A koronavírus hatása a munkaerőpiacra – 1. rész

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

2020. március elején - a külföldről akkor már hónapok óta hallható hírek ellenére - még sokan nem hitték, hogy Magyarországon is alapvető változásokat fog hozni a járvány elterjedése. Az elmúlt két hónap azonban megmutatta, hogy az, ami most zajlik a világban – s ez alól hazánk sem tudja kihúzni magát – még jobban felforgatja a gazdaságot, s így munkaerő-piacot is, mint a 2009-es gazdasági és pénzügyi válság.

Ellentétben a 11 évvel ezelőtti válsággal, a mostani helyzetben lényegesen több iparág, így több dolgozó és munkáltató érintett. Az ILO (International Labour Organization) a 2020. április 7-én közzétett beszámolója (ILO Monitor 2nd edition: COVID-19 and the world of work) alapján a jelenlegi adatok szerint a globális munkaerőpiacon ötből négy embert (81%) érint már most is a munkahelyének részleges vagy teljes bezárása.

A becslések alapján a legjobban érintett iparágak azok, ahol a személyes érintkezést igénylő szolgáltatásokat nyújtanak, az élőmunka-intenzív ágazatok – turizmus, vendéglátás és kereskedelem -, illetve azok az iparágak, ahol az ellátási láncokban bekövetkezett zavarok problémát okoznak, illetve ahol a kereslet váratlanul visszaesik a veszélyhelyzet hatására (példa az előbbire a feldolgozóipar bizonyos területei, az utóbbira az ingatlanszektor). A munkáltatók közül azok reagáltak elsőként, akik ezekben az iparágakban tevékenykednek. Mivel a bérek átvállalására vonatkozó kormányzati ígéret is igencsak későn jött - a program csak májustól él -, a kis- és középvállalkozások szektora képtelen volt ezt kivárni, s a bérköltségeik csökkentése érdekében sokan azonnal elbocsátották a dolgozók egy részét, vagy akár a teljes gárdát. Az így – sokszor nem jogszerűen – utcára került dolgozók tízezrei állás és jövedelem nélkül maradtak.

Ebben a helyzetben azok, akik továbbra is munkaerőt keresnek, nagyobb kínálatra számíthatnak a munkaerő-piacon, illetve a drágább munkaerő lecserélése is elkezdődött bizonyos cégeknél: a felborult munkaerőpiaci kínálat révén a sokba kerülő szakemberek helyett újra olcsóbban tudnak bizonyos vállalatok dolgozókat „beszerezni”.

A vírus miatti gyors és nagylétszámú leépítés azonban hosszútávon a vállalatok toborzási hatékonyságára negatív hatással lesz, főleg azon területeken, ahol a munkavállalók tudatosabbak, s a jövőbeli munkahelyre vonatkozó döntéseiknél figyelembe fogják venni, hogy mennyire biztos, megbízható munkáltató az, aki fél éve egy mozdulattal – és sokszor nem jogszerűen – szabadult meg a „felesleges” munkaerőtől. Ezért várhatóan fel fog értékelődni a munkavállalók szemében – főleg a szellemi állomány és a vezetők terén - a vállalatok által nyújtott biztonság: aki most igyekezett megtartani a dolgozóit, és korrekt, nyílt kommunikációt folytatva partnerként kezelte őket, az a jövőben is nagyobb figyelmet és lojalitást fog kapni a pályázótól, munkavállalóktól, így mind a toborzás, mind a dolgozók megtartása terén előnyt fog élvezni.

A vírus másik „hozadéka,”, hogy azok a vállalatok, akik eddig nem támogatták az atipikus foglalkoztatási formákat, főleg a home office-t, a távmunkavégzést, de a részmunkaidő is ide sorolható, kénytelen-kelletlen megbarátkoztak a gondolattal, hogy nem csak az a munkavállaló dolgozik valójában, aki 8 órát ül a cég székhelyén, telephelyén, s a főnöke bármikor ellenőrizheti, hanem az is, akit meglehet, hogy hetekig nem láthat és nem ellenőrizhet. A vírus miatti távolságtartás sok munkahelyen csak úgy volt megvalósítható, hogy azok is távmunkára álltak át, akiknek eddig a munkáltató nem engedélyezte. Az iskolák, óvodák és bölcsődék bezárása miatt hazaküldött gyermekek szüleinek sem volt sok választása: aki nem tudta máshogy megoldani a gyermek felügyeletét, az vagy otthoni munkára állt át, vagy részmunkaidőre (vagy eme kettő kombinációjára, hiszen 2-3 gyerek mellett, őket oktatva, nevelve, gondozva nem könnyű 8 órányi munkát is elvégezni, illetve sok cégnél le is csökkentek a feladatok). Bár ezt a rugalmas munkavégzési hullámot országosan nem a magyar munkáltatói hozzáállás forradalmi változásának, hanem egy körülbelül 0,06 - 0,14 mikron méretű vírusnak köszönhetjük, sok munkavállaló reméli jelenleg is, hogy ez a rugalmasság a pandémiás helyzet elmúlásával is megmarad, s a munkáltatók a mostani tapasztalatokra alapozva nagyobb arányban fogják a távmunkát – ha részleges jelleggel is, de – engedélyezni. Eddig az atipikus foglalkoztatás jelentős gátja a magyar munkáltatóknál az az uralkodó nézet volt, mely szerint a munkatárs feletti kontrollt nem, vagy csak nehezen lehet érvényesíteni, s így a munkáltatók bizalmatlanok voltak ezzel szemben. Több vállalatnál jelenleg is folyik annak felmérése, hogy milyen hatékonysággal dolgoznak így a kollégák, s mennyire lenne igény és lehetőség erre a munkavégzési formára a vírus legyőzése után is.

Már ha számíthatunk erre… hiszen a tudósok előrejelzése szerint ez a vírus teljesen nem fog eltűnni az életünkből, így a pontos, hosszútávú gazdasági és munkaerő-piaci hatásokat még csak latolgathatjuk, de biztosan nem tudhatjuk. Egy biztos csak, minél tovább tart majd a korlátozás, annál több vállalatot, munkavállalót fog hátrányosan érinteni, annál mélyebb sebeket ejtve. Azzal, hogy a munkavállalókra, a munkaerő-piac kínálati oldalára milyen hatással volt, és van a vírus, s mi várható a jövőben, hamarosan egy következő cikkben foglalkozunk.