Kovács úr (már megint) a sarkára áll – válságkezelés és számvitel (5.)

Ha éppen nincs is általános – az európai gazdaságot érintő, vagy akár az egész világra kiterjedő – válság, a vállalkozások akkor is kerülhetnek mélypontra: például, a tulajdonos váratlan halála miatt. A könyvelési adatok gondos elemzése ilyenkor is segítheti a kilábalást.

Kovács úr morcos kedvében volt. Nem elég, hogy nyakába szakadt Ernő bácsi cégének minden nyűge, még a szülői értekezletre is neki kell elmennie. Ilyenkor bezzeg én vagyok a családfő! – morgolódott. A lánya persze rajong az osztályfőnökéért, azaz a diákjaitól kapott nevén Vonalért – rajztanár és rendkívül sovány –, de Kovács úr nem kedvelte. Zseniális grafikus művész, most nyílt kiállítása – áradozott a lánya. Kovács úr szerint a fickónak nem kiállításra, sokkal inkább pszichológusra lenne szüksége. Idegesítő alak, ráadásul mindig rébuszokban beszél. – Nélküle is éppen elég bajom van. A fejem is rettenetesen fáj – szorította tenyereit halántékára Kovács úr –, és még Adéllal is beszélnem kell. Egy szót sem értek abból, hogy mi a baja a költségelszámolással, meg az árképzéssel. Azt hiszem, muszáj lesz Lajost bevonnom az ügybe…

Indokolt és felesleges költségek 

Válsághelyzetben – és ez érvényes a „kézi vezérléssel” irányító tulajdonos hirtelen halála miatt megingó cégekre is – különösen fontos szerep hárul a költséggazdálkodásra: amennyit e terület használni tud, ugyanannyit árthat is, ha a vezetőség olyan költségkalkulációkra támaszkodik, amelyek matematikai pontosságuk ellenére is hamis képet adnak a helyzetről.