Amit tudni érdemes a keresőképtelenségről

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

A keresőképtelenség lényege, hogy a munkavállaló munkáját valamilyen, a jogszabályban meghatározott okból, például saját vagy gyermeke betegsége vagy várandóssága miatt nem tudja ellátni. Hogyan kell ezt jelezni a munkáltató részére? S mit tehet a munkáltató ilyen esetben? S nem mellékesen, mi illeti meg ilyen esetben a munkavállalót?

A betegség miatti keresőképtelenséget – akár a betegsége miatt nem tudja a munkavállaló a munkáját elvégezni, akár a gyermeke megbetegedése, az ő ápolása miatt – természetesen igazolnia kell a munkáltató felé. Ilyen igazolást a háziorvos, kezelőorvos vagy a gyermekorvos állíthat ki. A Munka törvénykönyve alapelveiben lévő tájékoztatási kötelezettség értelmében, ha keresőképtelen lesz a munkavállaló, erről a munkáltatót haladéktalanul értesítenie kell, s az erről szóló igazolást minél hamarabb le kell adnia a munkáltatónak. Munkavállalói oldalnak tanácsot adva mindig azt szoktam mondani, hogy érdemes az igazolásokat lemásolni és lefűzni, vagy beszkennelni magunknak, hogy később meglegyen, ha mégis szükségünk lenne rá (például ha évek múlva szeretnénk tudni, hogy pontosan hány napnyi keresőképtelen időszak van a hátunk mögött, ami ugye adott esetben csökkentheti a munkaviszonyban töltött éveink számát, s így akár a nekünk járó végkielégítést is).

A munkavállaló saját megbetegedése miatti keresőképtelenség esetén betegszabadságra jogosult a Munka törvénykönyve alapján, mely naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadságot jelent. Évközben kezdődő munkaviszony esetén a betegszabadság arányos részére jogosult a munkavállaló. A fél napot elérő töredéknap egész napnak számít, és betegszabadságot munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. A betegszabadságra számfejtett bér költsége természetesen a munkáltatót terheli.

Nem jár azonban betegszabadság bizonyos esetekben, ilyen a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a veszélyeztetett várandósság miatti keresőképtelenség időtartama. Ezen esetekben a betegszabadságra járó bér helyett táppénzt folyósítanak. Ugyanez a helyzet, ha a munkavállaló a gyermeke betegsége miatt lesz keresőképtelen, vagy ha a saját jogán igénybe vett 15 nap betegszabadság után továbbra sem keresőképes, ekkor vált az ellátás táppénzre.

A keresőképtelenségről szóló igazoláson feltüntetett kód adja meg, hogy pontosan mi is a keresőképtelenség oka, s ez határozza meg azt is, hogy betegszabadságra járó bért vagy táppénzt kap-e a munkavállaló. Arról is fontos információt ad ez a kód, hogy a táppénznek mekkora része terheli költségként a munkáltatót, hiszen például Veszélyeztetett terhesség miatti keresőképtelenség esetén a táppénz egyharmada a munkáltató költsége, de az utóbbi másfél évben a COVID-19 vírus miatt előtérbe kerülő – korábban ritkán előforduló - 7-es kód (közegészségügyi okból hatósági elkülönítés) esetén a munkáltatót nem terheli a táppénzköltség egyharmada.

Gyakran felmerülő kérdés a munkáltatók részéről, hogy keresőképtelenség alatt hol kell, hogy tartózkodjon a munkavállaló, elhagyhatja-e az otthonát, elmehet-e például sétálni, boltba, s ha a munkáltató ellenőrizni, hogy otthon tartózkodik-e, s nem találja éppen otthon, az kötelezettségszegésnek minősül-e?

Aki keresőképtelen, köteles betartani a kezelő orvos utasításait a mihamarabbi gyógyulás érdekében, azaz ha az orvos a gyógyulását elősegítése miatt például ágynyugalmat rendelt el, akkor azt a beteg munkavállalónak követnie kell. Ugyanakkor az orvos által elrendelt további vizsgálatokon meg kell jelenni, a receptre felírt gyógyszereket meg kell venni, tehát a lakását igenis el kell hagynia bizonyos időközönként a beteg munkavállalónak is, illetve vannak olyan betegségek, ahol nem szükséges az ágynyugalom, sőt, kifejezetten javallott a gyógyulás érdekében a friss levegőn való tartózkodás. Így azt, hogy munkavállalónak a mihamarabbi felgyógyulása érdekében mennyit kell és hol kell pontosan tartózkodnia, a betegsége és a kezelőorvos utasításai alapján lehet csak megítélni. Nem mondható ki tehát azonnal és egyértelműen, hogy az a munkavállaló, akit a főnöke kerékpározni lát, vagy nem tartózkodik otthon, amikor a munkáltató képviselője éppen arra járva becsönget, biztosan nem beteg, csak „szimulál”. Kerékpárral adott esetben orvoshoz, gyógyszertárba is lehet menni, s a váratlan látogatás ideje éppen egybeeshet egy orvos által előírt kezelés vagy vizsgálat időpontjával.

Ám amennyiben a munkáltatónak kétsége merül fel azzal kapcsolatban, hogy a munkavállalója valóban keresőképtelen-e, joga van a keresőképtelenség felülvizsgálatát kezdeményezni a kormányhivatalnál. A felülvizsgálat során megállapíthatják a keresőképességet, és javaslatot tehetnek a táppénzfolyósítás megszüntetésére. Amennyiben a munkavállaló pedig betegségben nem szenved, csak színlelt, mást tévedésbe ejtett, és erre hivatkozva keresőképtelen állományban volt és táppénzt vett igénybe, az társadalombiztosítási juttatással való visszaélésnek minősül, és akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.