7+2 áfa-szabály, amelyre 2019-ben figyelni kell

Az áfára persze mindig oda kell figyelni, mindegyik szabálya fontos. Minden évben vannak azonban - az adótörvény változása vagy más gazdasági ok miatt- olyan területei, amelyek kiemelt hangsúlyt kapnak. Lássuk, melyek ezek 2019-ben!

Manapság már az a vállalkozás a „fehérholló”a piacon, amelynek nincs valamilyen üzletpolitikai célú, vásárlást ösztönző akciója: pontgyűjtő kártyák, ajándékkártyák, utalványok.
Az utalványok kapcsán eddig is számos, érdekes áfa kérdés felmerült, de az idén az adózás egyik slágertémájává emelkednek. 2019-től ugyanis nem egyszerűen csak utalványról beszélünk, hanem különbséget kell tennünk az egycélú és a többcélú utalványok között – és nem csupán marketinges szemmel nézve a dolgot, kutatva, melyik formáció a népszerűbb.
A fenti minősítéseknek ugyanis az adófizetési kötelezettséget befolyásoló következménye van, meghatározza, hogy magának az utalványnak az értékesítése áfa köteles ügylet-e vagy sem.
2019-től ugyanis az egycélú utalványok ellenérték fejében történő átengedése áfa köteles ügylet: ezek esetében az áfát nem a beváltásukkor, hanem már a kibocsátásukkor meg kell fizetni.
Ezzel szemben, a többcélú utalványokhoz csak a beváltásukkor társul áfa kötelezettség.
Lényeges, hogy az új szabályozás nem változtat az árengedmények és az árengedményre jogosító okiratok áfa-rendszerbeli kezelésén.
Az érintett vállalkozásoknak célszerű átgondolniuk, mely üzletpolitikai eszközöket alkalmazzák, és ezek áfa szabályai változtak-e vagy sem, illetve a számlázási gyakorlatuk megfelel-e az új szabályoknak is.
Tekintve, hogy az áfa a költségvetés egyik legfontosabb bevételi forrása, az adóellenőrzések zöme is erre irányul, így viszonylag gyorsan „lebuknak” azok a cégek, amelyek nem az új szabályoknak megfelelően „áfáztatják” az utalványokat. Az adókötelezettség keletkezéséhez képest késve megfizetett adó – még ha összege pontos is – adóhiányt jelent és ennek szankcióival kell számolnia a vállalkozásnak.

A szakma – könyvelők, adószakértők – már hosszú évek óta vitatkozik az állami költségvetés éber őreivel azon, hogy a céges személygépkocsi-használat luxus-e vagy a vállalkozói tevékenység szükségszerű és kikerülhetetlen velejárója. Ha pedig ez utóbbiról van szó, akkor vajon kell-e/helyes-e korlátokat – akár összeghatárban vagy más módon – szabni e tételek adóalappal szembeni elszámolhatóságának.
E keretek közt persze nem dönthetjük el a kérdést, de azért kérném a Kedves Olvasót, próbálja meg elképzelni, amint Kovács úr a cége képviseletében elindul egy megbeszélésre, tömegközlekedési eszközökkel. Egy potenciális külföldi befektetővel kíván tárgyalni – arra is esélyt látva, hogy a szóban forgó külföldi ország piacai is megnyílhatnak a társaság termékei előtt – és a mintegy háromnegyedórás késését a találkozóról azzal mentegeti, hogy az áramszolgáltatás kimaradása miatt nem járt a villamos, és mire a villamospótlóbusz megérkezett…
Nos, az ilyen szituációk mély nyomokat hagynak egy cégtulajdonosban! Ez is oka annak, hogy a vállalkozók örömmel fogadták, amikor a nyílt végű személygépkocsi-lízing havi díjainak áfája levonhatóvá vált, persze az adóköteles üzleti tevékenység arányában. Igaz, az útnyilvántartás vezetését mindenki utálta, de ez volt az ára az áfa levonásának.
Fentiek tükrében nézőpont kérdése, hogy a vállalkozók örömmel fogadják az Áfa tv. idevágó változását vagy inkább bosszankodnak, de 2019-től a személygépkocsi bérleti (nyílt végű lízing) díja áfájának 50 százaléka levonható, ha az adóalany azt az áfa köteles üzleti tevékenységéhez használja, akkor is, ha nem vezet részletes útnyilvántartást.
Azaz az üzleti tevékenységhez való használat tényét – legyen az 1 vagy akár 89 százalék - kell csak igazolni, és az áfa fele levonható.
Azok, akik a kocsit 50 százalékot meghaladóan használják a gazdasági tevékenységükhöz, élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy továbbra is részletes útnyilvántartást vezetnek és a valós felhasználás arányában vonják le az áfát.
A cégtulajdonosoknak érdemes átgondolniuk, hogy melyik megoldás kifizetődőbb számukra, ha a levonható adót arányosítani kell, akkor a lehetséges módszerek közül melyik a kedvezőbb számukra, illetve milyen útnyilvántartási rendszert vezessenek be.
Az új építésű lakóingatlant fejlesztők, értékesítők, kivitelezők, befektetők számára zsebbevágó (szó szerint) – nem is beszélve a vásárlókról -, hogy 2019. december 31. után megszűnik a lakóingatlan értékesítésére vonatkozó kedvezményes 5 százalékos áfakulcs.

Azaz, ha addig nem változik az áfa általános kulcsa, akkor ismét 27 százalékos áfát kell fizetni a lakóingatlanok értékesítése után.
Az érintett kör - a lakást értékesítők, illetve vásárlók - számára fontosak a kedvezményes áfa kulcs kivezetésével kapcsolatos átmeneti rendelkezések, amelyek megfelelő alkalmazásával esetén kitolható az 5 százalékos kulcs még néhány évre, azaz 2023 végéig.
Mint az áfamértékek változása esetén általában, ez esetekben is fontos figyelni arra a szerződésekben, hogy a szerződéses árat nettó vagy bruttó módon határozzák meg a dokumentumban. Könnyű belátni, hogy bizony korántsem mindegy, hogy a felek – bruttó módon szerződve – mondjuk, összesen 105 millió forintos árban állapodnak meg vagy - nettó módon rögzítve a szerződés szerinti ellenértéket - az ár 100 millió forint + áfa.

A határokon átnyúló ügyleteket bonyolító cégeknek – ideértve a webáruházakat is - is lesz mire figyelniük az idén.
Ennek megfelelően, jól teszik, ha már 2019-től megkezdik a felkészülést az Európai Bizottság által már elfogadott Áfa Irányelv módosításra! Ennek köszönhetően – 2021-től - ugyanis bővül az egyablakos rendszeren keresztül (MOSS) jelentendő tranzakciók száma, megszűnik az importmentesség 22 euró alatti értékű termékek esetén, valamint a harmadik országból származó termékek kereskedelmét elősegítő e-kereskedelmi web-platformokra vonatkozó áfaszabályok is érvénybe lépnek. A szabályok 2021-től lesznek hatályosak.
2020-tól változnak a vevői készlet egyszerűsítésére vonatkozó szabályok, továbbá némileg módosulnak a láncügyletek szabályai is. A fentebb említett Áfa Irányelv idevágó módosításai elsősorban pontosító, technikai jellegű változásokat jelentenek, és csak bizonyos piaci szereplőket érintenek. Így a konszignációs raktárakat (call-off stock, vevői készlet), a láncügyleteket is teljesítő cégeket – ezen belül mind a belföldi, mind a magyar adószámmal rendelkező külföldieket.
Az érintett körben indokolt időben megkezdeni a felkészülést a megváltozott szabályokra, és ha kell, átalakítani a logisztikai, számlázási, üzleti és ügyviteli folyamatokat. (Természetesen mindezek magukkal vonják számos szerződés módosításának szükségességét is.)
A Közösségen belül terméket értékesítő belföldi cégek számára lényeges, hogy 2020-tól változik az EU más tagállamába irányuló termékértékesítések adómentességéhez kapcsolódó igazolási rend is.
Mint ismeretes, a most még hatályos előírások szerint, Magyarországon kötetlen a termék más tagállamba történő kiléptetése igazolásának módja: e tényt jellemzően CMR-el igazolják a vállalkozások. 2020-tól az Európai Bizottság e kérdésben is egységes megoldásokat kíván bevezetni. A már elfogadott EU Irányelvből kiindulva, a korábbinál komplexebb és bonyolultabb eljárási rendre kell felkészülnünk e téren is. Így például, 2020-tól nem lesz majd mindegy, hogy ki viszi ki a terméket, és a CMR-en kívül más okmányokra is szükség lehet a kiszállítás igazolására. Az érintett vállalkozásoknak érdemes időben elkezdeni a készülődést.
Az EKAER szabályai nem változtak – ez azért jó hír az érintett körnek: nem kell – akár bírságok árán is – új szabályokat megtanulni. Viszont, ha már bírságról beszélünk, e téren viszont számíthatunk változásra: drágább lesz a „tanulópénz”, az adóhatóság ceruzája sokkal vastagabban fog majd.
Ennek indoka - többek között- az, hogy a szabályrendszer 2015-től lépett hatályba, volt ideje hozzászokni ehhez a cégeknek. Ezért az ismételt szabálysértőket súlyosabb bírságokkal sújthatja az adóhatóság. Az EKAER terén fontos, hogy a cégek ismerjék és helyesen alkalmazzák a szabályokat: az EKAER-szám igényléséhez kötött ügyletektől a nyilvántartásokig bezárólag.
Az export-import fuvar számlázása is feladja a leckét! Ugyanis az import fuvar is adóköteles, ha nem közvetlenül az importőrnek számlázza azt a cég! Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az exportált vagy importált termékkel kapcsolatban csak az a szolgáltatás lehet adómentes, amelyet közvetlenül az exportőrnek, illetve az importőrnek számláznak.
Azaz, ha az exportőr fuvarszervezőt bíz meg az áru Kínába történő eljuttatásával, akkor ő számlázhatja a teljesítését adómentesen, de a fuvarszervező alvállalkozója a fuvarozó már nem számlázhat adómentesen a fuvarszervezőnek.

Ez a szabály 2019-től az Áfa törvénynek is része, és az Európai Bizottság – mérföldkőnek is nevezhető – ítélete következménye (C-288/2016.).
Az Áfa törvényben a 102. §. oly módon változott meg, hogy export esetében veszi át az említett EUB döntésből adódó jogalkalmazást, de importálás esetében nem változott meg a jogszabály.
Ezzel párhuzamosan azon termékkel kapcsolatos fuvarozást bevonja az említett EB döntés hatálya alá, amely termék nincs még vámjogi szabadforgalomban, azaz az Áfa tv. 111. § (1) bekezdés a)-c) pontjában említett helyzetekben található (még nincs vámjogi szabadforgalomban).
Az importtal kapcsolatos adómentességi szabály (Áfa tv. 93. § (2) bekezdése) megváltoztatására nem volt szükség, mivel az összhangban van az EB jogértelmezésével. Ugyanis csak olyan szolgáltatás lehet adómentes, ami az importőrnél beépül az import adóalapjába.
Nagyon fontos, hogy az import adólapjába történő fuvarérték beépítését érintően nincs választási lehetőség: mindenképpen be kell építeni az első rendeltetési helyig felmerült fuvarköltséget, sőt ha ismert a második rendeltetési hely, akkor az odáig felmerült költséget kell beépíteni az import adóalapjába.
Egyértelmű, hogy az import adóalapjába csak olyan szolgáltatás épülhet be, amely szolgáltatást az importőrnek számláznak, és amit neki kell kifizetnie. Ebből következően, ha az importőrnek a fuvarszervező számláz, akkor az import adóalapját növelő tételként azt az értéket nem lehet figyelembe venni, amit a fuvarozó számláz a fuvatszervezőnek, tekintve, hogy ez az érték már benne volt a fuvarszervező által az importőrnek kiállított számlában.

Fentieket összegezve: 2019-től mind az export mind az import fuvar esetében áfa felszámításával kell számlázni, ha nem közvetlenül az exportőrnek vagy importőrnek számlázzák a fuvart.
Tekintettel arra, hogy abban az esetben, amikor magyar fuvarozó, fuvarszervező olyan ügyletet számláz a külföldi felé, amely a magyar áfa szabályok alapján adómentes lenne, azt nem kezelheti a magyar szabályozás szerint, mivel a teljesítési hely nem belföld. Ebből következően, a számlán nem az adómentesség tényét kell feltűntetni, hanem a „fordított adózás” vagy harmadik országbeli megrendelő esetében a „területi hatályon kívüli” megjegyzést kell rávezetni a számlára.
(Az már a megrendelő ügye, felelőssége, hogy fordított adózással megfizeti-e az adót, azaz a saját országának szabályai szerint az adott fuvar adómentes vagy adóköteles-e.
A megváltozott szabályokat először arra a fuvarozásra kell alkalmazni, amelynek a teljesítési időpontja 2019-re esik. Ha a felek határozott időszaki elszámolásban állapodnak meg a teljesítési időpont az Áfa tv. 58. §-ban meghatározott vélelmezett (nem valóságos) időpont lesz. Ez azt jelenti, hogy ha az érintettek 2019. januárban a 2018. decemberi fuvarokról számolnak el, úgy a teljesítési időpont a fizetési határidő lesz, amely így már 2019-re esik, azaz a fuvarozó a fuvarszervező felé már áfa felszámításával számláz, annak ellenére, hogy a fuvarokat ténylegesen 2018-ban teljesítette.
Az általános forgalmi adót érintően sem közömbös – a magyar vállalkozók számára sem - a Brexit, amely körül még mindig sok a bizonytalanság. Különböző megoldások merülnek fel a Brexit kapcsán attól függően, hogy az Egyesült Királyságnak sikerül-e a brit parlament által is jóváhagyott megállapodást kötni az EU-val.
A vállalkozásoknak érdemes felkészülniük a Brexit lehetséges forgatókönyveire, különösen az áfát érintően!
Gondoljunk arra, hogy az Egyesült Királyságból érkező áru termékimportnak, míg az oda irányuló termékértékesítések pedig termékexportnak minősülnek majd. Ezekhez az ügyletekhez más dokumentumokra lesz majd szükség a kiszállítások igazolására, és a számlázó programokat, vállalatirányitási és egyéb számítástechnikai rendszereket is ennek megfelelően át kell majd állítani. (Mindezek a számviteli politikát sem hagyják érintetlenül.)
Az már csak hab a tortán, hogy azon brit vállalkozások, amelyek Magyarországon adószámmal rendelkeznek, csak pénzügyi képviselet útján folytathatják majd gazdasági tevékenységüket! A pénzügyi képviselet ellátására viszont különleges szabályok érvényesek, így egyrészt az érintett brit vállalkozásoknak már most érdemes megkeresniük a pénzügyi képviseletre jogosult társaságokat, másrészt az ebben „utazók” számára új piaci lehetőségek nyílnak meg.