Távmunka – figyeljünk a részletekre is!

Már szinte teljesen megszokottá vált idehaza is – a COVID-19 vírusnak köszönhetően – a távmunka, a home office. Rengeteg munkáltató, aki korábban abszolút elzárkózott a munkavégzés eme formájától, kénytelen-kelletlen engedélyezte, s sok helyen be is bizonyosodott, hogy működik… a korábbi elképzelések ellenére. Míg bizonyos munkaköröket valóban nem lehetett és nem is lehet most sem távmunkavégzés keretében ellátni, sok munkavállaló – akiknek ez a lehetőség megadatott - reménykedik benne, hogy a veszélyhelyzet elmúlása után is dolgozhatnak majd így.

Alapvetően a Munka törvénykönyve csak nagyon keveset ír a távmunkáról, így a vírus miatt erre kényszerült munkáltatók és munkavállalók több változtatást, módosítást kell, hogy szem előtt tartsanak. A mostani cikkben a július 3-án hatályba lépett a 393/2021. (VII. 2.) Korm. rendeletet nézzük végig, ami több ponton is módosította az eddigi távmunkára vonatkozó szabályokat.

Ki is a távmunkás?

A jelenleg is hatályos Munka törvénykönyve a távmunkavégzést a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen, rendszeresen folytatott olyan tevékenységként definiálja, amelyet számítástechnikai eszközzel végeznek, és az eredményét elektronikus úton továbbítják.

A kormányrendelettel ez az eddigi jogi definíció kibővült, most már nem csak az a távmunkás, aki a munkáját számítástechnikai eszközzel végzi, s a tevékenység eredményét elektronikusan továbbítja, hanem azok is, akik nem számítástechnikai eszközzel dolgoznak a telephelyen kívül, például akik otthonukban vagy más külső helyszínen egyéb jellegű munkát végeznek (pl. összeszerelés).

Ennek a módosításnak többek között az a jelentősége, hogy így például már az így dolgozókra is kiterjeszthetőek a távmunkára vonatkozó szabályok, és a költségtérítés lehetősége is.

Külön megállapodás kell a felek között, vagy a jogszabály szövege az irányadó a távmunkás foglalkoztatás feltételeire
A 393/2021. (VII. 2.) kormányrendelet azt is előírja, hogy nem elég már csak a távmunkavégzés tényét beleírni a megállapodásba, hanem az egyéb feltételeket is rögzíteni kell. Ha ilyen részletekre nem térnek ki a munkáltató és a munkavállaló, akkor a kormányrendeletben foglalt szabályok lesznek az irányadóak.

Az egyik ilyen szabály, hogy a munkáltató utasítási joga kizárólag a munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjedhet ki, de azt, hogy hogyan és főleg mikor végezze a távmunkás dolgozója a feladatait, azt nem szabhatja meg. Az a „távmunkás” utasítás például, ahol a munkáltató szabályzatban kötelezi a dolgozóit, hogy a munkaidő kezdetekor ott üljenek a gép előtt odahaza, s a munkaidejük alatt mindig rendelkezésre álljanak, nem megfelelő, hiszen ezt előírni egyoldalú utasításban nem lehet, csak akkor van erre lehetőség, ha a felek a munkaszerződésbe állapodnak meg erről. A kormányrendelet szerint a munkáltató távolról, számítástechnikai eszköz alkalmazásával ellenőrizheti a munkavállaló munkavégzését, ami természetesen érthető elvárás.
További szabályozás, hogy legfeljebb a munkanapok egyharmad részében végezhet munkát a távmunkás dolgozó a cég telephelyén, a többi napon a távmunkavégzés helyén köteles dolgozni (azaz külön megállapodás nélkül nem várhatja el a munkáltató, hogy ennél többet menjen be az irodába a távmunkás dolgozója).

Tehát vagy a kormányrendeletben megadott feltételekkel zajlik a távmunkás foglalkoztatás, vagy ha ettől el akarnak térni, külön kell, hogy megállapodjanak a felek, s írásban kell, hogy rögzítsék ezt.

Mi a helyzet ott, ahol eddig is volt részletes szabályzat vagy utasítás a távmunkáról
Sokakban merülhet fel a kérdés, hogy ha eddig belső szabályzatban vagy munkáltatói utasításban voltak ezek a kérdések rendezve – s a kormányrendelettől eltérő módon -, akkor is kell-e ez az új megállapodás, amit a kormányrendelet előír?

A válasz igen! A kormányrendeletnek pont az a lényege, hogy a két fél - ha el akar térni az általános szabályozástól - meg kell, hogy állapodjon az eltérő feltételekben.

Hogyan számolhatók el a költségek?

Jogosan kérheti a munkavállaló, hogy ha megállapodott a munkáltatóval a távmunkavégzésben, akkor annak költségeihez is járuljon hozzá a munkáltató (hiszen használja otthon az áramot internetet, stb…). A távmunkában történő munkavégzés költségeit azok a munkavállalók számolhatják el, akiknek a munkaszerződésükben szerepel a távmunkavégzés, vagy akik munkáltatójukkal a veszélyhelyzeti rendelkezések alapján állapodtak meg a távmunkavégzésről.

Alapszabályként azt mondhatjuk, hogy ezt számlával igazoltan lehet megtenni, de a veszélyhelyzet ideje alatt a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseitől eltérően igazolás nélkül, költségként elszámolható a távmunkavégzéssel összefüggésben költségtérítésként fizetett összeg. Természetesen nem korlát nélkül: a havi maximuma ennek az összegnek a mindenkori minimálbér 10%-a, azaz 2021. február 1-jétől 16.740 Ft. Ha esetleg valaki már idén januárra is elszámolt költséget, figyelnie kell, mert a minimálbér csak 2021. február 1-jétől nőtt, így 2021 első hónapjára még a korábbi minimálbér, 161.100 Ft 10%-áig, azaz 16.100 Ft-ig lehetett költséget elszámolni.

Amennyiben a dolgozó nem az egész hónapban dolgozik távmunkában, hanem csak bizonyos napokon, akkor a havi elszámolható összeget a távmunkában ledolgozott napok arányában lehet meghatározni. Fontos további feltétel, hogy a munkavállaló a távmunkavégzés után az adott hónapban ne számoljon el más, az Szja tv.-ben nevesített költséget, például internethasználatot vagy rezsit, mert ez nem lehetséges a költségtérítéssel együtt.