Tudnivalók a kötetlen munkarendről

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Főszabály szerint a munkaidő beosztásának joga – azaz a munkarend meghatározásának joga – a munkáltatóé, ő dönti el, hogy mikor kezdődik, és mikor van vége a napi munkaidőnek, persze a törvény által adott kereteket betartva. Ez a leggyakrabban alkalmazott munkarend idehaza: az általános munkarend szerint hétfőtől péntekig dolgozik a munkavállaló, s két pihenőnapja szombatra és vasárnapra esik. Ám vannak esetek, amikor a munkaidő beosztásának jogát a munkáltató átengedi a munkavállaló számára, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel, ezt nevezzük a munkajogban kötetlen munkarendnek. Nézzük milyen előnyei, hátrányai vannak ennek a munkaidő beosztási formának a munkáltató és a munkavállaló számára!

Kötetlen munkarend alkalmazása olyan esetekben lehet előnyös a munkáltató számára, amikor a munkavállalója a munkavégzés, a feladatok jellegéből adódóan nem fix időben, az általános munkarend szerint végzi munkáját. Ilyen munkakörök jellemzően a területi értékesítő, az ügyfelek látogatásával foglalkozó munkakörök, olyan szellemi foglalkozások, ahol nem a ledolgozott munkaidő, hanem a határidőre elért eredmény a fontosabb – például programozók, informatikai munkakörök esetén - , de a törvény erejénél fogva a vezető állású munkavállalók munkarendje is kötetlen, és a távmunkások is ilyen munkarendben dolgoznak. Mivel ilyen esetben a munkavállaló munkaidejét nem kell nyilvántartani, nem kell alkalmazni a munkaidő-beosztásra, a pihenőidőre, az ügyeletre és a készenlétre vonatkozó rendelkezéseket, jelentős adminisztratív tehertől szabadul meg a munkáltató. Ám a kötetlen munkarend alkalmazása ezen túl költséghatékonyságot is jelent a munkáltató számára, mert a kötetlen munkarendben foglalkoztatott munkavállaló esetében nem beszélhetünk rendkívüli munkavégzésről, így a kötetlen munkarendben foglalkoztatott munkavállaló túlórapótlékra sem jogosult.

Mielőtt felcsillanna a cikket éppen olvasó munkáltató szeme, hogy megtalálta a munkajogi szent grált, s innentől kezdve minden – vagy szinte minden – gondja megoldódik, ne higgyük azt, hogy a kötetlen munkaidő minden munkakör esetében gond nélkül és kizárólag előnyökkel alkalmazható. A fenti könnyítésekkel kéz a kézben járnak az ebből eredő „hátrányok” is, melyeket az ilyen munkarendet elrendelő munkáltatók tűrni kötelesek. A munkaidőbeosztás jogának átengedése azt jelenti, hogy a munkavállaló mondja meg, hogy mikor akarja a rá bízott munkát végezni, ami azt jelenti, hogy nem köteles bent lenni a munkaidő kezdetekor a munkahelyen. Ennek értelmében a munkáltató tűrni köteles, hogy „késik”, azaz míg a többi, általános munkarendben dolgozó munkavállaló mondjuk 9-kor már az asztalánál ül és dolgozik, ő csak fél 10 után ér be, vagy hamarabb megy el adott napokon, mint az irodában szokásos munkaidő vége, túlórát pedig számára egyáltalán nem lehet elrendelni. Ne feledjük, ha a munkaidő beosztását a munkavállaló végzi, az pont azt jelenti, hogy a kezdetét és a végét is ő határozza meg!

Persze felmerülhet a munkáltatókban a kérdés, hogy akkor egyáltalán semmiféle utasítást nem lehet adni az ilyen munkarendben foglalkoztatott dolgozónak, hogy mikor mit végezzen el, vagy adott időben hol legyen? Az Mt. erre tartalmaz egy kiegészítő félmondatot: „a munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátos jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti”. Ennek értelmében tehát abszolút elfogadható és jogszerű, ha a munkáltató elvárja, hogy a heti egyszer megrendezett, hétfő reggeli 9 órás csapat-meetingen jelenjen meg a munkavállaló – kötetlen munkarendje ellenére – vagy ha egy ügyfél szerda délután 3-kor ér csak rá, a dolgozó feladata szerda délután 3-kor ott lenni az ügyfél telephelyén. Ám napi szinten nem „szervezheti” ezeket a feladatokat úgy a munkáltató, hogy a kötetlen jelleget elveszítse a beosztás, nem megoldás tehát a munkavállaló munkaidejének ellenőrzésére és irányítására, hogy hétfőtől péntekig reggeltől estig telezsúfoljuk a munkaidejét olyan munkaköri feladatokkal, melyeket „sajátos jellegüknél fogva csak akkor teljesíthet”. Látható tehát, hogy az adminisztratív terhek és a bérpótlékok jogellenes elkerülése céljából nem lehet elrendelni kötetlen munkaidőt például egy élelmiszerboltban dolgozó eladónak, egy ügyfélszolgálatosnak, pénztárosnak, vagy gyári területen egy szalag mellett dolgozó munkavállaló esetén, akik valójában érdemi szabadsággal nem rendelkeznek munkaidejük beosztása során.

A munkavállaló számára nyújtott előny lényege, hogy könnyebb a munka és a magánélet összeegyeztetése. Aki rugalmasabban tud a magánéleti történésekhez igazodni, s emellett a munkáját ellátni, hosszabb távon is lojális munkavállaló lesz. Nem véletlen, hogy nagyon sok munkáltató belátta ezt, s a kulcspozíciókban lévő dolgozóiknak már nem anyagi ösztönzőket kínálnak – melyeket ugye köztudottan könnyen lemásol vagy ráígér a konkurencia – hanem olyan rugalmasságot kínálnak, ami a dolgozók számára a jelenlegi élethelyzetükben sokkal nagyobb fontossággal és értékkel bír, így igyekezve megtartani őket.