvid eszköz az olyan eszköz, amelyet gyorsan és alacsony költséggel (beleértve az árfolyamveszteséget is) pénzre lehet váltani. Ide sorolható a készpénz, a bankbetét (amelyik felmondhatóságában nem korlátozott), az átruházhatóságban nem korlátozott, bármikor eladható állampapír.

(Nem véletlen, hogy a befektetési alapkezelők - az alap típusának megfelelő, hosszú távra vásárolt, stratégiai befektetések mellett - folyamatosan tartanak bizonyos százalékú ún. likvid eszközt is az alap portfoliójában. A likvid eszközök tartásának elsődleges célja, hogy az alap kezelője a befektetési alapból történő nagyobb tőkekivonás esetén is gyorsan és komolyabb árfolyamveszteség nélkül tudjon forrást teremteni a visszaváltások fedezésére. Ebben az összefüggésben is a számlapénz, a bankbetét, az állampapír és a repo /értékpapír-visszavásárlási/ ügylet minősülnek likvid eszközöknek.)

Ha azt látjuk üzleti partnerünk mérlegében- és ezt most mindenképpen vizsgáljuk meg-, hogy jelentős értékű likvid eszközállománnyal bír, abból (természetesen) még nem feltétlenül helytállóan „jósoljuk meg” a tevékenysége pénztermelő képességét a jelenlegi helyzetben, de az azonnali fizetőképességéről reális képet kaphatunk. Magyarul: van-e reális esély, hogy ki tudja fizetni a tartozását nekünk, vagy nincs. (Ne mulasszuk el azt is megnézni, milyen nagyságrendet képviselnek forrásain belül a kötelezettségei, szállítói tartozásai!)

A mérlegbeszámoló letétbe helyezésének határideje a már jól megszokott május 31-e helyett most szeptember 30-a, így ha a vevőnk kiaknázza a határidő halasztásban rejlő lehetőségeket, akkor csak ősszel kaphatunk információkat a 2019. évi pénzügyi helyzetéről. Azaz akkor, amikor már sokkal inkább a 2020. évi teljesítmény lenne érdekes.

Ugyanakkor az előző évi beszámolóiból is képet kaphatunk a cégnél jelen lévő, tendencia jellegű folyamatokról (például évről évre romlik a saját és idegen tőke aránya, likviditási mutatói). Ebből sejthetjük, milyen helyzetben van most – ágazati sajátosságaira is figyelemmel -, amikor még több kihívással kell megküzdenie.

Természetesen, a fenti felsorolásban kiemelt adatokat teljes egészében nem tudjuk az érintett cég mérlegbeszámolójából megszerezni, még akkor sem feltétlenül, ha a társaság „tisztességes” kiegészítő mellékletet állít össze, és abban nem csupán a társaság székhelyének és tevékenysége megkezdésének időpontjára, valamint a számviteli politikából kiollózott részeknek a közlésére szorítkozik, odadobva koncként egy-két likviditási mutatót. (Vannak ilyen rossz példát mutató cégek, tényleg.)

Abban az esetben, ha adósunk szeretne megegyezni velünk egy újragondolt fizetési határidőben, akkor megkérhetjük, jelenlegi helyzetének magyarázatául ossza meg velünk a fenti (például a beruházásaira vonatkozó) információkat is.

Ezzel üzleti titkai kiadására még nem késztetjük, és érdekében is áll, hogy meggyőzzön minket, pénzügyi problémái létezőek, de képes ezeket megoldani belátható időn belül.

Kérdezhetjük vevőnket ilyen esetben még – például, a teljesség igénye nélkül – arról is, mi a helyzet az ő vevőivel, azok eleget tesznek-e rendre fizetési kötelezettségeiknek, vagy éppen ők a cég fizetési problémáinak okozói? Vevőik – különösen ez éppen nem fizetők - stratégiai partnereik-e, vagy könnyedén pótolhatóak-e? Ugyanezt vevőnk szállítói kapcsán is firtathatjuk.