Munkaidő-beosztás szabályai

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Az előző cikkben megismerkedhettünk a munkaidő fogalmával, ma tovább megyünk ebben az igen komplex témában, s a munkaidő-beosztás alapszabályait tekintjük át. Ám előtte hadd osszak meg a kedves olvasóval egy egyszerű, ám annál nagyszerűbb segítséget, ami jogi tanulmányaim során nekem is azonnal eloszlatta a munkaidő és munkaidő-beosztás definíciói körülötti zavart (mai napig hálás vagyok a jogtanáromnak ezért az egyszerű magyarázatért).

Nagyon sokan keverik a munkaidő és a munkaidő-beosztás fogalmait. Milyen a munkaidőd? 8 órás… több műszakos… 7/24-es… kötetlen…. rugalmas… és ezen kívül mindenféle egyéb választ is lehet hallani… márpedig ez így nem helyes. A legegyszerűbben úgy különíthetjük el a két fogalmat egymástól, hogy a munkaidő a MENNYIT kell dolgozni? kérdésre válaszol, a munkaidő-beosztás pedig a MIKOR kell dolgozni? kérdésre válaszol. Azaz a munkaidőm 8 óra, és ennek a beosztása úgy nézhet ki például, hogy 8:00 és 16:30 között félóra ebédszünettel, vagy 9:00 és 18:00 között egy órás ebédszünettel.

És akkor bele is vághatunk ezek után a munkaidő-beosztás szabályaiba. Első és legfontosabb tudnivaló, hogy a munkaidő-beosztás szabályait, azaz a munkarendet a munkáltató állapítja meg. Ezt olyan módon kell természetesen megtennünk munkáltatóként, hogy az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel vagyunk.

Általános munkarend esetén a munkaidőt heti 5 napra, hétfőtől péntekig kell beosztani, erre tekintettel általános munkarendben a munkavállalót 2 pihenőnap, szombat és vasárnap illeti meg. A munkaidőt beoszthatja a munkáltató munkaidőkeret illetve elszámolási időszak alkalmazása esetén egyenlőtlenül is, azaz a munkaidő a hét minden napjára vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható (ezekről egy kicsit később még szó lesz).

A munkaidő beosztást legalább egy hétre előre, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább százhatvannyolc órával korábban írásban kell közölni, ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. Ám a gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény felmerülése esetén a munkáltató a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban módosíthatja a beosztást.

Vannak munkakörök, ahol viszont nem érdemes, nem logikus a dolgozókat ennyire keretek közé szorítani, ilyenkor mit tehetünk? A törvény azt is lehetővé teszi, hogy a munkaidő beosztásának jogát - a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel - a munkavállaló számára írásban átengedhetjük, ezt hívjuk kötetlen munkarendnek. A munkarend kötetlen jellegét természetesen nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátos jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti. Például ha minden pénteken 9 órakor meg kell jelennie egy hétzáró értekezleten (azaz az értekezleten való részvételt, mint munkaköri feladatát meghatározott időben kell teljesítenie), ettől még kötetlen marad a munkaidő-beosztása.

A korábban már említett munkaidőkeret lényege, hogy ugyanazt a munkaidő-mennyiséget hosszabb időszak alapulvételével, rugalmasabban oszthatjuk be munkáltatóként. Munkaidőkeret alkalmazása esetén - az egyenlőtlen munkaidő-beosztásra tekintettel - a pihenőnapok is beoszthatók egyenlőtlenül. A munkaidőkeret tartama alapesetben legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét. A munkaidőkeret tartama a megszakítás nélküli (például közműszolgáltatás, az atomerőmű, vagy a vagyonvédelmi szolgáltatás), a több műszakos (aminek a tartama hetente eléri a nyolcvan órát), valamint az idényjellegű tevékenység (például mezőgazdasági munkák) keretében és a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét is lehet. Látható, hogy a kezdeti 4 hónapos / 16 hetes munkaidőkerettől egyre jobban eltávolodunk, s jogosan merülhet fel a munkáltatókban, hogy hol van a felső határ (hiszen a minél hosszabb munkaidőkeret minél nagyobb rugalmasságot ad a munkáltatónak)? A munkaidőkeret tartama a kollektív szerződés rendelkezése szerint maximum 36 hónap lehet, ha objektív, műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják.

A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet, s a beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb tizenkét óra, heti munkaideje pedig legfeljebb 48 óra lehet, amibe a rendkívüli munkavégzést is bele kell számítani (és az ügyelet teljes tartamát is, ha az ügyelet alatti munkavégzés tartama nem mérhető). Ettől eltérően egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát a munkaidőkeret által meghatározott időszakon belül, vagy ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják – kollektív szerződés rendelkezése szerint – tizenkét hónapon belül átlagban kell figyelembe venni. Azaz ilyen esetben előfordulhat az is, hogy a munkavállaló heti munkaideje több lesz, mint a 48 óra, a fontos az, hogy a munkaidőkeret végére „kiegyenlítődjön” a helyzet.