Munkaviszony megszüntetése a munkáltató által
A munkaviszony megszűnik a felek valamelyikének tevőleges magatartásával, azaz a munkaviszonyt megszüntetheti akár a munkáltató, akár a munkavállaló. Az alábbi cikkben részletesen bemutatom, hogy mikor és milyen feltételekkel szüntetheti meg a munkáltató a munkaviszonyt.
A munkáltató a munkaviszonyt megszüntetheti
- közös megegyezéssel,
- felmondással,
- azonnali hatályú felmondással.
Mindegyik esetben azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, illetve nyilatkozatot írásba kell foglalni.
Közös megegyezés:
A munkáltató és a munkavállaló közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti a munkaviszonyt. A munkaviszonynak az ilyen módon történő megszüntetéséhez azonban mindkét fél feltétel nélküli, írásba foglalt akarat-elhatározása szükséges, amelyben többek között rögzíteni kell a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös szándékot és a munkaviszony megszüntetésének időpontját.
Munkáltató általi felmondás:
Szigorú szabályokat fogalmaz meg a felmondás kapcsán a Munkatörvénykönyv.
A felmondásnál figyelemmel kell lenni arra, hogy a felmondást egyrészt írásba kell foglalni, és a munkaviszony felmondását indokolni is kell kivéve, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül.
A felmondás indoka csak jogszerű, valós, világos és okszerű lehet. Ha a munkáltató szünteti meg felmondással a munkaviszonyt, akkor a munkáltatónak kell bizonyítania a felmondás indokának valóságát és okszerűségét. Azaz a a felmondás alapjául szolgáló oknak a valóságnak megfelelőnek, tényszerűnek kell lennie és a felmondásból ki kell tűnnie, hogy a felmondásban megjelölt ok kapcsán nem lehet a munkaviszonyt fenntartani.
A felmondás indoka:
- a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy
- a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.
Megjegyzés: Ha például a munkavállaló magatartása kapcsán kerül sor a felmondásra, akkor meg kell nevezni, hogy a munkavállaló pontosan mit követett el (azaz a kötelezettségszegést), arra mikor, hogyan, és milyen gyakorisággal került sor. Továbbá indokolt lehet minél több felmondási ok megnevezése és alátámasztása, mert már egy indok bizonyítottsága is megalapozza a felmondás jogszerűségét.
Kivételek: Különös körültekintéssel kerülhet sor a nyugdíj előtt álló munkavállalók, a kisgyermekes munkavállalók és a rehabilitációs ellátásban vagy rehabilitációs járadékban részesülő munkavállalók és a határozott idejű munkaviszony felmondására. Azaz az alábbi esetekben csak a következők szerint mondhat fel a munkáltató:
A munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül a munkavállaló munkaviszonya a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával - munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi – összefüggő okból szüntethető meg.
Az anya vagy a gyermekét egyedül nevelő apa munkaviszonyának felmondással történő megszüntetése esetén a gyermek hároméves koráig, ha a munkavállaló szülési vagy a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot nem veszi igénybe,
- a munkavállaló képességével vagy
- a munkáltató működésével összefüggő okból
akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál a munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja.
A munkáltató a rehabilitációs ellátásban vagy rehabilitációs járadékban részesülő munkavállaló munkaviszonyát a munkavállaló egészségi okkal összefüggő képességével indokolt felmondással akkor szüntetheti meg, ha
- a munkavállaló eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tovább és a munkavállaló számára állapotának egészségi szempontból megfelelő munkakört nem tud felajánlani, vagy
- a munkavállaló a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el.
A munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt felmondással megszüntetheti
- felszámolási– vagy csődeljárás tartama alatt vagy
- a munkavállaló képességére alapított okból vagy
- ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik.
Felmondási védelem:
Csak a munkáltató általi felmondásnál kell figyelemmel lenni az ún. felmondási védelemre. Azaz a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt
- a várandósság,
- a szülési szabadság,
- a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság,
- a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés, valamint
- a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított 6 hónap
tartama alatt.
Felmondási idő:
A munkaviszony felmondása esetén számolni kell a felmondási idővel is, amely alap esetben 30 nap. A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött
- három év után öt nappal,
- öt év után tizenöt nappal,
- nyolc év után húsz nappal,
- tíz év után huszonöt nappal,
- tizenöt év után harminc nappal,
- tizennyolc év után negyven nappal,
- húsz év után hatvan nappal meghosszabbodik.
A felmondási idő a határozott idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén legfeljebb azonban a határozott idő lejártáig tarthat.
Megjegyzés: A kollektív szerződés a fentiekben leírtakon túl hosszabb felmondási időt is megállapíthat, továbbá a felek a fentieknél hosszabb, legfeljebb 6 havi felmondási időben is megállapodhatnak.
A felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik azzal, hogy a munkáltató felmondása esetén a felmondási idő legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követő napon kezdődik:
- a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,
- beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,
- hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság.
Megjegyzés: Téves az a sokszor hangoztatott álláspont, hogy nem lehet a munkavállaló keresőképtelensége alatt felmondani. A munkáltató felmondhat a munkavállaló keresőképtelensége alatt, de a felmondási idő keresőképtelenség lejártát követő napon, maximum a betegszabadság lejártát követő egy év elteltével kezdődik.
A munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni azzal, hogy a munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelően – legfeljebb két részletben – kell felmenteni.
Továbbá a munkavállaló felmondása esetén figyelemmel kell lenni arra is, hogy a munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya minimum három éve fennáll.
Azonnali hatályú felmondás:
A munkáltató azonnali hatályú felmondással megszüntetheti a munkaviszonyt
- a próbaidő alatt,
- a határozott idejű munkaviszony esetén,
- a munkavállaló lényeges kötelezettségszegése kapcsán.
Megjegyzés: Ha a határozott idejű munkaviszonyt a munkáltató azonnali hatállyal megszünteti, akkor a munkavállaló jogosult 12 havi, vagy ha a határozott időből hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó távolléti díjára.
Amíg a fenti első két esetben nem kell indokolni az azonnali hatályú felmondást, addig a harmadik esetben azt nagyon alaposan alá kell támasztani. Azaz a harmadik esetben a munkáltató a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással akkor szüntetheti meg, ha a munkavállaló
- a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi vagy
- egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
Azonnali hatályú felmondásra kerülhet sor, ha például a munkavállaló ugyan keresőképes, de nem áll rendelkezésre a munkahelyén, indokolatlanul nem végzi el a rábízott munkát. Ezt azonban a munkáltatónak bizonyítania kell. Ez esetben is fontos, hogy a felmondás indoka csak jogszerű, valós, világos és okszerű lehet. Továbbá a próbaidőt kivéve, az azonnali hatályú felmondásnál kiemelten figyelemmel kell lenni arra is, hogy amikor ennek alapjául szolgáló okról a munkáltató tudomást szerez, akkor innentől számítva 15 munkanapon belül - legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig – gyakorolhatja az azonnali hatályú felmondás jogát. A bíróság elsőként a fenti határidő megtartását vizsgálja, és amennyiben a határidő túllépése került sor, akkor megállapítja, hogy az azonnali hatályú felmondásra nem jogszerűen került sor.