A jogellenes felmondás

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Alapvetően egy nehéz helyzet – bármelyik oldalon is ülünk – ha felmondást kapunk, vagy felmondást akarunk benyújtani. Ha munkavállalóként nekünk mondott fel a munkáltató, valószínűleg váratlanul ért minket, nem is nagyon tudunk az első percekben mit reagálni, s sokszor csak utólag van lehetőségünk alaposan átgondolni a történteket. Vajon jogos volt a munkáltató eme lépése? Ha nem, mi vár ránk? Nézzük meg, mit kell tudni a jogellenes felmondásról!

Jogellenes a felmondás, ha nem írásban készítették el, hanem csak szóban közölték. A magyar munkajog szabályai szerint írásban lehet csak felmondani, ez amúgy mindkét félre vonatkozik. Szintén nem jogszerű a felmondás, ha a munkáltató nem írt bele indoklást – kivéve a próbaidő alatti, a vezető állású munkavállalók és a nyugdíjasnak minősülő munkavállalók esetén. Ám az általánosan megfogalmazott, semmitmondó, vagy elnagyolt indokkal is megütheti bokáját a munkáltató, hiszen az Mt. előírja, hogy a felmondás oka valós, világos vagy okszerű kell, hogy legyen. Hogy milyen indokok jöhetnek szóba, azt is megadja a törvény nagy vonalakban: a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet, ezt kell tehát részletesen kifejteni, alátámasztani.

Ha munkáltató működésével összefüggő okból, létszámleépítésre hivatkozva küldik el a nem kívánt dolgozót, de egy hét múlva már hirdetik a munkakörét nyilvánosan, s ezt a dolgozó meglátja, jó eséllyel meg fogja nyerni a munkaügyi pert, hiszen nem volt valós a leírt ok, valójában nem csökkentették a létszámot, ha másik embert szándékoznak azonnal felvenni a helyére. Szintén nem állja meg a helyét az a fajta indoklás, ami csak általánosságban ír az okról, s nem részletezi tények, bizonyítékok, adatok felsorolásával.

Jogellenes továbbá az a munkáltatói felmondás, amit a felmondási védelem ellenére kézbesítettek, ilyen védelmet jelent a magyar munkajog szerint a várandósság, a szülési szabadság és a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés és a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított 6 hónapnak a tartama.

További problémát szokott jelenteni a munkáltatói oldalon a határidők be nem tartása, például amikor a próbaidő alatti – indoklás nélküli, azonnali hatályú – felmondás esetén a munkáltató lekési a próbaidő végét, s utána szeretné indoklás nélkül elküldeni a munkavállalót. Ez a felmondás szintén jogellenes lesz.

Ám nehogy azt higgyük, hogy csak a munkáltatók hibázhatnak, bizony a munkavállalói oldalra is vonatkoznak előírások, amiket be kell tartani. Ahogyan a munkáltatói, úgy a munkavállalói felmondást is írásban kell benyújtani, az tehát, hogy telefonon beszólunk, hogy felmondtunk, nem felel meg a munkajog előírásainak. A másik gyakori hiba a munkavállalók részéről a felmondási idő be nem tartása, amikor valaki a felmondása közlése után már nem is szeretne tovább munkát végezni. Erre azonban egyoldalú döntése alapján nincs lehetősége, hiszen az Mt. előírja, hogy a munkavállaló a teljes felmondási idejét munkában kell, hogy töltse, s ez alól a munkáltató csak akkor mentesíti – részben, vagy egészben – ha ő is így látja helyesnek. Azt sem ajánlom senkinek, hogy kilépése esetén bosszúból, vagy hanyagságból a munkakörét ne adja át rendben a főnöke által kijelölt kollégának, mert jogellenes felmondásnak minősük az is, ha a munkavállaló a munkakörét nem az előírt rendben adja át.

Mit tegyünk, ha munkavállalóként úgy véljük, jogellenesen mondtak fel nekünk? Mire számíthatunk? Ha valóban jogellenes volt a felmondás, s ezt a bíróság is megállapította, a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. Eltérően a 2012 előtti szabályozáshoz, a kártérítésnek már felső határa van, a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkéthavi távolléti díjának összegét. Emellett a munkavállaló jogosult a végkielégítés összegére is, ha azt nem kapta meg. Ha a munkavállaló nem szeretné, vagy nem tudja a kárt bizonyítani vagy számszerűsíteni, követelheti a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget is a fentiek helyett. Ám ez nem azt jelenti, hogy a munkavállaló visszakapja a munkakörét is. A munkaviszony helyreállítása csak akkor kötelező, ha a munkáltatói felmondás az egyenlő bánásmód követelményébe, felmondási tilalomba ütközött, vagy a védett szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyát a felsőbb szakszervezet egyetértése hiányában szüntette meg felmondással a munkáltató, illetve ha a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor munkavállalói képviselő volt.

Érdemes még egy mondat erejéig megemlíteni, hogy ha a felmondási tilalom fennállása a munkáltatói felmondás után derül ki – tipikusan ez a várandós munkavállalóknál fordul elő, akik a felmondás pillanatában maguk sem tudják, hogy várandósak voltak – a munkavállaló először a munkáltatóját kell, hogy felkeresse, közölve vele a felmondási tilalom okát, s ebben az esetben a munkavállalói tájékoztatástól számított tizenöt napon belül a munkáltató a felmondást írásban visszavonhatja.

A teljesség kedvéért pedig ne feledkezzünk meg arról, hogy mik a szankciói a munkavállalói jogellenes felmondásnak. A munkavállaló jogellenesen felmondás esetén köteles a munkavállalói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget megfizetni, ha pedig a határozott tartamú munkaviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni. Mindezen túl, ha a fenti mértéket meghaladó kárt okozott a munkáltatónak, az követelheti ennek a megtérítését is, ám ennek felső határa együttesen maximum a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának összege.