Férfiak és nők a munkaerőpiacon
Szerző: Repka Ágnes
HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó
Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.
Ha megkérdezünk valakit, hogy szerinte mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres karriert fusson be, és keresett munkaerőnek számítson manapság, különböző válaszokat kaphatunk. Van, aki az iskolai végzettségre esküszik, mások a szakmai gyakorlatot neveznék meg, s a szorgalom, tehetség sem árt. Megint mások azt válaszolnák, hogy szerencse (is) kell hozzá, a jó helyen kell lenni, jó időben. Mindezek mellett van azonban még egy dolog, ami elsőre nagyon keveseknek jut eszébe, s mégis, jelenleg nagyon sok esetben meghatározza, hogy mennyit is érhetünk el a munkaerőpiacon bérek és karrier terén. Ez pedig nem más, mint az a bizonyos Y kromoszóma, azazhogy a hozzá fűződő tényezők, nemi szerepek, a köré szerveződő társadalmi környezet, szabályok, elvárások, sztereotípiák.
Negyed évszázaddal ezelőtt még a férfiak vezettek iskolázottság terén, sokkal több férfinak volt felsőfokú végzettsége, mint nőnek. Most már sok éve a nők vezetnek a felsőfokú végzettség megszerzése terén, de ők állnak jobban a középfokú végzettségek tekintetében is. Mi is kellhet még a sikerhez? Szorgalom, tehetség, nyelvtudás… ezek terén sincsenek hátrányban a nők. Hogyan lehetséges az, hogy ilyen előnyös kiindulási feltételek után mégis ők maradnak le a munka világában, s a munkaerőpiacon kapott-szerzett hátrányukat gyakorlatilag nyugdíjig nem tudják behozni?
A kérdésre a válasz nem egyszerű, nagyon sok tényezőből fakad, s éppen ezért a helyzet megoldása is bonyolult. Az első pillanatban látszólag azonos esélyek már gyermekkorban különbözőek, ha a lányok és fiúk által elsajátítandó nemi szerepeket és személyiségjegyeket megvizsgáljuk. Számtalan kutatás bizonyította már be, hogy kisbaba kortól bizonyos tulajdonságokat tulajdonítunk a fiúknak, és másokat a lányoknak – függetlenül attól, hogy valójában ők milyen személyiségek. Milyen tulajdonságok is szükségesek a munka világában a sikeres karrierhez, ki lesz manapság sikeres? Legtöbbször előnyben van az erőteljes, versenyző szellemű, határozott és magabiztos személyiség, néha pedig akár kifejezetten agresszív is kell, hogy legyen az, aki a munkaerőpiacon a nagy versenyben ki akar tűnni. Ezek azok a tulajdonságok, amiket elsősorban a férfiaknak tulajdonítunk. És mit tanítunk a lányoknak – sokszor öntudatlanul? Mindennek az ellenkezőjét: legyenek kedvesek, alkalmazkodók, engedjenek másokat is szóhoz jutni, ne kockáztassanak túl sokat, ne tolakodjanak, s pláne ne legyenek erőszakosak.
És ezt az attitűdöt – szerénység, bizonytalanság, maximálisan megfelelni akarás - aztán viszik is tovább a lányok felnőtt korukra. Egy 2015-ben készített kutatásban a női jelöltek álláskeresési viselkedését hasonlították össze a férfiakéval, s nagyon érdekes eredményre jutottak. Míg a női álláskeresők csak akkor adták be a pályázatukat egy álláshirdetésre, ha 100%-osan megfelelnek a kritériumoknak, a férfiak már 60%-os egyezés esetén is megpályázták a pozíciót. Ezáltal persze a férfiak már rögtön az álláskeresés szakaszában több lehetőséghez jutnak a kockáztatási hajlandóságuk, s - néha talán túlzott - magabiztosságuk révén, s ez az egyenlőtlenség a későbbi években, a tényleges munkavégzés során sem változik nagyon.
A Magyarországon hagyományos családmodell sem segíti a nők egyenlő esélyeit a munkaerő-piacon: a kenyérkereső, családját eltartó férfi és az otthon rendjéért, békéjéért felelős nő ideálja még mindig mélyen él a köztudatban, így a karrierista nő inkább számít szitokszónak, mint semleges vagy pozitív jelzőnek, ellenben a szép karriert befutó férfit ünnepeljük, dicsérjük. Ha emellé még azt is figyelembe vesszük, hogy a házimunkából is jóval nagyobb részt vállal az amúgy fizetett munkát is végző szebbik nem idehaza - a KSH adatai szerint napi átlag 1,5 órával többet, mint egy férfi -, nem csoda, hogy a karrierjére nem marad elég ideje.
És el is érkeztünk az esélyegyenlőtlenséget tovább növelő, legparadoxabb szemponthoz: a gyermekvállaláshoz. Paradox, mert a gyermekvállalás – bár férfi és nő együtt vállalják azt a bizonyos gyereket – a nő karrierjére, munkaerő-piaci értékére hátrányos hatással van, míg a férfiéra előnyösen hat. A férfi innentől kezdve családfenntartó lesz, megbízható munkaerő, akit a munkáltatója még jobban értékel, hiszen nagy valószínűséggel jól fog dolgozni a család anyagi biztonsága érdekében, nem ugrál állásról állásra, nem kockázat. A nő ezzel szemben évekre kiesik a munkából, már a várandósság alatt sem bíznak rá komolyabb feladatokat, nem léptetik elő, sőt, néha fel sem veszik az adott munkakörre, mert „szülőkorban” van, s így kockázatot jelent a munkáltató számára. Az otthon töltött évek után sokszor alacsonyabb pozícióba veszik csak vissza, s gyakran az időközben másoknak adott béremelést sem kapja meg – bár ezt a törvény egyértelműen előírja. Mivel a gyermekkel kapcsolatos teendők jó része a nőkre hárul – s ez jellemzően így marad a 3. életév után is, amikor az anya visszatér a fizetés nélküli szabadságáról a munka világába – nem számít rá a munkáltatója teljes értékű dolgozóként, hiszen véleménye szerint sokat fog hiányozni, megbízhatatlanul teljesít majd.
Részben azért, mert a hagyományosan női szakmák alulfizetettek, részben pedig azért, mert a fenti tényezők miatt ugyanabban a munkakörben egy nő rendszerint kisebb fizetéssel számolhat, mint egy férfi, idehaza is kézzel fogható, jól számszerűsíthető a nemek közötti bérkülönbség. A női-férfi keresetek közötti rés 2018-ban 12,2 % volt átlagosan hazánkban (Eurostat statisztika – 2019), ezt úgy is felfoghatjuk, hogy a nők átlagosan közel 1,5 hónapot ingyen dolgoztak ebben az évben. A nemek közötti bérkülönbségek az alacsonyabb nyugdíjjárulék-fizetések miatt pedig később a nők esetében az alacsonyabb összegű nyugdíjhoz is hozzájárulnak.
Ahhoz, hogy mindezen változtathassunk, sok-sok területen kéne egyszerre beavatkoznia az államnak. Egyrészről mindenképpen változások szükségesek a jogszabályok, a családtámogatási rendszer, a gyermekellátási intézmények terén, ám ez még nem elég. Hatással kell lenni a társadalom és a munkáltatók véleményére, sztereotípiáira az egyenlőséget, nemi szerepeket, a gyermekgondozással kapcsolatos feladatokat illetően. Több nyugati országban van jó gyakorlat, ahol az állam felvilágosító, érzékenyítő kampányokat indított például az apák gyermeknevelésben való nagyobb szerepvállalásáért. Addig, míg egy GYED-en, GYES-en, gyermekápolási táppénzen lévő apuka furcsaságnak számít idehaza, vagy a szülés után munkába visszatérő anyuka „örüljön, hogy egyáltalán visszaveszik, nehogy már még béremelést is akarjon”, addig nem lesz egyenlőség a munkaerőpiacon sem. Harmadik tényezőként pedig maga az egyén változása is szükséges, ide tartozik többek között a nők önbizalmának növelése, a tradicionális nemi szerepek elengedése vagy megváltoztatása, de a jogtudatosság és a jogérvényesítő képesség fejlesztése is.