Hobbi az önéletrajzban - felesleges rovat, vagy előny?

Megoszlik a HR-esek és az álláskeresők véleménye is arról, hogy érdemes, szükséges, tanácsos-e bele írni a szakmai önéletrajzunkba, hogy mi a hobbink, mivel foglalkozunk szívesen szabadidőnkben.

A nemmel voksolók – főleg az álláskeresők körében – azzal szoktak érvelni, hogy az a magánéletük egy szerves része, s mind ilyen, nem tartozik a munkáltatóra, s ne is vonjon le belőle messze menő következtetéseket, mert ami a munkahelyen történik, az oda tartozik, ami meg otthon a szabadidőben, az nem a munkáltató dolga. 

20 évnyi kiválasztásban, HR tevékenységben szerzett tapasztalatommal azt szoktam mondani, hogy nyugodtan mindenki döntse el maga, hogy mennyit enged megismerni a magánéletéből, ám azt ne feledjük, hogy a szabadidős tevékenységek feltüntetése előnnyel is járhat egy adott állás megpályázásakor. Vagy akár jelentős hátránnyal is… nézzük csak meg néhány esetet! 

Azt senki sem vitathatja, hogy a végzettségeink, gyakorlatunk és képességeink mellett a személyiségünk is legalább olyan döntő szereppel bír a pályázatunk során, azaz ha szimpatikus, kellemes benyomást keltünk az állásinterjún, nagyobb eséllyel jutunk tovább. Kevés pályázó érti meg elsőre, hogy a HR-es, vagy a szakmai főnök, aki a kiválasztást irányítja, ugyanúgy kockázatot szeretne csökkenteni, mint bárki más az üzleti életben. A kockázat egy rosszul elvégzett kiválasztásnál az, hogy a felvett munkatárs nem válik be, például nem tud beilleszkedni a csapatba, nem elég motivált, nem jó csapatjátékos, összeférhetetlen, s a keresést újra kell végezni, ami idő-, energia- és jelentős pénzveszteség is a cég számára. A végzettsége és a szakmai tapasztalata eléggé könnyen felmérhető a pályázónak, ám a személyiség ennél sokkal nehezebben térképezhető fel. Így minden olyan információ, plusz adat, ami az interjú során kiderül, s a pályázó mellett szól, csökkent(heti)i a jövőbeli kockázatot.

Ebből a szempontból nézve az olyan hobbik lehetnek érdekesek, amelyek a pályázó személyiségéről árulnak el további részleteket: a magas szinten űzött versenysport, a maraton, félmaraton kitartásra utal, a csapatban játszott sportok a csapatmunkában való jártasságot mutathatják, a szakmával kapcsolatos hobbik a plusz elköteleződést, a további, részletes ismeretek birtoklását jelenthetik ugyanúgy, mint akár a nagyobb szakmai kapcsolatrendszert. Az önkéntes tevékenységek is jól mutatnak a CV-ben, s kifejezetten előnyös ezek feltüntetése, ha az ezzel támogatott terület valamilyen módon a vállalatnak is fontos, vagy az ő CSR tevékenységükben is megjelenik. Ha játszunk valamilyen hangszeren magas szinten, az a kitartásra, a gyakorlásba fektetett energiákra, türelemre, koncentrációs készségre utalhat. Az olyan hobbik tehát, amik a pályázás során amúgy is fontos készségeket, személyiségjegyeket támasztják alá, s bizonyítékul szolgálnak ezek meglétére, mindenképpen szerepet kell, hogy kapjanak a szakmai pályázatban.
Ám a hobbi – ha kellően érdekes – akár a megjegyezhetőség miatt is fontos lehet. Több száz önéletrajz és több 10 meghallgatott pályázó közül fontos kitűnni valamivel, s ha ez egy érdekes hobbi, akkor az akár az előnyére is válhat az álláskeresőnek. Szemfülesebbek a kiszemelt cégek HR-eseit leellenőrzik a Linkedinen, Facebook-on, s ha találnak közös hobbit, hasonló érdeklődést, akkor ezt is felhasználják a testre szabott pályázatuk megírásakor.

Ám az ilyen taktikai lépéseken túl van egy sokkal egyszerűbb haszna is a hobbiknak – beszédtémát adhat, segítheti egy könnyedebb csevegés létrejöttét, s így oldhatja a feszültséget az állásinterjú során. Ha a hobbinkról kérdeznek, bizonyára oldottabban, szívesebben és bátrabban mesélünk, s így a kezdeti nehézségen is átlendülhetünk.

Vannak tabuk? Hát persze, mint minden területen itt is vannak információk, amiket inkább érdemesebb elhallgatni: az unalmas, semmitmondó „tucathobbit” felejtsük el, az olvasás, utazás, zenehallgatás helyett inkább azt írjuk be, ami valóban érdekessé, egyedivé tesz minket. Ha mégis ez a hobbink, akkor fogalmazzunk konkrétabban, nem mindegy, hogy olvasás általában, vagy 18. századi francia írók regényei a hobbink, hiszen így rögtön van is beszédtéma, feltéve, ha a „Mit olvasott legutoljára és miért tetszett Önnek?” kérdésre értelmes választ tudunk adni. És ezzel el is érkeztünk a következő tabuhoz: sose hazudjunk! Csak azért, hogy érdekesnek tűnjünk, vagy a HR-eshez hasonlónak, ne találjunk ki magunknak nem létező szabadidős elfoglaltságot, mert úgyis kiderül, s ekkor azonnal és végérvényesen elveszítjük a másik fél bizalmát. Hasonlóképpen óvatosan bánjunk a politikai szerepvállalással vagy a legalitás határain túl húzódó tevékenységekkel. Ezek igen balul is elsülhetnek, s a negatív holdudvarhatás révén a teljes szakmai megítélésünket is ronthatja. Hasonlóképpen nem tartozik a pályázati anyagunkba a vallásunk sem, hacsak nem valami kifejezetten jó oka van annak, hogy a vallásunkkal kapcsolatos hobbinkat feltüntetjük.