Állásinterjú után

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Túl vagyunk az állásinterjún, véget ért a nagy megmérettetés, s elégedetten lépkedünk haza. Kissé meg is veregetjük képzeletben a vállunkat: ez az, jó volt, jól szerepeltünk! Biztosan miénk lesz az állás! Már látjuk is, amúgy nyújtják felénk a munkaszerződést, mi pedig örömmel írjuk alá…

Vagy éppen ellenkezőleg: kilépve a cégtől rájövünk, hogy lett volna még két olyan dolog, amit mindenképpen el kellett volna mondanunk, mert mellettünk szól, mert a szakmai tudásunkról tesz tanúbizonyságot, de a nagy idegeskedésben bizony elfelejtettük. Nem szerepeltünk túl jól, sőt… az a kínos dadogó válasz, meg a szakmai kérdésekre adott elnagyolt válaszok nem igazán vetettek jó fényt ránk. Biztosan nem jutunk tovább. Pedig milyen jó lett volna…

Egy átlagos álláskereső – bármelyik helyzetben is van - hazamegy, és nem tesz többet azért, hogy megkapja ezt az állást. Ám nem így a profi! Akár jól szerepelt, akár nem, további erőfeszítéseket tesz… és pont ez különbözteti meg az átlagostól. És ezt a munkáltató is látja, sőt értékeli is!

Az állásinterjú után sokan átmennek passzivitásba, és csak várnak. Úgy vélik, ők megtették, amit meg lehetett az állás elnyerése érdekében, most a labda a munkáltatónál van. Ám az interjú után több eszköz is van egy ügyes álláskereső kezében, az egyik – és a legsürgősebben bevetendő – a köszönőlevél. Ez gyakorlatilag az állásinterjú utáni üzenetünk, amivel megköszönjük a lehetőséget, hogy bemutatkozhattunk, nyomatékosíthatjuk azokat az információkat, amik mellettünk szólnak, és elhangzottak, de még egyszer össze szeretnénk foglalni, vagy új olyan dolgokat oszthatunk meg magunkról velük, amik kimaradtak a bemutatkozásunkból, de fontosak. Mindemellett mutatja a köszönőlevél, hogy tisztában vagyunk az alapvető üzleti etikettel, képesek vagyunk kapcsolatot építeni, fenntartani, s persze a motivációnkat, a lelkesedésünket is kifejezzük benne.

Két olyan pályázó közül, akiknek azonos vagy nagyon hasonló kvalitásai vannak, az jut előrébb, akin jobban látszik, hogy lelkes, hogy valóban érdekli az állás, s akiről egyértelműen látszik, hogy hajlandó és képes extra energiát is áldozni erre – várhatóan a munkáját is így fogja végezni a későbbiekben.

Mindemellett kifogáskezelésre is használható a köszönőlevél, ha az interjú alapján úgy véljük, kétségek merültek fel bennük. Csatolhatunk hozzá például egy referencialevelet, ami a kétséges területet tekintve mellettünk szól, jó véleményt ad rólunk.

Fontos, hogy legkésőbb 48 órán belül küldjük el, ne várjunk vele, hiszen pont azt akarjuk kihasználni, hogy még frissen él az élmény bennük, s erre erősítünk rá a levelünkkel. Az igazán profik pedig postai úton küldik el, nem e-mailben!





A másik nagy kérdés, ami felmerülhet az állásinterjú után, hogy érdeklődjünk-e mi, ha a cég nem jelentkezik. Ugye a túl gyakori érdeklődés, vagy nyomulós, vagy türelmetlen kommunikációs stílus nem tesz jó benyomást a HR-esre. Az is tény, hogy ha valamit könnyen megkaphatunk, akkor nem is értékeljük annyira, tehát ha azt látják rajtunk, hogy kétségbeesetten akarjuk az állást, „könnyű prédává” válhatunk, s az értékünk is csökkenhet a HR-es szemében, ami akár a nekünk felajánlott bérre is kihatással lehet. Ehelyett már az interjún kérdezzük meg, hogy mennyi időn belül várhatunk választ, vagy meghívást a következő találkozóra – függően attól, hogy mikor kezdődött a kiválasztás, hány napja, hete tart – s ha ez az idő letelt, csak utána érdeklődjünk! Így azt az érzést közvetítjük, hogy nem kétségbeesetten vágyunk erre a pozícióra, esetleg nem titkoljuk, hogy több lehetőség is van folyamatban, így a cég inkább gondolja majd azt, hogy jó vásárt csinál az alkalmazásunkkal, és szerencsés, hogy meg tudott állapodni velünk. Egy értékes, kiváló képességű, motivált munkaerőért ma is harc van a munkaerőpiacon a cégek között.

Körbe nézhetünk az ismeretségi körünkben is – ha ezt nem tettük meg az interjú előtt – hogy van-e valaki, aki tudna még lendíteni a pályázatunkon, akár egy referenciával, akár egy ottani ismeretséggel. A személyes kapcsolatok, a jó vélemény, a jó referencia sokat nyomhat a latba, ha az a kérdés, hogy minket, vagy egy másik pályázót vegyenek fel! Az a pályázó, akit számukra megbízható emberek, a szakmában elismert és ismert szakemberek, vezetők ajánlanak, nagyobb biztonságot jelent, míg egy utcáról jövő idegen.

Ha felveszik velünk újra a kapcsolatot, ne várassuk őket, hanem reagáljunk rövid időn belül. Ha utólag referenciát kérnek, tőlünk, igyekezzünk minél hamarabb továbbítani, ha további találkozóra hívnak meg, fejezzük ki örömünket, és ne felejtsük el megkérdezni, hogy kikkel fogunk most találkozni, mi a beosztásuk, funkciójuk a cégen belül, s mi lesz a beszélgetés témája. Így tudatosan készülhetünk fel az újabb fordulóra, aminek végén remélhetőleg, miénk lesz a vágyott állás!

Ha pedig mégsem, ne keseredjünk el! Köszönjük meg a lehetőséget, kérjük meg őket, hogy tartsák meg az önéletrajzunkat, ha bármi számunkra érdekes pozíció adódna a jövőben. Fejezzük ki, hogy továbbra is érdeklődünk a cég iránt, szívesen dolgoznánk itt, így örömmel veszünk egy újabb megkeresést.