Kényes kérdések az állásinterjún

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Ha állást keresünk, természetes, hogy a legjobban szeretnénk minden kérdésre válaszolni, amit az állásinterjún feltesznek nekünk. Az itt nyújtott szereplésünk - azaz a válaszaink, azok hihetősége, őszintesége, hitelessége - nagyban befolyásolja, hogy tovább jutunk-e a következő fordulóra, s felajánlják-e nekünk a végén az állást. Ám ezen kérdések között bizony lesz néhány nagyon fogós is, amire érdemes előre alaposan elkészülnünk, hogy elkerüljük az izzasztó helyzeteket, a dadogós válaszokat. Nézzük, mi az, amivel a HR-esek, vagy a szakmai főnökök a leggyakrabban „kínozzák” a pályázókat.

A jó válaszok megtalálásához egy lépést hátrébb kell lépünk, s minden esetben feltenni magunknak a kérdést, hogy miért kérdezik ezt, s miért fontos a válaszunk a munkáltatónak. Az egyik leggyakoribb firtatott terület, hogy az előző munkahelyeinkről miért és hogyan jöttünk el, mi volt az oka, hogy azok a munkaviszonyok megszűntek. Ebből egy jó HR-es több mindent tud leszűrni: utalhat a pályázó kitartására, konfliktuskezelési készségére, teljesítményére, de akár lehet teljesen semleges is, hiszen ha a vállalat csődbe ment, valószínűleg nem rajtunk múlt – hacsak nem mi okoztuk, mint legfelsőbb vezető. A válaszunkat tehát olyan módon kell átgondolni, hogy van-e olyan tényező az eljövetelünknél, ami rossz fényt vethet ránk, vagy van-e olyan ok, ami teljesen semleges, s rajtunk kívülálló ok miatt szűnt meg a munkaviszonyunk. Egy 3 gyermekes édesanya elküldése - akit nem vettek vissza 7 otthon töltött év után – közel sem olyan szokatlan, s nem utal a képességeire és a teljesítményére közvetlen módon, mint annak az értékesítőnek az elküldése, aki nem hozta a tőle elvárt számokat az elmúlt 2 évben, s emiatt vált meg tőle a munkáltatója. Ám ha nekünk is részünk van abban, hogy a munkaviszony megszűnt, alaposan gondoljuk át, mint mondunk. Egy munkahelyi konfliktust is lehet objektíven, túlzott érzelmek nélkül tálalni, vagy a személyes fejlődést, mint okot megjelölni, ahelyett, hogy szidnánk a volt kollégáinkat, vagy a volt főnökünket az állásinterjún. Ha hibáztunk, de tanultunk belőle, ezt is meg lehet olyan módon említeni, hogy pozitív kép alakuljon ki rólunk.

Szintén a kellemetlen kérdések közé tartozik a bérigényünkről való faggatózás, amire viszont meglepően felkészületlenül reagálnak a pályázók még mind a mai napig, holott a pályázat benyújtásának pillanatában tudják, hogy igenis szóba fog kerülni előbb vagy utóbb ez a kérdés. Éppen ezért tanácsolom minden álláskeresőnek, hogy abban a pillanatban, amikor eldönti, hogy állást keres, vagy vált, a felkészülésének elemi része legyen a bérigényének meghatározása. Nem ördöngösség ez, egy kit utánajárással, internetes források olvasásával, s néhány szakmai beszélgetéssel, állásinterjúval már könnyen meghatározható az az intervallum, amire joggal számíthatunk az általunk megpályázott munkakörökben. Az interjú során érdemes ezt aztán akkor előhozni, amikor a vállalat képviselője már meggyőződött arról, hogy milyen kvalitásaink, milyen képességeink vannak – azaz minél később. A kényes kérdés feltevésekor ne csak egy konkrét összeget mondjunk, hanem mutassunk rugalmasságot, jelezzük, hogy körülbelüli elképzelést mondunk, ami a konkrétumok tükrében – egyéb juttatások – még változhat, s kérjünk is visszajelzést ott helyben udvariasan, hogy ez mennyre áll távol a vállalat által elképzelt javadalmazási csomagtól. Ha nem is kapunk válaszként konkrét számot, nagyjából tudni fogjuk, hogy mennyire sikerült pontosan meghatározni a bérigényünket, s ezzel az információval tovább finomíthatjuk a bértárgyalási technikánkat a következő állásinterjúkon.

Kisgyerekes munkavállalók – főleg édesanyák – találkoznak igen gyakran azzal a helyzettel, hogy a szakmai interjún nagyobb érdeklődést mutat a HR-es a gyermekek életkora, egészségi állapota iránt, mint a pályázó szakmai kvalitásai, tapasztalata iránt. Bár érthető, hogy a gyermekek betegsége esetén az édesanya kiesésétől félnek, a helyzet korántsem ilyen egyértelmű. A hazai jogszabályok közül mind a Munka törvénykönyve, mind az Egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény tiltják a hátrányos megkülönböztetés alkalmazását nem csak a foglalkoztatás és munkavégzés során, hanem már az azt megelőző toborzás és kiválasztás során is, tehát nem szabadna ez alapján döntést hozni a kiválasztási folyamat során. Ám emellett egyáltalán nem biztos, hogy az édesanya nem tudja megoldani a betegség esetén a gyermekek felügyeletét, így abból kiindulni, hogy ez automatikusan több hiányzást fog jelenteni, egy rossz sztereotípia. Pályázóként tehát ha ilyen helyzetbe kerülünk, hangsúlyozzuk, ha van segítségünk – nagyszülők, bébiszitter, vállalkozó apuka, aki otthonról dolgozik – és érdemes azt is megkérdezni, hogy kivételes ilyen helyzetekre létezik-e a vállalatnál otthoni munkavégzés.

Sok vezető szereti a beugratós kérdéseket, ezeknek az elterjedése idehaza a nemzetközi nagyvállalatok interjúzási szokásairól írt kissé szenzációhajhász cikkeknek köszönhető. Adjon el nekünk egy tollat! Milyen állat lenne, ha választania kéne? Ha kitörne a zombi apokalipszis, mit tenne? Ilyen és hasonló kérdésekkel valóban zavarba lehet hozni a pályázókat, ám éppen ennyire zavaros is ezen kérdésekre adott válaszok értékelése. Álláskeresőként annyit jegyezz meg, hogy nincs egyetlen jó válasz ezekre a kérdésekre, ha mindenképpen válaszolni szeretnél rá – mert ugye valószínűleg nem tagadhatod meg – akkor azt tartsd szem előtt, hogy ilyenkor inkább azt nézik, hogy mennyire jössz zavarba, hogyan próbálod meg megoldani a helyzetet, esetleg milyen megoldási stratégiád van. Nem egyetlen jó választ várnak, hanem arra kíváncsiak, hogyan reagálsz, hogyan gondolkozol. És ebben ugye mindannyian mások vagyunk, ezért nem is lehet ezekre a kérdésekre tökéletes választ adni.