Gondoljon egy betegségre! Nálunk van! (2. rész)

Az OEP-től különböző jogcímeken igényelt és kapott egészségügyi szolgáltatási díjakat – a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is - a vállalkozásnak tevékenysége árbevételeként kell elszámolnia. Ez egyben azt is jelenti, hogy az OEP felé számláznia is kell. A helyzet azonban korántsem ilyen egyértelmű!

MIKOR, ÉS KELL-E EGYÁLTALÁN SZÁMLÁZNI? 

A számlázási kötelezettség több okból is okozhat némi fejtörést!

Egyrészt az OEP-pel való elszámolásra a tényleges időszakhoz képest később – jellemzően 2-3 havi csúszással – kerül sor. Előfordul, hogy az év január havi finanszírozása a vállalkozás előző év október havi teljesítménye alapján történik. Így kérdés, mit kell írni a számla „teljesítés időpontja” rovatában, és mikor kell kiállítani a számlát.

Sőt, az is kérdés, kell-e egyáltalán számlát kiállítania az orvosnak az OEP felé. Ez már csak azért is kérdés, mert az OEP nem a vállalkozó orvos által kiállított számla alapján állapítja meg és utalja a finanszírozás összegét!

Az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól a 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet rendelkezik. Ennek megfelelően, a különböző egészségügyi alapellátást végző vállalkozások az OEP-pel kötött finanszírozási szerződés alapján, az általuk elvégzett egészségügyi szolgáltatásnak a jogszabályi előírásoknak megfelelően megállapított - az OEP által visszaigazolt - díját (alapdíj, a körzet lakosságszáma és a rendelő adottságai alapján fizetett fix díj, teljesítménydíj, kártyapénz, eseti díj, egyéb díj), mint az egészségügyi szolgáltatás díját köteles elszámolni.

Mindezek azt is jelentik, hogy az egészségügyi szolgáltatás díját – mivel az nem támogatás, hanem ellenérték -, árbevételként kell elszámolni, és mint ilyent az áfa-arányosításnál is számításba kell venni (Szt. 72.§. (1)-(2) bekezdése). Az árbevételként történő elszámolás bizonylata pedig elsősorban a számla, amelyet az egészségügyi szolgáltatást nyújtó vállalkozásnak kell kiállítania.

Azért használtam az „első sorban a számla” kitételt, mert a közszolgáltatói minőségben - jelen esetben az OEP-pel szerződve – végzett humán orvosi tevékenység mentes az áfa alól (Áfa-tv. 85.§. (1) bekezdése).

Az Áfa-tv. 165.§. (1) bekezdése a) pontja szerint mentesül a számla-kibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha a „termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85.§ (1) bekezdése és 86§ (1) bekezdése szerint mentes az adó alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a Számv. tv. rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül”.

A számviteli törvény 166.§. (1) bekezdése alapján „Számviteli bizonylat minden olyan (...) gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló (...)vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (...) - amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá.”

Az árbevételként történő elszámolás feltétele, hogy az OEP a teljesítést elfogadja, és a díjat visszaigazolja a finanszírozási teljesítmény-jelentés, a B300-as forgalmi jelentés alapján. Elfogadásnak, illetve visszaigazolásnak minősül az az eset is, ha az OEP átutalja az adott havi egészségügyi alapellátás díját a társaság bankszámlájára. Az OEP utalása a bankba "szerződés szerinti finanszírozás" címszó alatt érkezik, és ez a kitétel megtalálható a banki átutalásokon is.

Véleményem szerint számlázásra csak ekkor kerülhet(ne) sor, hiszen a teljesítmény OEP általi elfogadásával, visszaigazolásával beszélhetünk a szóban forgó szolgáltatás szerződés-szerű teljesítéséről.

Az az orvosi vállalkozás nem követ el szabálytalanságot, amely nem bocsát ki számlát az OEP számára, de az általa benyújtott elszámolás megfelel az Szt. szerinti bizonylatnak. (A finanszírozási teljesítmény-jelentés, a B300-as forgalmi jelentés, az OEP visszaigazolása szerintem eleget tesz az elvárásoknak.)

Viszont akkor, ha számla kiállítása történik, akkor a számlázott ügylet teljesítési időpontját az Áfa-tv. időszaki elszámolásra irányadó szabályai szerint kell megállapítani.

Az adótörvény arra vonatkozóan is előír szabályokat, hogy az adóalanynak - és áfa-adóalany az is, aki áfa-mentes gazdasági tevékenységet folytat) az ügylet teljesítéséhez képest, milyen határidővel kell gondoskodnia. Eszerint a számlát – az előleg kivételével -

• a teljesítésig, de legfeljebb
• az attól számított ésszerű időn belül köteles gondoskodni.

Fentiekkel összefüggésben (is) fontos, hogy a már említett teljesítmény-jelentéseket a tárgyhónapot követő hónap 5. munkanapjáig kell megküldeni az OEP-hez, elektronikus úton.

Az OEP a befogadott jelentésről az adott ellátási forma szerinti kísérőjegyzéknek megfelelő adattartamú visszaigazolást küld a szolgáltató részére. A jelentés fogadását követő hibaellenőrzés során az OEP ellenőrzi a szolgáltatók által beküldött adatokat.

Az egészségügyi szolgáltatók teljesítmény-jelentésben szereplő eseteinek finanszírozása az adott ellátási formára vonatkozó fix díj és, - vagy teljesítménydíj alapján kerül megállapításra a mindenkori – az adott szakellátási formára irányadó – alapdíjak figyelembe vételével. Az alapdíj lehet kihirdetett díj (szakfeladatonként eltérő értékkel), vagy az adott hónapban a szakfeladatra rendelkezésre álló havi előirányzat és a jelentett teljesítmény hányadosa szerinti díj.

Az egészségügyi szolgáltatónak mindezek figyelembevételével járó összeget az OEP a 368/2011. (XII. 31.) Kormányrendelet (Ámr.) vonatkozó előírásainak megfelelően utalványozza és intézkedik az átutalásáról:

A fixdíj előre, jogszabályban meghatározott összegű, az adott ellátás teljesítményétől független díjazás, amelyet az utalás hónapjának megfelelő hónapra kell megállapítani.

A teljesítménydíj az alapdíj és az adott havi elszámolható teljesítmény szorzata, amely az OEP-nek leadott teljesítmény-jelentéseken alapul, és a leadást követő hónap első banki napján kell átutalni. 

Ez az ésszerű idő – jelen esetre alkalmazva a vonatkozó szabályt – a teljesítéstől számított 15 napon belüli számla-kibocsátást jelent.

A teljesítés napja (58.§. (1a) bekezdése b) pont) jelen esetben az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakra vonatkozó ellenérték megtérítésének esedékessége, de legfeljebb az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját követő hatvanadik nap, mivel az OEP elszámolási (utalványozási) rendszere alapján az ellenérték megtérítésének esedékessége az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját követő időpontra esik.

Persze fentieknek adójogi következménye - már ami az áfát illeti – igazából nincs, a tevékenység áfa-mentessége okán.

Fontos, hogy itt is érvényes az összemérés számviteli alapelve, ami nem engedi meg, hogy a vállalkozás csak a pénzügyileg is rendezett bevételeit számolja el. A bevételeknek és a költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyileg csak később rendezett, - az OEP által megküldött kimutatásokból megállapítható, de még nem utalt összeget - a decemberi időszak bevételét időbelileg el kell határolni, és azt decemberi bevételként el kell számolni.

A finanszírozás összege számításának lehetséges – fentebb is említett - módszereit jogszabály (az Ebtv. 24.§. (1) bekezdése) írja elő, és legfeljebb annyi hónap finanszírozására lehet az orvos jogosult, ahány hónapig a hatályos szerződés alapján szolgáltatást nyújtott.

Ez a szabályozás is azt erősíti meg, hogy a számlát – már amennyiben annak kiállítására sor kerül – csak utólag bocsáthatja ki az orvos, hiszen az OEP visszaigazolása nélkül csak „tippelheti” az adott időszak finanszírozási összegét, de az általa nyújtott szolgáltatás szerződésszerű megvalósulása – teljesítményének „megrendelő” általi elfogadása – csak az OEP visszaigazolása alapján igazolt.

Ennek akkor van különösen fontos következménye, ha a finanszírozás több hónapos csúszással érkezik a szolgáltatóhoz, és a szerződés tartalma időközben változik, és/vagy a szerződés meg szűnik.

Az árbevételként elszámolt - fentiek szerinti - egészségügyi szolgáltatás díját a helyi iparűzési adó adóalapjánál is számításba kell venni.

HA A VÁLLALKOZÁS SZOLGÁLTATÁSAI EGÉSZSÉGPÉNZTÁRI KÁRTYÁVAL IS KIFIZETHETŐEK…

Az is lehetséges, hogy az egészségügyi szolgáltató – OEP által nem, vagy csak részben finanszírozott- szolgáltatásait az egészségpénztár megtéríti, feltéve, hogy az orvos szerződést kötött erre.

Ekkor a beteg vagy készpénzzel vagy az Egészségkártyájával fizeti ki az általa igénybe vett szolgáltatást.

Ez utóbbi esetre a szolgáltatónak pedig - saját költségére – gondoskodnia kell arról, hogy a szolgáltatás helyszínén ezt a fizetési módot el tudja fogadni. Ezt biztosíthatja gépi kártyalehúzó (POS terminál) segítségével, internetes kártyaelfogadás módszerével vagy telefonos engedélyezéssel.

Készpénzes fizetés esetén az orvos által kiállított számla ellenértékét, a szolgáltatás igénybevételének helyszínén - az egészségpénztári tag - beteg egyenlíti ki. (Az orvos számlája alapján a Pénztár pedig kifizeti ezt a betegnek.)

Az orvos kiállíthat papír alapú, vagy elektronikus számlát (az EDI rendszerén keresztül).

A számlát nem a beteg, hanem az érintett Egészségpénztár nevére és címére állítja ki, melyen a 268/1997. (XII.22.) sz. előírásain túl a szolgáltatást igénybe vevő pénztártag (vagy jogosult hozzátartozó) nevét, a pénztártag pénztári azonosító számát, kártyás kiegyenlítés esetén a tranzakció zárolási számát is szerepelteti.

Az egészségügyi szolgáltatónak jutalékot kell fizetnie az adott Egészségpénztárnak, ez jellemzően az Egészségpénztári kártyával történt vásárlás után a forgalom 1%-a+áfa, míg készpénzes vásárlás esetén a forgalom 3%-a+áfa összeget jelent.

A Szolgáltató és az Egészségpénztár közötti elszámolásra havonta kerül sor.

A jutalékról az Egészségpénztár az elszámolási időszakot követő hónap 15. napjáig elektronikus számlát állít ki.

A számla ellenértékét

• Egészségpénztári kártyával történt vásárlás esetén a Pénztár a Szolgáltatónál igénybe vett szolgáltatás után a szolgáltatónak fizetendő díjból levonva érvényesíti, míg 
• készpénzes vásárlás esetén a Szolgáltató 15 banki napon belül az Egészségpénztár bankszámlájára történő utalással egyenlít ki azt.

Lényeges, hogy e szolgáltatások ellenértéke esetében már felmerülhet az orvos áfa-fizetési kötelezettsége, hiszen ezek nem tartoznak az Áfa-tv. 85.§. (1) bekezdése hatálya alá.

A szolgáltatások teljesítési időpontját az Áfa-tv. fő szabálya (55.§.) szerint kell megállapítani, azaz a teljesítés napja az a nap, amikor a szolgáltatás ténylegesen, fizikailag is teljesül.

Amennyiben a beteg készpénzzel fizet, a bevétel (és később az utalandó jutalék) könyvelése az általános szabályok szerint történik.

Akkor, ha az Egészségkártya használatával történik a fizetés, akkor a bankkártyáknál ismert módon számoljuk el az ügyletet azzal, hogy a „bank” helyébe az érintett Egészségpénztár lép:

- a szolgáltatás díját elszámoljuk úgy árbevételként, mint az átutalásos vevői számláknál szokás: T 311. Vevőkkel szembeni követelés - K 911. Értékesítés nettó árbevétele/ K 467. Fizetendő általános forgalmi adó 

- ezzel párhuzamosan, ugyanebben az időpontban követelésünk keletkezik a beteg egészségpénztárával szemben, mivel az utalja majd át a szolgáltatás ellenértékét, hiszen lényegében a beteg már (az Egészségkártyájával) fizetett a szolgáltatás igénybevételekor, csak a szolgáltató bankszámláján még nem jelent meg ez a tétel. Ezért egy technikai számlára lesz szükségünk. Legyen ez a 368. Különféle egyéb követelések számla (számviteli politika!). A 311. főkönyvi számláról erre vezetjük át a követelés összegét. Amikor a banki kivonat megérkezik, az azon szereplő időponttal (a pénzügyi teljesítés értéknapja) könyvelhető a pénzügyi teljesítés: T 384 – K 368.

Azt fogjuk tapasztalni, hogy a 368-as számlának ennek ellenére lesz egyenlege. Ugyanis a pénztár a szolgáltatás díjánál kevesebbet fog utalni, mivel csökkenti azt a neki járó jutalék, az ügylettel kapcsolatos költségei összegével. Az Egészségpénztár erről számlát állít ki, de ha mégsem, akkor a 368-as számla már említett egyenlegét könyveljük át az 53. számlacsoportban megnyitott „Egészségpénztári jutalék és kezelési költség” számlára.

Fontos, hogy a 368-as számlát ne „váltsuk ki” a 389. Átvezetési számlával, mivel annak szerepe a bankszámla és a pénztár, illetve a bankszámlák egymás közötti forgalmának könyvelésekor azon számla „helyettesítése”, amelyről még nem áll rendelkezésre banki kivonat.

Az OEP nem csak a kártyapénz elszámolásának rendjébe, de az ezzel szemben figyelembe vehető költségek dolgába is beleszól. A folytatásban ezt a problémát vesszük górcső alá.

A cikksorozat első része itt olvasható >>