Távmunka a veszélyhelyzet alatt

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó


Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen. 


weboldal: www.dolgozomami.hu, e-mail: info@dolgozomami.hu

Sokáig vártuk a tavaszi pandémiás helyzet után, hogy megszülessen a „home office” törvény, amit korábban szeptemberre ígértek, ám november elejéig nem történt semmi fejlemény ezen a téren. Bár alapvetően a Munka törvénykönyve szabályozza a távmunkában történő munkavégzést, a távmunka és a „home office” elhatárolása, a kettő közötti kisebb-nagyobb, vélt vagy valós különbség sok munkáltatót és jogászt is kihívás elé állított. Mindenki érezte tehát, hogy szükség van a megváltozott helyzetben ennek a területnek a pontosabb szabályozására, főleg a munkavédelmi törvény távmunkavégzésre vonatkozó speciális szabályainak betartása miatt.

A 2020. november 12-től hatályos 487/2020 (XI. 11.) számú kormányrendelet aztán szabályozta a távmunkavégzést a pandémiás időszakban, ami alapvetően a Munka törvénykönyvében eddig is szerepel, de a veszélyhelyzet alatt ezeket a szabályokat módosítva lehet alkalmazni, s az erről való megállapodást a feleknek, azaz a munkáltatónak és a munkavállalónak átengedi. Azaz nagyon fontos, hogy arról, hogy a munkavállaló a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen végezheti a munkáját jogszerűen, meg kell állapodni. A rendelet nem írja, hogy ennek írásban kell megtörténnie, de erősen javasolt, a későbbi félreértések és viták elkerülése végett.

A fent említett kormányrendelet előírja, hogy a munkavédelmi törvény távmunkavégzésre vonatkozó speciális munkavédelmi szabályait nem kell alkalmazni a veszélyhelyzet tartama alatt (ugye ezek a szigorú szabályok voltak azok, amik miatt részben nem szerették a munkáltatók engedélyezni a távmunkát, mert jelentős előkészületet igényelt a részükről). A jelenleg hatályos módosítás alapján most például nem kötelező a munkaeszközök előzetes kockázatértékelése, így elég, ha a távmunkavégzés megkezdését megelőzően a munkáltató tájékoztatja a munkavállalókat az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos otthoni munkavégzés legfontosabb szabályairól. Ezek praktikusan a munkavégzéshez használt asztalra, székre, megfelelő világításra vonatkozó előírások, ajánlások, illetve a támunkavégzés során tiltott tevékenységek. A tájékoztatás alapján a munkavállaló felelős azért, hogy amennyiben a megállapodást aláírja, úgy a munkáltató által meghatározott munkakörülményeket kialakítsa és a munkavégzése során betartsa. Ez a megállapodás lehet egy munkaszerződés-módosítás, vagy egy egyedi, távmunkára vonatkozó megállapodás is.

Érdemes a távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatás mellett ebben azt is rögzíteni, hogy teljes vagy részleges távmunkáról van-e szó, hogy ki biztosítja a munkavégzéshez szükséges eszközöket, milyen mértékű költségtérítésre jogosult a munkavállaló, és hogy mi lesz a munkarendje. Ugye a Munka törvénykönyve szerint eltérő megállapodás hiányában a távmunkában dolgozó munkavállaló munkarendje kötetlen, így ha a munkarendet nem tisztázzák a felek, megtörténhet, hogy a munkáltató elvárja, hogy a munkavállalója otthoni munkavégzése során is rendelkezésre álljon a megszokott munkaidőben, míg a munkavállaló maga szeretné a munkaidejét beosztani.

A kormányrendelet a távmunkavégzés során adható adómentes költségtérítésről is rendelkezik. E szerint lehetőség van a ténylegesen távmunkával töltött napok arányában adómentes költségtérítést nyújtani a munkavállaló számára az év elején érvényes minimálbér 10%-a erejéig (ami 2020-ban 161.000 Ft, azaz ennek a 10%-a 16.100 Ft / hó), amennyiben a munkavállaló nem érvényesít tételes költségelszámolást.

Ám mielőtt minden távmunkába kényszerült dolgozó megörülne a plusz pénznek, hangsúlyoznám, hogy ez nem azt jelenti, hogy kötelező a munkáltatónak automatikusan kifizetnie ezt a 10 %-nak megfelelő összeget a munkavállalók számára, hanem lehetősége van rá! Mivel a Munka törvénykönyve előírja, hogy a munkáltatónak a munkavégzéssel kapcsolatos indokolt költségeket meg kell fizetnie a munkavállaló részére, ezért, ha a munkavállaló igazolni tudja, hogy a távmunkavégzéssel összefüggésben keletkezik többletköltsége, akkor két lehetőségük van a feleknek. Vagy tételes költségelszámolást alkalmaznak, s a munkáltató megfizeti az indokolt és igazolt költségeket a munkavállaló részére, vagy igazolás nélkül fizet költségtérítést, ennek összege azonban limitált, s időarányosan csak távmunkavégzés igazolt napjaira jár, amennyiben egy adott hónapban nem minden munkanapon volt távmunkás a dolgozó.

Érdemes tehát – ha távmunkában, home office-ban dolgozunk jelenleg, vagy ezt tervezi a munkáltatónk az elkövetkezendő hetekre, hónapokra – erre is kitérni a munkáltatóval folytatott egyeztetés során, ha nem tartalmazza alapvetően a munkáltató által elkészített megállapodás a költségtérítésre vonatkozó pontot is!

A távmunkára és az adómentes költségtérítésre vonatkozó szabályokat jelenleg a veszélyhelyzet idejére, azaz 2021. február 8-ig terjedő tartamra lehet alkalmazni.