Számlaguru: a számlázás gyakorlati kérdései 2016-2017. - 1. rész

A SZÁMLA ELVÁRT ÉS LEHETSÉGES ADATAI AZ ÁFA TÖRVÉNY SZERINT

Mit kell ráírni egy számlára ahhoz, hogy az szabályos legyen, azaz az adóhatóság is elégedett legyen?

Maga a kérdés persze nem „szabályos”, hiszen a szóban forgó bizonylatnak a vonatkozó jogszabályoknak kell megfelelnie, és e szabályoknak maga a hatóság is „csak” alkalmazója, és nem diktálója. Ugyanakkor, ha megkérdezünk erről (vagy akár más adózási kérdésről) egy vállalkozót, biztos, hogy azt tartja fontosnak, egy esetleges adóellenőrzéskor a revizorok ne találjanak „fogást” a cégén.

Ezért a számlázásra vonatkozó szabályokat most abból a szempontból vesszük sorra, hogy egy-egy adatnak – azon túlmenően, hogy kötelező, vagy a bizonylat kibocsátójának döntésén, esetleg a számla befogadójával való egyezségén alapuló információja a bizonylatnak -, milyen szerep jut egy ellenőrzés során, milyen ellenőri kérdésekre számíthatunk velük kapcsolatban.

A számlázásról mindenkinek automatikusan az Áfa törvény jut eszébe – joggal-, de a kérdés teljes jogi hátterét e törvény más jogszabályokkal együtt alkotja:

• az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény,
• a számla és a nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről szóló 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet,
• 2006/112/EK Tanácsi Irányelv a közös hozzáadottértékadó-rendszerről,
• a pénztárgépek műszaki követelményeiről, a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról szóló 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet,

és a számla adattartalmára vonatkozóan még rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok: 

• a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény és a végrehajtására kiadott 343/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet,
• a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény,
• a népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény, és
• a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény.

Első lépésben vegyük górcső alá az Áfa törvényt! Ennek X. fejezete, azaz 158/A.-178.§-ai – megspékelve a nyugtára irányadó rendelkezésekkel – tárgyalja a kérdést.

A számla Áfa törvény által elvárt adattartalmát a törvény 169.§-a tárgyalja, a gyűjtőszámlákra és a devizában kiállított számlákra vonatkozó kiegészítések (171-172.§.) mellett.

A számlán kötelezően feltüntetendő adatok egy része nem szorul magyarázatra, mindenki számára egyértelmű, miért kell az eladó nevét, címét ráírni a számlára. Nem meglepő, de meglepetéseket okozható információ az eladó, illetve a vevő adószáma.

AZ ELADÓ ADÓSZÁMA

Az eladó adószáma kapcsán az adótörvény (169.§. c) pont) úgy fogalmaz, hogy azt az adószámot kell a bizonylaton feltűntetni, „amely alatt a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette”. Itt a teljesítési hely szabályok alkalmazásáról van szó. Egyes ügyletek – Áfa törvény szerinti – teljesítési helye akkor is külföld, ha azt magyar, belföldön bejegyzett vállalkozás teljesítette.

Nézzünk erre egy példát!

Egy Magyarországon bejegyzett Kft ingatlanok bérbeadásával foglalkozik. Horvátországban, a tengerpartnál is van ingatlantulajdona – egy szálloda -, amelynek vendégei jellemzően magánszemélyek. 

Ezért a cégnek Horvátországban áfa-adóalanyként regisztrálnia kell, és az ennek során kapott adószámát kell feltűntetnie, és a horvát áfát számolja fel a számlán. Ugyanez a helyzet akkor is, ha magyar adójogi illetőségű magánszemélyek veszik igénybe a szolgáltatást.

Ezzel szemben, ha a szálloda szolgáltatásait horvát adóalanyok veszik igénybe, úgy a magyar cég a közösségi adószámát tűnteti fel a számlán, amit adó felszámítása nélkül állít ki (az adót a horvát vállalkozás rendezi), természetesen a partner adószámát is rá kell írni a bizonylatra.

Viszont, ha a szálloda belföldön van, akkor a számlán a magyar áfa és a társaság magyar adószáma szerepel.

Abban az esetben, ha az adott ügyletet teljesítő adóalany nevében pénzügyi képviselője jár el (ha a külföldi vállalkozás nem köteles Magyarországon fióktelepet nyitni, de itt áfa-köteles tevékenységet folytat), akkor a számlán annak neve, címe, adószáma szerepel „eladóként”.

A VEVŐ ADÓSZÁMA

A vevő adószámára is szükség lehet bizonyos esetekben, de ez a kitétel az adótörvény már említett 169.§-ában nem jelenti azt, hogy ezen adat hiányában nem lehet kiállítani szabályos bizonylatot! A vevő, megrendelő adószáma ugyanis nem általánosan kötelező adata a számlának, csak bizonyos ügyletek kapcsán. Igaz, jövőre még szélesebb körben lesz törvényileg elvárt kelléke ez az információ is a számlának.

Dióhéjban úgy fogalmazhatnánk meg az idevágó szabályt, hogy akkor muszáj feltűntetni a számlán a vevő adószámát, ha ő az adófizetésére kötelezett, vagy a számla szerinti ellenértékében a vevőre áthárított áfa eléri, vagy meghaladja az 1 millió forintot.

Azaz, ha 

• belföldi, fordított adózás alá eső ügyletről (142.§.) van szó,
• tételes belföldi összesítő jelentést kell tenni az áfa bevallásban (Art. 31/B.§.), a kiadott számla 1 millió forintot elérő, illetve azt meghaladó áfa tartalma okán, vagy
• adóalany felé teljesített közösségi ügylet esetén, amikor az áfát a külföldi partner fizeti és vallja be (a vevő közösségi adószámára van szükség).

A vevő közösségi adószáma kapcsán fontos, hogy annak érvényesség ellenőrzését is elvárja az adóhatóság. Elvárja ezt egyébként a magyar üzleti partnerek esetében is (Áfa-tv. 168/A.§.), az ún. üzleti ellenőrzési eljárásokról és a számlabefogadó kötelességeiről később még lesz szó. A külföldi üzletfelekről itt csak annyit jegyzenék meg, hogy az ő ellenőrzésük bonyolultabb, mint a belföldi vállalkozásoké, hiszen más ország hatóságai a magyar szabályoktól eltérő elvárásokkal bírnak, ami a külföldi számlák adattartalmától a vállalkozók nyilvántartásáig és azonosíthatóságáig bezárólag számos, számunkra szokatlan megoldást jelenthet.

Kérdés, miféle dokumentumokat szerezzünk be a külföldi partnertől ahhoz, hogy eleget tegyünk az azonosításukkal kapcsolatos belföldi követelményeknek?

Célszerűen, utánozzuk ebben a NAV-ot! Ha külföldi, Magyarországon nem letelepedett vállalkozásnak kell áfa adóalanyként bejelentkeznie, regisztrálnia itt, és ehhez a magyar adóhatóság nyilvántartásba veszi, akkor bekér bizonyos dokumentumokat is.

A megfelelő (T201 számú) bejelentési nyomtatvány kitöltésén túl, a bejelentett adatokat alátámasztó eredeti céges dokumentumok bemutatására is kötelezi az érintettet: 30 napnál nem régebbi cégkivonat, a cég képviselőinek aláírását igazoló, közjegyző által hitelesített okirat, a külföldi adóhatóság igazolása az adóalanyiságról.

Ezeket az iratokat indokolt a külföldi vállalkozással üzletelő magyar cégnek is bekérnie, és legalább másolatban megőriznie. (Akkor is, ha az adott vállalkozásnak nem kell adószámot kérnie belföldön.)

A fentebb említett 1 millió forintból jövőre, július 1-jétől már 100 ezer forint lesz – nem kell megijedni, nem hiperinflációról beszélünk, csak az adatszolgáltatásra vonatkozó szabály változott -, így célszerű a törzsvevőkörtől már most beszerezni az adószámot, és „építgetni” az adatszolgáltatáshoz fontos adatbázist. Gondoljunk csak bele, egy bruttó 470 ezer forintos kimenő számlának – és ez összegszerűségében nem egy „ritka, mint a fehér holló” típusú ügylet - már jövőre szerepelnie kell a tételes belföldi összesítőben! 

Továbbá, a számlázó programokkal szembeni adóhatósági elvárásokra is figyelemmel, a számlázó-programnak vagy a vezetői irányítási rendszernek célszerűen tartalmaznia kell azokat az adatokat, amelyeket az adóhatóságnak elektronikusan át kell adni. Fontos az is, hogy a megfelelő szerkezetben tartalmazza ezen adatokat az adott rendszer. Mondjuk a vevő összes adata ne egy sorban szerepeljen, hanem külön-külön, az adatok átadásra előírt mezőinek megfelelő bontásban. Egyébként az adóhatóság sérült file-t kap, és ezt általában rossz néven veszik „navék”.

Ha a pénzügyi képviselő vevői minőségben jár el, akkor az ő nevét, címét, adószámát kell a bizonylaton feltűntetni. 

TOVÁBBI KÖTELEZŐ ADATOK

Szerepelniük kell továbbá a számlán az ügylet mibenlétét és teljesítésének egyéb körülményeit leíró adatoknak is, így

- teljesítés időpontja (az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja, ha az eltér a polgári jogi teljesítés időpontjától). Lényeges, hogy ez az információ csak akkor kötelező eleme a számlának, ha a teljesítés időpontja nem egyezik meg a számla keltének napjával,

- eladott termék, nyújtott szolgáltatás megnevezése. Itt az egyértelműségre kell törekedni, azaz a későbbiekben is bárki számára nyilvánvaló legyen az, miről szól a számla, ne csak az emlékezzék rá (ha…), aki az adott terméket megvásárolta, a szolgáltatást igénybe vette vagy intézte. Ez különösen nagyobb létszámú vállalkozások esetében fontos, ahol nem minden beszerzés egy ember (jellemzően a cégtulajdonos-ügyvezető) feladata. Tudni kell, hogy a termék, a szolgáltatás KSH besorolási száma (vtsz, SZJ) nem kötelező adat a számlán! Az ügylet azonosítása történhet más módon – mondjuk az előbb említett leírással -, de ha a számla kibocsátója mégis a statisztikai besorolási szám mellett dönt, annak nincs akadálya. Ekkor a vtsz. és az SZJ kapcsán a 2002. július 31. napján érvényes besorolást kell figyelembe venni (Art. 176.§. (13) bekezdése). Akkor is, ha a besorolás időközbeni változása miatt esetleg kedvezőbb adózási pozícióba (adókulcs) kerülne az eladó a későbbi adatok figyelemebevételével. 

A statisztikai besorolási szám az adókötelezettséget (általános, 27 százalékos kulcs alá tartozik az ügylet, vagy más, kedvezményes mérték alá, esetleg adómentesség érvényesül) is befolyásolja, így előfordul, hogy a vevő, a megrendelő is ragaszkodik ahhoz, hogy a számlán a vtsz. vagy az SZJ feltűntetésével írják le az adott ügyletet. 

Ez különösen a belföldi fordított adózás eseteire érvényes. Egyébként a 100 ezer forint áfát elérő vagy meghaladó ügyleteket érintő adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésekor az eladott terméket, szolgáltatás azonosításához szükséges adatot is meg kell adni majd.

Hozzá kell tennem, hogy az adólevonási jog gyakorlása kapcsán sem közömbös a dolog, így azokban az esetekben, amikor az eladott termék, a nyújtott szolgáltatás nem az általános (jelenleg 27%) kulcs alá tartozik, okos megoldás a KSH szám feltűntetése, akár a szöveges megjelölés mellett is. (A könyvelők érthető okokból az előbb említett lehetőségek kombinációját – szöveg és KSH szám – támogatják, és igazuk van.) Erről az adóhatóság 2011. május 31-én tájékoztatót is kiadott „Az SZJ-szám és a TESZOR-kód szerepe a számlázásban” címmel, ami elérhető az adóhatóság honlapján: http://nav.gov.hu/nav/ado/afa080101_hatalyos/szj_teszor.html

- az eladott termék, szolgáltatás mennyisége (ez utóbbinál akkor, ha az természetes egységben kifejezhető, mondjuk óra, alkalom, km, stb.),

- az ügylet pénzügyi adatai (az értékesített termék, szolgáltatás adó nélküli egységára – ez utóbbinál akkor, ha az természetes mértékegységben megadható -, az alkalmazott árengedmény, ha azt az egységár nem tartalmazza, az adó alapja áfa-kulcsonként külön-külön és összesen is, az adó mértéke /%/, az áthárított adó összege, áfa-kulcsonként külön-külön és összesen is. Ez utóbbit valutában, devizában kiállított számlán is fel kell tűntetni forintban is.

Az áthárított adóval kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet egy fontos, de jellemzően az egyszerűsített készpénzfizetéses számla kitöltésekor elrontott adatra! Az áfa mértékéről van szó.

Ez elvileg nem jelenthet problémát, az általános kulcs 27 százalék, és igen kevés a kivételek száma (néhány termék és szolgáltatás áfája 5, illetve 18 százalék). A megfelelő rubrikákba – ebből kettő van – tehát beírjuk az áfa-kulcsot, valamelyiket a fenti három közül (az áfa-mentes ügyletektől most tekintsünk el).

Viszont a készpénzfizetési számla fifikásan teszi fel az áfát érintő kérdést, egy nyomtatványon belül kétszer is. Egyrészt firtatja, hogy az adott termék, szolgáltatás hány százalék áfát tartalmaz – ez általában a nyomtatvány jobb felső sarkában található rubrika –, másrészt rákérdez az áthárított adó százalékos mértékére a nyomtatvány végösszegét tartalmazó rubrika alatti sorban.

Fontos, hogy itt két különböző számértékről van szó! Azaz az áfa-kulcs kontra felülről számított áfa-kulcs kérdéséről beszélünk.

Amennyiben arról van szó, hogy a kiszámlázott termék, szolgáltatás bruttó értéke mennyi áfát tartalmaz, akkor 27 százalékos áfa-kulcs esetében ez 21,26 százalék. Ez az úgynevezett felülről (a bruttó összegből visszaszámított) áfa-kulcs, és mindhárom szóba jöhető kulcsra vonatkozóan megtalálható az áfatörvény 83. paragrafusában.

Ha valakinek éppen nincs a keze ügyében az áfatörvény gondosan lefűzött példánya, a matematika tudományát is segítségül hívhatja. A nettó 1000 forint értékű termék 27 százalékos áfával bruttó összegben 1270 forint. A felülről számított adókulcs mértékét úgy kapjuk meg, hogy megnézzük az áfa (itt 270 forint) hány százaléka a bruttó értéknek, azaz 270/1270x100=21,26, tehát 21,26 százalék. Ez kerül a jobb felső sarokba a számlán.

Az áthárított adó százalékértéke (ez az áfa-kulcs) pedig – jelen esetben – 27 százalék. Abban az esetben, ha arra a kérdésre, hogy a kiszámlázott érték mennyi áfát tartalmaz, az a válasz, hogy 27 százalék, akkor az azt jelenti, hogy a nettó értékre vetített adómérték 37 százalék. Azaz maradva a fenti példánál, 927 forint nettó értékről és 343 forint áfáról beszélnénk, az egyébként pontos 270 forint helyett.

Kétlem, hogy akad olyan vállalkozó, aki örülne, ha azt az adót fizettetnék meg vele, amit a készpénzfizetési számlán a fentiek szerint, az áfa-tartalmat „túlbecsülve” felszámított. (Elvileg ugyanis azt kellene „becsengetnie” a költségvetésbe.)

Az Áfa törvény az egyes ügylettípusokhoz kapcsolódóan elvár „extra” adatokat is. Legközelebb ezeket vesszük sorra!