December 21. - Társasági adó és számvitel: Tagi kölcsön

Az adózás és a számvitel örökzöld témája és „állatorvosi lova” …

Okkal terjedt el vállalkozások gyakorlatában a pénzügyi problémák áthidalására a tagi kölcsön: ez ugyanis a finanszírozás nyújtásának egyik legegyszerűbb és legrugalmasabb módja. Az intézmény alkalmazása önmagában – sem nem törvénybe ütköző, sem nem hiba –, de az már komoly következményekkel jár, ha még formális kölcsönszerződést sem írnak alá a felek, hanem pusztán a pénz átutalása létrehozza a kölcsönt. Ilyen esetekben ugyanis nem áll rendelkezésre olyan dokumentum, amely – egyebek mellett

• rögzíti, hogy milyen körülmények indokolják a kölcsön nyújtását,
• azt milyen céllal használja fel a cég (konkrétan, például egy tárgyi eszköz beszerzésére, vagy általában, likviditási helyzete rendezésére),
• milyen feltételekkel nyújtotta az érintett tulajdonos a kölcsönt (kamat, visszafizetés, részletfizetés esetén a részletek esedékessége, stb.).

A kamat, a törlesztés visszafizetését is dokumentálni kell (ideális esetben banki utalással történik, és a kivonat alátámasztja; pénztári bizonylatok).

Ha a szerződésben foglaltakhoz képest változás történik, például a visszafizetés részleteit, esedékességeit érintően, a szerződést módosítani kell.

A tagi kölcsön régóta jellemző problémáját a kamat mértéke jelenti. A tulajdonosok általában kamatmentesen szeretnének társaságuknak kölcsönt nyújtani, márpedig a transzferár-szabályok alapján piaci kamatot kell kikötniük úgy, hogy az megfeleljen a társasági adóról szóló törvényben előírtaknak is.

A tagi kölcsönök árnyoldalával leginkább akkor szembesülnek a tulajdonosok, amikor a cég működését szeretnék befejezni. A kölcsönt adó tag elengedheti ugyan ezt a követelését, ez azonban a finanszírozott társaságnál nyereséget és adóalapot képez.

Ezt az sem tudja ellensúlyozni, ha a társaság az előző években esetleg veszteséges volt, mert ez a veszteség csak korlátozott mértékben vonható le az elengedésből származó nyereségből. Itt tehát adófizetési kötelezettség keletkezik.

Kézenfekvő megoldásnak tűnik a végelszámolást megelőzően a tagi kölcsönt a társaságba „beapportálni”. Ezáltal a kölcsön kötelezettjévé és kedvezményezettjévé ugyanaz a személy válik, és a kölcsön megszűnik. Azonban ezt a megoldást az adóhatóság nem egy esetben minősítette át tartozás-elengedésnek és alkalmazta az említett adókövetkezményeket. Ráadásul a bíróságok a legtöbb esetben igazat is adtak az adóhatóságnak.

A Kúria e tárgyban hozott ítélete jelentősen csökkenti a tagi kölcsönös vállalkozások mozgásteret végelszámolás esetén:

„tőkeemelést kizárólag a társaság további, folyamatos működése érdekében lehet nyújtani. Abban az esetben, ha a tőkésített társaságot utólag végelszámolják, úgy a tőkenyújtás célja nem lehet a további működés biztosítása.”

Egy ilyen tőkeemelés ezért, a bíróság döntése szerint, követelés-elengedést leplez és a követelés-elengedés fent említett szabályai alapján adóköteles.

Érdemes viszont fontolóra venni a pótbefizetés lehetőségét a tagi kölcsön alternatívájaként.

A pótbefizetésre nem kell kamatot előírni, annak visszaszolgáltatása rugalmasabb keretek között történhet, és végelszámolásnál sem kérdezi meg senki, hogy mit keres a pótbefizetés a finanszírozott társaság mérlegében.

De: ha a társaság könyveiben szerepel tagi kölcsön, akkor annak egyenlegéről az év zárlati munkáinak keretében az érintett tulajdonost is írásban kell értesíteni, és kérni, hogy igazolja vissza követelésének kimutatott összegét (vagy eltérés esetén azt jelezze). Ez a „levelezés” ugyanúgy része a beszámolót alátámasztó dokumentációnak, mint a vevőnek, szállítónak kiküldött egyenlegközlők!