Mit tehetünk még az állásinterjú után, hogy miénk legyen az állás?

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Sokan azt hiszik, hogy az állásinterjúról kilépve már nincs további lehetőségük arra, hogy a pályázatuk sikerét befolyásolják. Ha úgy érzik, ott jól szerepeltek, megfelelő válaszokat adtak, kellemes benyomást tettek a munkáltató képviselőjére, akkor hátradőlhetnek, s várják a visszajelzést. Ám meglehet, hogy a többi 3-4 végső körbe bejutott jelölt is ugyanolyan jól szerepelt, ugyanúgy megfelelő válaszokat adott és hasonlóan kellemes benyomást tudtak tenni a beszélgetőpartnerükre. Nos, így már egy magában bízó pályázó is talán elgondolkodik azon, hogy vajon mit tehetne még a sikere érdekében?

Arról nem is szólva, hogy ha valaki nem hozta a legjobb formáját, mert lett volna még két olyan dolog, amit mindenképpen el kellett volna mondania, mert mellette szólt volna, mert a szakmai tudásáról, tapasztalatáról tett volna tanúbizonyságot, de a nagy idegeskedésben bizony elfelejtette... Nem szerepelt túl jól, sőt… A kissé kínos, dadogó mondatok, meg a szakmai kérdésekre adott elnagyolt válaszok nem igazán vetnek jó fényt a jelöltekre. Ők vajon tehetnek még valamit az ügyük érdekében?

Egy átlagos álláskereső – bármelyik helyzetben is van – hazamegy, és nem tesz többet azért, hogy megkapja ezt az állást. Ám nem így a profi! Akár jól szerepelt, akár nem, további erőfeszítéseket tesz… és pont ez különbözteti meg az átlagostól. És higgyük el, ezt egy éles szemű munkáltató is látja, sőt értékeli is!

Az állásinterjú után sokan átmennek passzivitásba, és csak várnak. Úgy vélik, ők megtették, amit meg lehetett az állás elnyerése érdekében, felkészültek az interjúra, a legjobb válaszokat mondták, s most a labda a munkáltatónál van. Ám az interjú után több eszköz is van egy ügyes álláskereső kezében: az egyik – és a legsürgősebben bevetendő – a köszönőlevél. Ez gyakorlatilag az állásinterjú utáni üzenetünk, amivel megköszönjük a lehetőséget, hogy bemutatkozhattunk, nyomatékosíthatjuk azokat az információkat, amik mellettünk szólnak, és elhangzottak, de még egyszer össze szeretnénk foglalni. Vagy újabb, olyan információkat oszthatunk meg magunkról velük, amik kimaradtak – amiket elfelejtettünk - a bemutatkozásunkból, de fontosak. Mindemellett mutatja a köszönőlevél, hogy tisztában vagyunk az alapvető üzleti etikettel, képesek vagyunk kapcsolatot építeni, fenntartani, s persze a motivációnkat, a lelkesedésünket is kifejezhetjük benne.

Két olyan pályázó közül, akiknek azonos vagy nagyon hasonló kvalitásai vannak, az jut előrébb, akin jobban látszik, hogy lelkes, hogy valóban érdekli az állás, s akiről egyértelműen látszik, hogy hajlandó és képes extra energiát is áldozni erre – várhatóan a munkáját is így fogja végezni a későbbiekben.

Mindemellett kifogáskezelésre is használható a köszönőlevél, ha az interjú alapján úgy véljük, hogy a leendő munkáltatóban kétségek merültek fel velünk kapcsolatban. Csatolhatunk hozzá például egy referencialevelet, ami a kétséges területet tekintve mellettünk szól, jó véleményt ad rólunk. Fontos, hogy legkésőbb 48 órán belül küldjük el ezt a köszönőlevelet, ne várjunk vele, hiszen pont azt akarjuk kihasználni, hogy még frissen él az élmény bennük, s erre erősítünk rá a levelünkkel.

A másik nagy kérdés, ami felmerülhet az állásinterjú után, hogy érdeklődjünk-e mi, ha a cég nem jelentkezik. Ugye a túl gyakori érdeklődés, vagy a nyomulós, vagy türelmetlen kommunikációs stílus nem tesz jó benyomást a HR-esre. Az is általános tény, hogy ha valamit könnyen megkaphatunk, akkor nem is értékeljük annyira, tehát ha azt látják rajtunk, hogy kétségbeesetten akarjuk az állást, „könnyű prédává” válhatunk, s az értékünk is csökkenhet a HR-es szemében, ami akár a nekünk felajánlott bérre is kihatással lehet. Tétovázás és nem jól megválasztott kommunikáció helyett inkább már az állásinterjún kérdezzük meg, hogy mennyi időn belül várhatunk választ, vagy meghívást a következő találkozóra – függően attól, hogy mikor kezdődött a kiválasztás, hány napja, hete tart – s ha ez az idő letelt, csak utána érdeklődjünk! Így azt az érzést közvetítjük, hogy nem kétségbeesetten vágyunk erre a pozícióra, esetleg nem titkoljuk, hogy több lehetőség is van folyamatban, így a cég inkább gondolja majd azt, hogy jó vásárt csinál az alkalmazásunkkal, és szerencsés, hogy meg tudott állapodni velünk. Egy értékes, kiváló képességű, motivált munkaerőért ma is harc van a munkaerőpiacon a cégek között.

Emellett körbenézhetünk az ismeretségi körünkben is – ha ezt nem tettük meg az interjú előtt – hogy van-e valaki, aki tudna még lendíteni a pályázatunkon, akár egy referenciával. Hasonlóan előnyös lehet a pályázatunk kimenetére, ha találunk az állást hirdető cégnél dolgozó ismerőst, aki szól egy-két szót az érdekünkben. A személyes kapcsolatok, a jó vélemény, a jó referencia sokat nyomhat a latba, ha az a kérdés, hogy minket, vagy egy másik pályázót vegyenek fel. Az a pályázó, akit számukra megbízható emberek, a szakmában elismert és ismert szakemberek, vezetők, vagy a saját kollégáink ajánlanak, nagyobb biztonságot jelent, míg egy „utcáról jövő”, kvázi ismeretlen idegen.

Ha felveszik velünk újra a kapcsolatot e-mailben, ne várassuk őket, hanem reagáljunk rövid időn belül. Ha telefonon kerestek, de nem értek el minket, azonnal hívjuk vissza őket, mihelyt nyugodt körülmények között tudunk beszélni. Ha utólag referenciát kérnek, tőlünk, igyekezzünk minél hamarabb továbbítani, ha további találkozóra hívnak meg, fejezzük ki örömünket, és ne felejtsük el megkérdezni, hogy kikkel fogunk most találkozni, mi a beosztásuk, funkciójuk a cégen belül, s mi lesz a beszélgetés témája. Így tudatosan készülhetünk fel az újabb fordulóra, aminek végén remélhetőleg, miénk lesz a vágyott állás!

Ha pedig mégsem mi kaptuk a lehetőséget, ne keseredjünk el! Köszönjük meg a lehetőséget, kérjük meg őket, hogy tartsák meg az önéletrajzunkat, ha bármi számunkra érdekes pozíció adódna a jövőben. Fejezzük ki, hogy továbbra is érdeklődünk a cég iránt, szívesen dolgoznánk itt, így örömmel veszünk egy újabb megkeresést.