Milyen a jó fotó, ha állást pályázunk?

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Van az a bizonyos első benyomás, amiről én azt szoktam mondani, hogy inkább „egyetlen benyomásnak” kéne hívni, mert hát ugye egy van belőle… s ha az nem jól sikerül, nagyon nehéz megváltoztatni. Ha pályázol valahová, az első benyomások egyike az önéletrajzod, s a rajta lévő pályázati fotó. Sok helyen kérnek fényképes szakmai önéletrajzot, az ember azt hinné, hogy mindenki tudja, milyen fotót kell használnia. Sajnos több mint 2 évtizedes tapasztalatom mondatja vele, hogy nem, a mai napig nem tudja nagyon sok pályázó, hogy milyen a jó, professzionális pályázati fotó.

A pályafutásom alatt láttam én már mindent, személyi igazolványból kiszedett és lefénymásolt fotót (amin még ott volt a bélyegző), iskolás kori fotót 35 éves jelöltnél, lengén felöltözött hölgyjelölt fotóját, köldökig dekoltált felsőben, nyaraláson, partin készült képeket, de olyan fotót is, ahol egyszerűen a jelölt levágta a mellette álló, őt átkaroló embert, csak hát a karja ott maradt…

Pedig a megfelelő pályázati fotó nagyon sokat lendíthet a pályázatodon, s nagyon sokat hozzá tehet a megítélésedhez: hangsúlyozza a szakmaiságodat, szimpatikussá tehet a HR-es számára, kiemelhet téged a többi jelölt közül, ajtókat nyithat meg előtted. Aktív fejvadász koromba velem nem egyszer megtörtént, hogy nem emlékeztem a jelölt nevére, de annyira megragadt az emlékezetemben a pályázati fotója, hogy úgy kértem a kolléganőmtől, hogy azt a CV-t keresse elő, amin az a szimpatikus, mosolygós rövid, vörös hajú hölgy volt, zöldes árnyalatú kosztümben.

Nézzük meg tehát, mire figyelj, mit kerülj el! Kezdjük a legrosszabb példák mentén, mi az, ami abszolút tabu? Tilos a fakó, rossz felbontású, homályos kép, a nyaraláson, vagy családi rendezvényen, bulin készült képekből kiollózott arcképek, mobillal a nappaliban készült fotó, amin a kamera szögéből látszik, hogy te készítetted (a karod, a vállad és a fotó szöge árulkodni fog), rikító színek, nem megfelelő öltözék, piercing, erős smink, oda nem illő dolgok a háttérben (saját lakásunk berendezési tárgyai, nem üzleties környezet, pl. más emberek, fura képek…).

De akkor hogyan csináld? Ha van rá anyagi kereted, menj profi fotóshoz, s mondd el neki, hogy kifejezetten pályázati fotót kérsz. Ha a “szakember” ebből nem tudja, mire gondolsz, keress másikat! Válassz megfelelő öltözéket. Hogy milyen a megfelelő? Hát, illik ahhoz az iparághoz, szakmához, céghez, ahová pályázol. Nem kell feltétlenül mindenkinek kiskosztümben lennie a fotón, egy reklámügynökség kreatív csapatába jelentkező pályázó nyugodtan megengedheti magának a lazább, színesebb, egyénibb megjelenést, egy szakácsnál pályázónál teljesen elfogadott a “munkaruha” a fotón is, míg egy középvezetői pozíció esetén a kosztüm és a konzervatív megjelenés az ajánlott. De még az iparág sem mérvadó mindig, hiszen egy előkelő belvárosi étterem vagy kávéház pincérnői munkakörére bizony kiskosztümben is lehet pályázni, míg egy szórakozóhely pultos munkaköréhez készülő fotóhoz inkább lezserebb, kevésbé formális öltözékben fényképezkedjünk. (Olyan öltözéket válassz, amiben az állásinterjún és a mindennapi munkában is megjelennél, vagy annál egy fokkal elegánsabbat). Ugyanez igaz a sminkre, frizurára is, legyen rendezett, ápolt, illő a munkakörhöz.

Nézz egyenesen a kamerába, a tekinteted sugározzon megbízhatóságot, lelkesedést, magabiztosságot. Ha szívesen nevetsz, ha természetesen jön nálad a mosoly, nyugodtan legyen a fotód is ilyen (kivéve, ha olyan munkakörre pályázol, ahol ez inkább hátrányos lehet, pl. vezetői pozíciók, vagy olyan munkakörök, ahol a szabálykövetés, a szigorúság, a törvények betartása komoly elvárás). A környezet legyen vagy semleges, vagy a megpályázott munkakörhöz igazodó, pl. egy óvónő pályázati fotóján lehet a háttérben valami gyermekekre utaló tárgy, vagy kép, egy irodai asszisztens képe nyugodtan készülhet az íróasztalnál, valamilyen munkafolyamatot “imitáló” tevékenység közben.

Némi retusálás megengedett, de ne változtasd meg teljesen az arcod karakterét. Nincs annál kellemetlenebb élmény HR-esként, hogy az önéletrajzon lévő fotó alapján fel sem ismerjük a pályázót, aki a folyosón ül az interjúra várva, mert annyi filter és retus lett alkalmazva, hogy a 20 évvel ezelőtti énje helyett a 20 évvel idősebb kiadásba futunk bele. Talán apróságnak tűnnek ezek, de tényleg nagyon sok is múlhat rajta.

Ha az anyagi keretünk ezt nem teszi lehetővé, s mégis otthon kell ezt a fotót elkészítenünk, a fenti előkészületek (megfelelő öltözék, ápolt megjelenés, hölgyeknél kis smink) után kérjük meg egy családtagunkat, hogy készítsen több fotót rólunk, megfelelő távolságból, lehetőleg természetes fénynél, szembe állva a fénnyel. Ha van fényképezőgép, az jobb, mint a mobiltelefon, de már nagyon jó kamerás telefonok vannak a piacon manapság. Fekvő formátumú legyen, s a vállad legyen rajta a fotón, lejjebb nem kell fotózni (a végén majd még úgyis meg lehet vágni a képet a megfelelő méretre). Nyugodtan nézzük meg az eredményt, s ha nem tetszenek a képek, próbálkozzunk tovább, más szögből, más megvilágítással, mosolyogva, vagy anélkül… az így készített fotó biztosan jobb lesz, mint egy selfie.