Kihívások az álláskeresés során a COVID-19 pandémia alatt

Repka Ágnes

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Lassan egy éve tartanak a korlátozások, a mindennapi életünket jelentősen befolyásoló változások, amit a COVID-19 vírus miatt kénytelenek vagyunk elviselni. Az élet minden területére begyűrűzött a vírus, legyen az tanulás, szórakozási, utazási vagy sportolási lehetőség, de legjobban talán a munkavégzés és az álláskeresés területén jelent kihívást, hiszen nagyrészt ezzel töltjük a felnőtt életünket, illetve az ez által nyújtott anyagi biztonság a családok jövőjére kihatással van.

Sokan panaszkodnak, hogy az állásuk elvesztése után nehezebb új állást találni, hiszen nem működnek a rég megszokott álláskeresési módszerek, technikák. Igen, valóban kell némi alkalmazkodás, s tanulási, változtatási hajlandóság, de ez nem azt jelenti, hogy most minden máshogy működik, mint régen.

Kevesebb álláshirdetés van az álláskereső portálokon, s ezekre valóban többen jelentkeznek, ez vitathatatlan. Innen nézve jogosan gondolná az álláskereső, hogy lehetetlen küldetés most állást találni. Ám korábban sem csak álláshirdetések révén lehetett állást találni, ennél lényegesen több eszköz állt rendelkezésre anno – és most is. A közvetlen pályázás – bár több energiát és nagyobb fegyelmet igényel az álláskeresőtől – sokkal kisebb konkurencia mellett nagyobb eredménnyel kecsegtet. Ha a számunkra szóba jöhető vállalatokat egy alapos piackutatás után közvetlenül szólítjuk meg pályázatunkkal – ahelyett, hogy az álláshirdetésre 200. jelöltként elküldünk egy semmitmondó CV-t - meglehet, csak 8-10 másik jelölttel kell felvenni a versenyt. Azonban ez azt jelenti, hogy nem kényelmesen, a karosszékünkben ülve kattintgatunk a laptopon, s elküldjük a CV-nket a nyilvánosan elérhető hirdetésekre, hanem több napnyi időt és energiát fektetünk abban, hogy felmérjük, milyen vállalatoknál van munkaerőigény azon a szakterületen, ami minket érdekel, átnézzük ezen vállalatok honlapját, információkat szerzünk be róluk az internetről, Linkedinről, ismerősöktől, majd utána ezekre alapozva testre szabott önéletrajzot küldünk a HR osztálynak, vagy a szakmai vezetőnek.

S bár a kapcsolatépítés sem ugyanolyan a COVID-19 vírus alatt, mint régen, akik erre hivatkozva indokolják meg sikertelenségüket, szintén a könnyebbik utat választják. Korábban sem látogattunk meg mindenkit személyesen, akitől szakmai szívességet kértünk, az ismerőseink, a volt kollégáink jó részének régebben is e-mailt, üzenetet írtunk, vagy telefonon vettük fel velük a kapcsolatot. A közösségi médiában lévő szakmai csoportok is online működnek régóta, ahová ha már évekkel ezelőtt becsatlakoztunk, s aktív tagok vagyunk ott, szintén teret adnak a kapcsolatépítésre – vírus ide, vagy oda. Igen, valóban nem lehet egy kávéra összefutni a sarki kávézóban, s egy ebédre sem lehet meghívni a kiszemelt volt főnököt, hogy információt kérjünk tőle az iparágban szokásos bérekről, vagy hogy kérjük a támogatását egy pályázat során. De mivel mindenki tudja, hogy a személyes kapcsolatok most háttérbe szorultak, nem is lepődünk vagy rökönyödünk meg az online kapcsolatfelvételen, így kérjünk mi is nyugodtan szívességet ilyen úton.

Néhány cégnél továbbra is vannak személyes interjúk, ám a korábban megszokott üdvözlés, kézfogás, mosolygás, small talk szinte mindenütt elmarad. Az állásinterjúkat maszkban, kézfogás mellőzésével indítják, s a fertőzésveszély minimalizálása érdekében nem egy cég nyitott ablaknál, maximum 45 perces interjúkat tart. A kézfogással elveszítjük az első jó benyomás lehetőségét, a maszk nehezíti a beszédünket és a másik fél megértését, nem látjuk az arcot, a mimikát, a mosolyt. Ám ez sem szabad, hogy elrettentsen minket. A kezdeti, szorongást feloldó small talk és a kézfogás helyett most a bemutatkozásnál mondjuk kissé hangosabban a nevünket, kezet ne nyújtsunk, vagy ha lendítjük is megszokásból, fogjuk vissza s megejthetünk egy kis viccet arról, hogy a szokás nagy úr, de ugye most ez nem ajánlott. Sajnálkozás és panaszkodás helyett legyünk optimisták, s fejezzük ki, hogy ennek is biztosan vége lesz, addig pedig alkalmazkodni kell. Ezzel pozitív hozzáállást, motiváltságot, tenni akarást sugallunk, a mindig panaszkodó, negatív üzeneteket hangoztató emberekkel szemben – akiket valljuk be, egy HR-es és egy vezető sem szeret! És a mosoly nem csak az arcunkon látszik! Az igazi, szívből jövő mosolynál a szem is mosolyog, s ezt a maszk felett mindenki látja!

Ha pedig az első körös interjút mégis személyes találkozó nélkül szeretné megtartani a vállalat, s videós állásinterjúra kapunk meghívást, akkor sem kell kétségbe esni, ha eddig sosem vettünk részt ilyenen. Gondoskodjunk a megfelelő technikai eszközökről: szükségünk lesz egy laptopra, vagy lehet ez egy asztali számítógép is, ha van egy csatlakoztatható kamera és egy olyan mikrofon, ami jó minőségű hangot ad. Alkalmas természetesen egy okostelefon, vagy tablet is, hiszen ezeknek beépített kamerája és mikrofonja van. A telefonnál fontos, hogy a képernyő megfelelő méretű legyen, hogy jól lássuk a másik felet, s figyeljünk arra, hogy rögzítsük a beszélgetés alatt úgy, hogy nehogy elboruljon, ne inogjon, mert ez zavarja a koncentrálást, a testbeszédet és a természetes gesztikulációt.

Ellenőrizzük le az eszközök működését az interjú előtt, a legjobb, ha előtte egy barátunkkal kipróbáljuk, hogy minden beállítás jó-e? Legyen frissítve az adott program, amivel az interjút bonyolítjuk majd (ez lehet skype, zoom, vagy egyéb más program is). Fontos a megfelelő világítás és környezet és a háttér, ha túl sötét kép, az zavarja az interjún hallottak-látottak megfelelő feldolgozását, értékelését. Szintén segíti a jó „szemkontaktust”, ha a kamera a szemünk magasságában van, s ha esetleg szemüvegesek vagyunk, teszteljük le, hogy nem csillog-e túlságosan a lencse, látható-e a szemünk a másik fél számára is. Szintén érdemes az okostelefonnál megnézni, hogy van-e rajta olyan filter, ami javítja a képet, így nem kell annyit sminkelni, s a filter alkalmazása a férfiaknál is szebb összképet nyújt. És végül az öltözékünk ugyanolyan legyen, mintha személyes állásinterjúra mennénk, tetőtől talpig legyünk állásinterjú szettben, ez segíteni fogja a megfelelő hozzáállásunkat is!

Valóban nem úgy zajlik most az álláskeresés, mint másfél éve. De a munka és az álláskeresés világa folyamatosan változik, s a kérdés csak az, amit fel kell tennünk magunknak, hogy vele változunk, tanulunk, alkalmazkodunk-e, vagy ragaszkodunk a régi dolgokhoz, s emiatt lemaradunk. Ha a COVID-19 vírust sikerül megfékezni, a munka világában várhatóan akkor is megmarad a most bevezetett változások egy része, így ezek szép lassan beépülnek majd a mindennapjainkba. Jobb, ha most felkészülünk rá!