Önérvényesítési tippek a munkahelyen

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Búcsú az áldozatszereptől….

Nyíltan, kellő határozottsággal, önbizalommal, pozitívan érvényesítjük a saját érdekeinket, miközben a munkáltató érdekeit is figyelembe vesszük – nagyon szépen hangzik, de kinek van mersze a főnökével szembeszállni?

Talán ismerünk a munkahelyünkön olyan embert, aki ügyesen érvényesíti az akaratát. Mer érvelni – akár a főnökkel szemben is –, bátran jelzi a fizetésemelési igényét, mindezt anélkül, hogy megsértene másokat vagy komolyabb konfliktusba keveredne. Az pedig biztos, hogy van olyan kollégánk, akivel kis túlzással bármit meg lehet csinálni.

És persze mindnyájan láttunk már agresszív, kompromisszumra képtelen dolgozót is, aki főleg a kollégákon átgázolva eléri, amit akar, de csak állandó konfliktusok, viták árán. Nem is marad meg sokáig egy munkahelyen.

Vajon melyik kategóriába tartozik a kedves olvasó?

Megkövesedett hierarchia

Az egészséges munkahelyi önérvényesítés nagy gátja ma Magyarországon az a tipikus alá-fölé rendeltség, ami a beosztott-főnök kapcsolatban szinte 100 százalékban jelen van. A főnök irányít, megmondja, mit és hogyan kell tenni, a beosztott pedig örüljön, hogy dolgozhat. A napi, heti feladatkiosztásnál ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy utasításokat kapunk, és mi szépen engedelmeskedünk. Béremelés is sokszor csak akkor van, ha a munkáltató úgy dönt, és ha nem dönt úgy, évekig nincs emelés… szólni a legtöbben nem mernek. Ha valaki ezt a hierarchiát megbolygatja – azaz például magasabb fizetést, rugalmasabb munkaidőt szeretne, vagy csak nemet mond egy-egy túlórára –, a legrosszabb esetben nemcsak szimpla visszautasítás vár rá, hanem  azt is kockáztatja, hogy elveszíti az állását és a megélhetését.

„Ugye, nem képzelitek”

Nem is nagyon tanítják meg sehol az asszertív kommunikációt, a hatékony konfliktuskezelést a munkaerő-piacra belépőknek, pedig az önmenedzselés már alapvető elvárás lenne nemcsak a karrierünk fejlődéséhez, de csupán ahhoz is, hogy elégedett munkavállalók legyünk. A szótlan tűrés, a passzivitás frusztráltsággal, folyamatos dühvel jár, ilyen állapotban pedig nem lehet motiváltan, minőségi munkát végezni.

Az asszertívan viselkedő kolléga mások érdekeit is figyelembe véve igyekszik a saját céljait elérni, az egyezkedés eredménye mindkét fél számára kielégítő. Eltérően a passzív típustól nyíltan kommunikál, de nem sértő módon, mint az agresszív típus, hanem higgadtan, konkrétan. Az asszertív kommunikáció az „én” üzenetekre, a saját érzések közvetítésére épül, és nem a másik hibájáról szól, nem őt minősíti – még akkor sem, ha jogos lenne. Például ahelyett, hogy „Ugye nem képzelitek, hogy alá fogok írni egy olyan közös megegyezést, amiben még az sincs benne, ami járna nekem törvény szerint, komolyan, minek néztek ti engem?”, inkább ez a mondat lesz célravezető: „Ez a megállapodás sajnos nem tartalmazza azt, amit a törvény előír egy ilyen esetben, így véleményem szerint ez jelentősen hátrányos számomra. Ezt nem áll módomban ilyen tartalommal aláírni, kérem, hogy olyan megállapodás szülessen, ami ezt és ezt konkrétan tartalmazza, és akkor lezárhatjuk az ügyet.”

Tippek bátor kezdőknek

1. Higgadtan, objektíven elemezzük a helyzetet, ne az érzelmeink vezéreljenek.

2. Hallgassuk meg a másik felet, hogy mindkettőnk számára megfelelő kompromisszum születhessen.

3. Gyakoroljuk az „én” üzeneteket a munkahelyi érdekérvényesítés előtt kevésbé kockázatos területen – a magánéletünkben, barátokkal, partnerünkkel.

4. Játsszuk le fejben a beszélgetést: mint mondanánk, hogyan érvelnénk.

5. Ne menjünk bele agresszív vitákba, sértegetésbe akkor sem, ha a másik félnek ez a módszere. Ne sértegessünk viszont, mert abból semmi jó nem lesz, zárjuk le a vitát.

6. Nehéz szituációkban jól jöhet a külső segítség: mediátor, coach, pszichológus vagy jogi tanácsadó.

Három lépés közelség

Az asszertív érdekképviselet lépései tehát a következőek: elsőként fogalmazzuk meg a problémát konkrétan, tényszerűen. Fontos, hogy ne ragadtassuk el magunkat, ne az érzelmek vezéreljenek. Második lépésként jöhet annak kifejtése, miért nem jó nekünk az adott helyzet, milyen érzést kelt bennünk.  Ezután megfogalmazhatjuk, mit szeretnénk elérni, mi a mi javaslatunk. Mindeközben pedig figyeljünk a másik fél mondandójára, testbeszédére, igényeire, javaslataira.

Természetesen senki sem születik asszertívan. Vannak, akiknek könnyebben megy, és a legszigorúbb főnököt is meg tudják győzni a mindkét fél számára megfelelő megoldásról, és vannak, akiknek sokat kell gyakorolni. A megfelelő technika mellett mindenképpen fontos, hogy elegendő önbizalmunk legyen – ez kell ahhoz, hogy őszintén tudjunk az érzéseinkről beszélni.

Plusz önbizalom

Munkaszerződés aláírásánál, munkaidővel, túlórával kapcsolatos vitáknál vagy munkaviszony megszüntetésénél az érdekeink képviseletéhez szükséges önbizalom és kommunikációs technikák mellett nem árt, ha jogi szempontból is felkészülünk. Ha pontosan tudjuk, melyik törvényre hivatkozhatunk, és alternatív javaslatokból is bőven van a zsebünkben.