Mérlegbeszámoló gombnyomásra – vagy mégsem?

A számviteli törvény számos elvárást támaszt – nem kevés választási lehetőséggel „fűszerezve” – a mérlegbeszámolóval és az azt alátámasztó könyveléssel szemben.

A számviteli törvény beszámoló centrikus – a hitelezők, befektetők, a vállalkozás külső- és belső érdekeltjei érdekeinek védelmében –, valamennyi előírása, az elsőtől az utolsó betűig azt a célt szolgálja, hogy a beszámoló a lehető legpontosabb mutassa be az adott cég vagyoni és pénzügyi helyzetét. Azaz:

• a gazdálkodó működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről az üzleti év könyveinek zárását követően, a számviteli törvényben meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót köteles – magyar nyelven – készíteni.
• Az így összeállított beszámolónak megbízható és valós összképet kell adnia a gazdálkodó vagyonáról, annak összetételéről (eszközeiről és forrásairól), pénzügyi helyzetéről és tevékenysége eredményéről.
• A törvényben előírtakon túlmenő, további információkat kell a kiegészítő mellékletben megadni, amennyiben e törvény előírásainak alkalmazása, a számviteli alapelvek érvényesítése nem elegendő a megbízható és valós összképnek a mérlegben, az eredménykimutatásban történő bemutatásához.
• A törvény előírásaitól csak abban a kivételes esetben lehet – a könyvvizsgáló egyetértése és ilyen tartalmú nyilatkozata mellett – eltérni, ha az adott körülmények mellett e törvény valamely rendelkezésének alkalmazása [ideértve a kiegészítő mellékletben való bemutatást is] nem biztosítja a megbízható és valós összképet. Minden ilyen eltérést közölni kell a kiegészítő mellékletben, bemutatva annak indokait, valamint az eszközökre-forrásokra, a pénzügyi helyzetre és az eredményre gyakorolt hatását is.

[Szt. 4.§ (1)-(4) bekezdése]

Utóbbi rendelkezéshez kapcsolódóan fontos, hogy a Tao tv. úgy rendelkezik, hogy szabályait a számvitelről szóló törvény rendelkezéseire figyelemmel, azokkal összhangban kell értelmezni. A számvitelről szóló törvény előírásaitól a megbízható és valós összkép biztosítása érdekében történő eltérés nem eredményezheti az adókötelezettség változását [Tao tv. 1.§ (5) bekezdése].

A számviteli törvény szabályaitól való indokolt eltérésre példa az a gazdasági társaság, amely külföldi szervezettel írt alá – az általában szokásosaktól meglehetősen eltérő feltételekhez kötött – támogatási szerződést. Az előzetesen keretösszegben meghatározott támogatás folyósítása utófinanszírozás keretében történik, végleges összege a fejlesztéstől várt műszaki eredmények függvényében változhat (növekedhet), támogatási előleget a cég nem kapott. A vállalkozás mindenképpen belevágott volna a szóban forgó beruházásba – pénzintézeti hitelből –, de a vissza nem térítendő támogatás lehetősége még inkább megerősítette e szándékát.

A támogatási szerződés melléklete részletesen tartalmazza, hogy milyen költségeket lehet a terhére elszámolni azzal a további feltétellel, hogy bizonyos, a fejlesztéssel a környezetvédelem területén elérhető technológiai, műszaki eredményeket, a támogatási szerződésben ezekhez kapcsolt minimum feltételek teljesülését a támogató jogosult vizsgálni, ellenőrizni. Az eszerint elszámolható, a tárgyévben (2024-ben) felmerült költségek számottevőek, és a társaság eredményét jelentősen torzítják, amennyiben a támogatás elszámolására nem kerül(het) sor. A vállalkozás a támogatás terhére megvalósított projekt költségeit analitikával alátámasztja, hozzá tudja rendelni a támogatási szerződés mellékletét képező kimutatás megfelelő soraihoz.

Viszont a cég a mérlegkészítés időpontjáig nem küldte el az elszámolását a támogatóhoz, így nem áll rendelkezésre annak visszaigazolása az elszámolás elfogadásáról, illetve az esetleges ellenőrzések lefolytatásáról, eredményéről, a támogatási összeg ennek függvényében történő esetleges módosításáról.

A számviteli törvény szerint, ha a támogatás folyósítása utófinanszírozás keretében történik, akkor – főszabály szerint – a tárgyévi bevételként való elszámolás feltétele az, hogy a támogatást a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezzék. Az Szt. 77.§ (2) bekezdése alapján a bevételként történő elszámolásnak az is elegendő feltétele, ha a támogatott az elszámolását benyújtja, és azt a támogató a mérlegkészítés időpontjáig elfogadja.

A „normatív” jellegű, azaz az Szt. 77.§ (3) bekezdése b) pontja szerinti támogatásoknál elegendő feltétel a bevételként való elszámoláshoz az is, ha a mérlegkészítés időpontjáig megtörtént a támogatás igénylése. Jelen esetben ez utóbbi rendelkezés nem alkalmazható, mivel nem „normatív” támogatásról (mint például a területalapú támogatás) van szó.

Abban az esetben, ha a támogatás bevételként történő elszámolásának nincsenek meg az előzőek szerinti jogszabályi feltételei, viszont a támogatott tevékenységgel kapcsolatos költségek, ráfordítások a tárgyévben már felmerültek, ezek időbeli elhatárolására sincs lehetőség.

Ilyen esetben a társaság számára az Szt. 33.§ (7) bekezdésében leírt megoldás kínálkozhat, amely szerint aktív időbeli elhatárolásként lehet kimutatni a támogatás – a már felmerült költségekkel (ráfordításokkal) arányos – várható, még el nem számolt összegét az egyéb bevételekkel szemben, amennyiben a vállalkozó bizonyítani tudja, hogy teljesíteni fogja a támogatáshoz kapcsolódó feltételeket és valószínű, hogy a támogatást meg fogja kapni.

A példánkban szereplő vállalkozás esetében, a kikötött műszaki, technológiai eredményeket utólag – elsősorban a gyakorlatban – lehet vizsgálni, s bár azoknak legalább a minimumként meghatározott teljesítését a cég a fejlesztés folyamatának tapasztalatai alapján valószínűsíti, de igazolni, dokumentálni nem tudja.

Fentiekből következően, az eredmény torzításmentes számbavételéhez lehetőségként marad a számviteli törvény 4. § (4) bekezdése szerinti eljárás: a törvény előírásaitól csak abban a kivételes esetben lehet – a könyvvizsgáló egyetértése és ilyen tartalmú nyilatkozata mellett – eltérni, ha az adott körülmények mellett a számviteli törvény valamely rendelkezésének alkalmazása nem biztosítja a megbízható és valós összképet.

A 2024-ben a támogatással kapcsolatosan felmerült költségek a 2024. évi eredményt terhelik, a támogatás pedig az Szt. előbbiekben részletezett előírásai figyelembevétele mellett 2024. évre nem számolható el.

A megbízható és valós összkép érdekében indokolt lehet, hogy az eredménykimutatásban szerepeljen az aktív időbeli elhatárolással szemben az egyéb bevételek között a támogatás olyan összegben – jelen esetben az ún. minimum kritériumokhoz kapcsolódó összeg –, amelyet várhatóan a támogató majd visszaigazol. (2025-ben az időbeli elhatárolás feloldása és a támogatás Szt. előírásai szerinti elszámolt összege közötti különbözet a 2025. évi eredményben jelenik meg.)

A Tao-tv. 1. § (5) bekezdése alapján az Szt. előírásaitól a megbízható és valós összkép biztosítása érdekében történő eltérés [az Szt. 4. § (4) bekezdésének alkalmazása] nem eredményezheti az adókötelezettség változását. Így a 4. § (4) bekezdése szerinti eljárás mellett az adózás előtti eredményt csökkenteni kell az egyéb bevételként elszámolt támogatás összegével, annak a társasági adóját 2025-ben kell megfizetnie a cégnek.

Visszatérve a bevezetőben feltett kérdésre, a beszámoló összeállítására is érvényes, hogy

a számviteli előírások értő alkalmazása mellett, a vállalkozás működésének sajátos körülményeit is szem előtt tartó vezetői döntésekre is szükség van – mindezek pedig nem pótolhatóak egy gombnyomással: akkor sem, ha egyébként a szoftver által összeállított beszámoló nyilvánvalóan hasznos kiindulópontja lehet a később a taggyűlés elé terjesztett dokumentumnak.