6 tanács az előléptetésre vágyóknak

Sokan vágynak néhány év beosztotti, vagy szakértői munkakör után vezetői pozícióba, ám csak keveseknek adatik ez meg. Az, hogy ki kerül a bőrfotelbe, nem mindig függ össze azzal, hogy mennyire alkalmas az illető, mennyi tapasztalata, milyen végzettsége milyen képességei vannak. Az előléptetés megnyerése annál sokkal összetettebb feladat, minthogy csak a végzettségükre és a cégnél eltöltött múltunkra alapozzunk. Nézzük meg, mire kell még figyelmet fordítani annak, aki vezetői babérokra vágyik!

Vállalati kultúra ismerete
Minden cégnek van egy sajátos vállalati kultúrája. Viselkedésminták, kimondott, leírt és kimondatlan normák, szabályok, amik vezérlik a cég egészét. Ide tartozik például a kommunikáció jellege: tegeződünk, vagy magázódunk, az általános értékek, amiben a vállalat hisz, de a munka utáni közös sörözések ugyanúgy része a céges kultúrának, mint a dress kód is. Ha azt akarjuk mutatni, hogy alkalmasak vagyunk vezetőnek, akkor nem szabad ettől eltérünk, legyünk egy közülük, idomuljunk a vállalati kultúrához. Menjünk mi is sörözni, vagy a hétvégi céges focimeccsre, ha mások is ezt teszik, s öltözzünk úgy, ahogy egy vezetőtől elvárják. A munkahelyen kívüli kötetlen programok amúgy is jó terepet adnak a kapcsolatépítésre – akár a vezetőkkel is.

Az előléptetés szabályai
Sok cégnek van hivatalos eljárásrendje arra vonatkozóan, mikor, kit milyen feltételekkel léptetnek elő. Az első az, hogy ezt alaposan megismerjük. Ha az a szokás, hogy a vezetőket belülről léptetik elő, s adott időközönként felkínálják a legjobban teljesítő dolgozónak a megüresedő vezetői helyet, akkor tudjuk, hogy nagy esélyünk van rá – jó teljesítmény esetén. Ha kizárólag kívülről hozzák a vezetőket, sosem léptetnek elő belülről, akkor – bár próbálkozni lehet – sokkal kisebb lesz a siker esélye. Vannak cégek, ahol csak adott területekről lehet a menedzsment tagja valaki – ezek általában a vállalat stratégiailag fontos osztályai – így itt innen kell próbálkoznunk a felfelé vezető létrán.

Szemléletváltás a mindennapokban
Aki a főnökökkel szemben áll, nem lesz soha egy közülük, ezt jól véssük az eszünkbe! Sok vállalatnál uralkodik a mi – beosztottak – és ők – a vezetők – szemlélet: mi dolgozunk, mi húzzuk az igát, ők meg csak „főnökösködnek”, ők nem tudnak semmit… Bármennyire is ez a szemlélet terjedt el a dolgozók között, mi ne vegyük ezt át. Olyan beosztottat, aki csak a problémákat látja, aki a vezetőkben ellenséget lát – ne adj isten ellenségképet kreál személyükben – senki sem fog kinevezni vezetőnek! Ehelyett próbáljunk meg semlegesek maradni, vagy ha lehetőség adódik, a két fél közötti konfliktust tompítani. Általánosságban legyünk megoldáspártiak, ne a hibákat és a problémákat keressük, hanem azt, hogyan tudnánk megoldani ezeket! Értsük meg a menedzsment álláspontját is, próbáljunk meg az ő szemükkel nézni bizonyos eseteket, helyzeteket.

Teljesítsünk többet, mint a többiek
Ha egy átlagos teljesítményű dolgozót előléptetnének, akkor minden átlagos dolgozó vezető lenne egy adott idő múlva - márpedig ez nem így van a valóságban! Azaz ha ki akarunk emelkedni a nagy átlagból, akkor nekünk többet kell letenni az asztalra: túlórák, plusz feladatok, új ötletek… A proaktivitásunk, az, hogy keressük az új feladatot, hogy önként jelentkezünk egy projektre, vagy önként hozunk egy megoldási javaslatot egy felfedezett hibára, ezek azok az eredmények, amik előre vetítik, hogy vezetőként is majd megálljuk a helyünket. Minél jobban hasonlít a pluszként elvállalt feladat a jövőbeli, vágyott vezetői munkakör feladataihoz, annál nagyobb bizalma lesz a munkáltatónknak felénk a kinevezésekről való döntéskor.

Kommunikáljunk!
Sok beosztott esik abba a hibába, hogy elégnek hiszi, ha kiemelkedően teljesít. Csak hát ugye van az a csúnya, de igaz mondás, hogy nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani. Azaz nem elég, ha különlegesen jó a teljesítményünk, ha erről senki sem tud. Azt, amit elértünk, igenis tudni kell kommunikálni a vezetőség felé, a sikereinket, az eredményeinket, mert meglehet, nem is tudnak rólunk, csak ha mégis, mindez hamar feledésbe merülhet a mindennapi taposómalomban.
Másrészt a kommunikáció vezetőként is nagyon fontos – aki nem tud szót érteni másokkal, beosztott társaival, vezetőkkel, tulajdonossal, ügyfelekkel, nem lesz jó vezető soha… így a mindennapi munkavégzés során, az értekezleteken sem bújhatunk a babérjaink mögé, hanem jelen kell lennünk, beszélni, előadni, egyeztetni, tárgyalni… így megmutathatjuk, hogy később vezetőként sem lesz gond számunkra felvállalni egy kényesebb kommunikációt igénylő helyzetet, egy fontos ügyet, vagy egy dolgozói megbeszélést.

Építsünk kapcsolatokat
És az utolsó tanács a klasszikus kapcsolatépítés: vegyük magunkat olyan emberekkel körbe, akik már vezetői pozícióban vannak. Tudjuk meg tőlük, hogy jutottak oda, milyen lépéseken keresztül, hiszen valószínűleg hasonló utat fogunk mi is bejárni. Vezetői babérokra pályázva rendelkeznünk kell mások jóváhagyásával, mások támogatásával is, s ha a cég menedzsmentjéből többen is jól ismernek minket, és jó véleménnyel vannak rólunk, nagyobb az esélye, hogy megkapjuk a vágyott pozíciót.
Tény, mindez nem kis erőfeszítést kíván tőlünk - akár éveken keresztül is - ám senki sem mondta, hogy nem is kell átlagon felül teljesíteni ahhoz, hogy magasabbra jussunk a ranglétrán. Ha valóban ez a karriercélunk, bátran vágjunk bele, hiszen vezetőként magasabb fizetés, komolyabb feladatok, s akár nemzetközi karrier is vár ránk!