Ha nem szereted a munkádat…

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Ha szenvedés minden reggel munkába menni, ha a lelki megterhelésen túl lassan fizikai tünetei is vannak már a munkaundornak, ha az életedet úgy éled meg, hogy öt nap börtönben és két nap szabadlábon, akkor valóban gond van! Az ébren töltött életünk felét töltjük kb. munkával (ha az idehaza sajnos igen gyakori túlórákat is ide számoljuk), így nem mindegy, hogy a fele életünket boldogan, a teendőinket és munkahelyi feladatainkat legalább részben élvezve, örömmel, vagy kínszenvedésben töltjük. Ám ahhoz, hogy kijussunk ebből a helyzetből, egy alapos önvizsgálat az első lépés.

Úgy lehet sikeresen változtatni egy rossz helyzeten, ha tudjuk, hogy pontosan miért is alakult ki az a helyzet, ami most zavar minket. Az önvizsgálatot érdemes tehát ott kezdeni, hogy amikor elfogadtuk ezt az állást, miért is tettük ezt? Mit kerestünk, mit vártunk akkor? Milyen reményeket fűztünk hozzá? Mi motivált bennünket? Ha ezekre a kérdésekre őszintén válaszolunk, meglehet, rájövünk, hogy olyan sok minden változott már meg körülöttünk, vagy bennünk, hogy már nem passzolunk össze mi ketten – az állás és a személyiségünk. Természetes, hogy időről időre új céljaink, új terveink vannak, így nem kell meglepődni azon, hogy ami 5 éve még érdekelt és lekötött minket, ma már nem igazán hoz lázba. Ilyenkor egy teljes újratervezés segíthet csak, azaz ki kell találnunk, hogy mi az az új dolog, ami érdekel minket, ami lelkesít, amiről újra azt tudnánk mondani, hogy igen, ez a küldetésünk, ezért szívesen kelünk fel nap, mint nap. És utána ezt kell megvalósítanunk!

Segítenek ilyen helyzetben a pro-kontra listák is, hiszen ha meg tudjuk fogalmazni, hogy pontosan mit nem szeretünk a munkánkban, nagyobb az esélye, hogy tudunk változtatni rajta. Ha külső körülmény – például egy rossz főnök, vagy egy idegesítő kolléga – választhatjuk azt az utat, hogy megpróbálunk egyeztetni vele a közöttünk lévő konfliktusról, akár külső segítség igénybevételével, vagy érdeklődjünk, hogy van-e lehetőség áthelyeztetni magunkat máshová a cégen belül.

Ha a munkakör feladatai unalmasak már számunkra, ha semmi kihívást nem találunk már benne, akkor vessük fel a főnökünknek, hogy új területek felé nyitnánk, s kérjük az ő segítségét ebben. Lehet ez egy projektmunka, ami ideiglenes jelleggel újdonságot hozhat a mindennapi céges taposómalomba, vagy egy másik munkakör, helyettesítés jelleggel, vagy akár állandóra is.
Ha például a munka monoton jellege untat minket, megpróbálhatjuk valami változatos hobbival ellensúlyozni, így érve el azt, hogy legalább a szabadidőkben megadjuk magunkat azt, ami a munkában hiányzik. Ez a magyarázata annak is, amikor a multis világban sok éve dolgozó emberek szabadidejükben önkénteskednek, s állatmenhelyen vagy egyéb segítségre szoruló szervezeteknél időt és energiát nem kímélve találják meg azt, amit a munkájukban nem kapnak meg. Ahelyett, hogy azonnal a felmondáson gondolkoznánk, vizsgáljuk meg, hogy ami hiányzik, azt máshol nem tudjuk-e megélni, megszerezni, s így újra egyensúlyba kerülni?

Ha a negatív érzéseket kiváltó listánk megvan, készítsünk egy pozitív listát is: mit szeretünk még mindig a munkánkban? Ha ez a lista kellően hosszúra sikeredik, talán még van remény, hogy visszafordítsuk a dolgot, s megtaláljuk azokat a pontokat, amire örömmel gondolunk, s amiért továbbra is érdemes itt maradni – legalábbis akkor, ha az elégedetlenséget okozó tényezők többsége ellen sikerült valamit tennünk. Ám ha a listánk túl rövid, vagy semmilyen elemet nem tudtunk jó szívvel felírni rá, akkor egyértelmű, hogy megérett az idő a váltásra!

Bár van az a munkahelyi helyzet, ami már megbetegíti az embert, s onnan azonnal tanácsos elmenekülni, a legtöbb esetben azért nem árt egy tervet készíteni a kiugrásra, s alaposan átgondolni a lépéseket, mielőtt beadjuk a felmondásunkat. Elsőnek nézzük meg, hogy mi tartott vissza minket eddig? Miért nem hagytuk ott az állásunkat eddig? Ha anyagi okai voltak ennek, akkor erre kell felkészülni, tartalékot képezni, s a lehető leggyorsabban másik állást találni. Ha azonban csak az tartott vissza minket, hogy úgy gondoltuk, nem nézne jól ki az önéletrajzunkban egy váltás, vagy esetleg másik nem értenék meg a döntésünket, gondoljuk át még egyszer alaposan, hogy valóban olyan fontos szempontok ezek? Tényleg mások véleménye fontosabb, mint a mi egészségünk és boldogságunk? Ha a tudásunk megkopott az elmúlt időben, máris megvan a cél, amiért érdemes naponta felkelni: keressük meg azt a képzést, ami ki fog innen szabadítani minket, s keljünk fel minden nap azért, hogy ezt a képzést vagy tanfolyamot elvégezzük, s megszerezzük azt a tudást, amivel idővel egy új állás is a miénk lesz!

Ha leszámoltunk a félelmeinkkel, s megvan az akcióterv, ami nem csak a lépéseket, de a határidőket és a mérföldköveket is tartalmazza, akkor már csak a megvalósítás van hátra! S hogy menni fog-e? Nos, ez csak rajtunk múlik…