Mire kell figyelni a gyed-gyes egyidejű folyósítása esetén?

Kisgyermekes családok esetén nem ritka, hogy az egyik gyermekre gyermekgondozási díj (gyed), míg a nagyobb gyermekre gyermekgondozást segítő ellátás (gyes) kerül folyósításra. Az alábbi cikkben összefoglalom, hogy mire kell figyelemmel lennünk, a gyed-gyes egyidejű folyósítása esetén.

Nemrég kaptam az alábbi kérdést egy kisgyermekes szülőtől:

„2015-ban született gyermekünkre a feleségem – aki jelenlegi munkahelyén fizetés nélküli szabadságon van a gyerekek gondozása miatt – gyes-t kap, miután a gyed folyósítása letelt. Kisebbik gyermekünkre, aki 2017-ben született, én igényeltem meg a gyermekgondozási díjat. 5 éve ugyanazon a munkahelyen dolgozok munkaviszonyban, jogosult vagyok a gyed-re. Az illetékes hatóság a kérelmem elutasította, mert a feleségem gyermekgondozást segítő ellátást kapja. Kérdésem az, hogy szabályos-e a hatóság döntése?”

Az 1997. évi LXXXIII. törvény 39. §-a alapján, „A szülő a különböző korú gyermekei jogán a gyermekgondozást segítő ellátást és táppénzt vagy baleseti táppénzt, csecsemőgondozási díjat, illetve gyermekgondozási díjat egyidejűleg is igénybe veheti. Ha a szülők a közös háztartásban* élő gyermekeik jogán egyidejűleg gyermekgondozást segítő ellátásra, gyermeknevelési támogatásra, illetve táppénzre vagy baleseti táppénzre, csecsemőgondozási díjra, illetve gyermekgondozási díjra is jogosultak, választásuk szerint – kivéve a gyermekápolási táppénzt – a gyermekek után járó ellátásokat csak az egyik szülő veheti igénybe.”

*Az 1997. évi LXXXIII. törvény alapján közös háztartás: az egy lakóingatlanban életvitelszerűen együtt lakó természetes személyek közössége.

Azaz, a gyermekekre járó gyermekgondozást segítő ellátást és gyermekgondozási díjat, a jogosult szülők közül, a választásuk szerint, csak az egyik szülő veheti igénybe. Ha az édesanya kapja a gyermekgondozást segítő ellátást, akkor a kisebbik gyermeknél is az édesanya kaphatja a gyermekgondozási díjat, ha ezen ellátáshoz szükséges feltételekkel rendelkezik.

A másik fontos szabály amire figyelemmel kell lenni az ún. kedvezményszabály.

Sok szülő visszamegy dolgozni a gyermekgondozást segítő ellátás folyósítása alatt, azonban a korábbi teljes munkaidő helyett részmunkaidőben vállalják a munkavégzést. A következő gyermek gyermekgondozási díjánál a részmunkaidős díjazást kéne alapul venni, ami alacsonyabb ellátást eredményezhet. Erre tekintettel került bevezetésre az ún. kedvezmény szabály, azaz az általános szabálytól eltérő más számítás is alkalmazható a kisebbik gyermekre járó gyermekgondozási díj kapcsán, ha
- a kicsi a nagyobbik gyermekre járó gyermekgondozást segítő ellátás igénybevétele alatt, vagy annak megszűnését követő 1 éven belül születik, és
- nagyobbik jogán megállapított csecsemőgondozási díj naptári napi alapja - ugyanabban a jogviszonyban - magasabb összegű volt, mint az általános szabály alapján számított gyermekgondozási díj naptári napi alapja.

Azaz, ha a gyermekek között nincs nagy korkülönbség, és az ellátás jogosult szülő jogviszonya ugyanaz mind a két gyermek esetén - vagyis ugyanabban a jogviszonyban áll a második gyermek születésekor, mint az első gyermek születésekor -, akkor a második gyermek kapcsán megállapított gyermekgondozási díjnál azt a keresetet lehet alapul venni, mint amit a nagyobbik gyermeknél figyelembe vettek, ha ez magasabb összegű, mint az általános szabály szerint kiszámolt gyermekgondozási díj.

A gyermekgondozási díj és gyermekgondozást segítő ellátás egyidejű folyósítása esetén a harmadik fontos szabály, amire figyelemmel kell lenni, a vállalkozókat érinti.

Az 1997. évi LXXX. törvény úgy rendelkezik, hogy az egyéni-, és a társas vállalkozóként a járulék-, és szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség – az ún. minimális alapok után - az alábbiak szerint áll fenn:

- 10 százalék nyugdíjjárulék alapja havonta legalább a minimálbér/garantált bér
- 8,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér/garantált bér másfélszerese
- 19,5 százalék szociális hozzájárulási adó minimális alapja legalább a minimálbér/garantált bér 112,5 százaléka.

Természetesen, ha a vállalkozó által „realizált” havi jövedelem a fenti alapnál magasabb, akkor ez a jövedelem lesz a tb közterhek alapja.

Minimálbér: 138 000 Ft/hó, azonban ha a vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel, azaz 180 500 Ft/hó.

Az 1997. évi LXXX. törvény továbbá arról is rendelkezik, hogy a fenti minimális alapot többek között arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a vállalkozó
- gyermekgondozási díjban részesül,
- gyermekgondozást segítő ellátásban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozást segítő ellátás időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –,
- gyermekgondozási díjban és gyermekgondozást segítő ellátásban egyidejűleg részesül.

Nézzük meg, mit is jelent a gyakorlatban ez a szabály?

A gyermekgondozást segítő ellátás folyósítása mellett egyéni-, illetve társas vállalkozóként dolgozó személy, legalább a minimális alapok szerint fizeti a tb közterheket. A gyermekgondozást segítő ellátásban részesülő egyéni-, illetve társas vállalkozóként dolgozik, akkor a 10 % nyugdíjjárulékot havonta legalább a minimálbér/garantált bér, a 8,5 % egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot havonta legalább a minimálbér/garantált bér másfélszerese után, míg a vállalkozásnak a 19,5 % szociális hozzájárulási adót a minimálbér/garantált bér 112,5 százaléka után meg kell fizetni. Természetesen, ha a keresőtevékenységből származó jövedelem a fenti járulék, illetve szociális hozzájárulási adó minimális alapját meghaladja, akkor az lesz a tb közterhek alapja.

Ha azonban a gyermekgondozási díj folyósítása alatt dolgozik egyéni-, illetve a társas vállalkozóként, akkor csak a tényleges jövedelem után kell megfizetni a tb közterheket, azaz ez esetben nincs minimális járulék és szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség.

Példa: Ha a gyermekgondozási díjban részesülő személy egyéni vállalkozóként dolgozik, és havi 190 000 Ft kivétje van, akkor 190 000 Ft-ból fizeti meg
- 10 százalék nyugdíjjárulékot,
- 3 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot,
- 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot,
- 1,5 százalék munkaerő-piaci járulékot.

Továbbá az egyéni vállalkozó a fenti kivét után fizeti 19,5 százalék szociális hozzájárulási adót.

Ezt fenti szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a vállalkozó az egyik gyermeke kapcsán gyermekgondozási díjban, míg a másik gyermekére tekintettel gyermekgondozást segítő ellátásban egyidejűleg részesül és ezen ellátások alatt vállalkozói tevékenységét folytatja. Azaz ez esetben is a tényleges jövedelem, és nem a minimálbér alapján kell a tb közterheket megfizetni.