Társasági adó 2017. Faragjunk az adóalapból!(4.)

George W. Bush: „Az igazán gazdag emberek megtalálják a módját, hogyan kerüljék el az adót.” Jó hír a többieknek, hogy az átgondolt adótervezés esetükben is sokat faraghat az adóból.

Cikkem előző részében az anyagköltségek elszámolásának szabályait az adóalap szempontjából vizsgáltam, a sort az igénybe vett szolgáltatásokkal folytatjuk. Előtte azonban egy kicsit még visszatérünk az anyagköltségekhez, ezen belül is az üzemanyagköltségekhez.

Ez utóbbi elszámolásának speciális esete, ha a tankolás külföldön történt. Egyrészt kérdéseket vethet fel az általános forgalmi adót (hozzáadottérték-adót) illetően, másrészt a határon túl kapott bizonylatok nem feltétlenül felelnek meg a „könyvelhetőség” kritériumainak.

Nézzünk erre példát is!

A Világjáró Kft tulajdonosai, illetve munkavállalói külföldi (EU-tagállamok) kiküldetéseik alatt – az egyébként belföldön is használt – Shell kártyával tankolnak, mind a személygépkocsikat, mind a tehergépjárműveiket érintően, és az autópálya-használat díját is így egyenlítik ki. A kapcsolódó számlákat a kártya kibocsátója forintban, de a „külföldi áfa” felszámításával állítja ki, feltűntetve a bizonylaton a tankolás helyét (ország) is. Hogyan kell e tételeket elszámolniuk?

Lényeges, hogy a példaként hozott esetben a belföldi adóalany kft külföldön vesz igénybe olyan szolgáltatást, illetve olyan terméket szerez be, amelyre nem vonatkozik sem az adómentesség, sem a fordított adózás.
Ezekben az esetekben külföldi kereskedő, szolgáltató az érintett országban érvényes áfát hárítja a magyar adóalanyra.
Amennyiben az adó visszaigénylésének feltételei fennállnak, nem a külföldi adóhatóságot kell megkeresni az ügyben, hanem a vonatkozó kérelmet a magyar adóhatóság honlapján közzétett nyomtatványon (ELEKÁFA) kell elektronikus úton, legkésőbb a tárgyévet követő év szeptember 30-áig, amennyiben az adó összege az 50 eurót eléri.
Ha a visszaigénylés feltételei – ideértve az azt alátámasztó bizonylatokat is – adottak,
a felszámított külföldi áfát külföldi adóhatósággal szembeni követelésként kell könyvelni.

Ellenkező esetben a külföldi áfát is költségként kell elszámolni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az áfa osztja annak az ügyletnek a sorsát, amellyel kapcsolatban felmerült, azaz az alapügylettel azonos költségszámlán könyveljük.

A példaként hozott esetben a kft számlát kapott az ügyletekről, de az sem ritka, hogy csak nyugtát tud bemutatni a kiküldött.
Lényeges, hogy az Áfa-tv. hasonlóképpen fontos szabályai mellett, a könyvviteli elszámolás során a számviteli törvény (Szt.) elvárásainak kell eleget tennünk. A bizonylatok elvárt tartalmi elemeit az Szt. 167.§-a írja elő.

Ennek megfelelően a könyvelésben csak olyan bizonylat szerepelhet, amely az alábbi adatokat tartalmazza:

– Bizonylat megnevezése, sorszáma
– Bizonylatot kiállító gazdálkodó neve, címe
– Bizonylat kiállításának időpontja, gazdasági művelet teljesítésének időpontja
- Gazdasági művelet tartalmának leírása, gazdasági művelet okozta mennyiségi, minőségi változások
– Egyéb, a törvény 167. § (1) bekezdésében található előírások.

Sarkalatos pontja a fenti előírásoknak az, hogy a számviteli törvény nem írja elő kötelezően a számla beszerzését.
Igaz, a nyugták (ezek adattartalmát belföldön az Áfa-tv. írja elő) jellemzően nem rendelkeznek a számviteli törvény által elvárt valamennyi adattal.

A hivatalos külföldi utakon azonban gyakori, hogy a vállalkozás nem tud számlát beszerezni, vagy a kapott számla nem felel meg a magyar törvényi előírásoknak.

A gyakorlatban úgy teheti ilyenkor a vállalkozás szabályossá a könyvelését, ha a kiküldetési rendelvényt szigorú számadás alá vonja, és kitöltésekor ügyel arra, hogy
a megadott adatokból egyértelműen kiderüljön az utazás célja, szerepeljen a dokumentumon a megtett útvonal, az utazás dátuma, a kiküldő szervezet megnevezése, a kiküldött személyt azonosító adatok. A szállás, a hivatali utazás bizonylatai, nyugtái a kiküldetési rendelvény mellékleteit képezik.

Természetesen a külföldön, külföldi adóalany által kiállított bizonylatoknak az adott országban érvényes előírásoknak kell eleget tenniük, nem kérhetjük számon a magyar számviteli törvény vonatkozó elvárásait. De az idegen nyelven kiállított bizonylatokon azokat az adatokat, amelyek a bizonylat hitelességéhez, a megbízható, valóságnak megfelelő adatrögzítéshez szükségesek, magyar nyelven is fel kell tüntetni.

(Nem a számvitelt érintő kérdés, de fontos, az Szja-tv. 7. § (1) bekezdése g) pontja alapján nem keletkezik adóköteles bevétele a kiküldött magánszemélynek, ha a kifizető szervezet utólag, bizonylat ellenében megtéríti a magánszemély kiküldetésével kapcsolatos utazás és szállás díját. Azaz az adótörvény sem kifejezetten a számla, hanem bizonylat –ami adott esetben a kiküldetési rendelvényhez csatolt nyugta is lehet - bemutatását írja elő.)

Általában az igénybe vett szolgáltatások kapcsán az is újra és újra felmerülő kérdés, hogy a szolgáltatásról szóló számlában külön tételben feltűntetett anyagfelhasználás könyvelhető-e anyagköltségként. (Ez az iparűzési adó szempontjából is fontos!)
A rövid válasz az, hogy általában nem, de lehet olyan eset, amikor mégis.

Ugyanis főszabály szerint a teljesített szolgáltatás bekerülési (előállítási) értékének részét azok a költségek képezik, amelyek

- a szolgáltatás végzése, nyújtása, teljesítése során közvetlenül felmerültek,

- a szolgáltatás végzésével, nyújtásával, teljesítésével szoros kapcsolatban voltak, továbbá

- a szolgáltatásra megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók.

Ez azt jelenti, hogy a felhasznált anyag a szolgáltatás értékének része.
Ezzel szemben, ha – az adott esetben a szolgáltatásról szóló számlán kiszámlázott - anyagot (dokumentáltan) nem használják fel a szolgáltatás teljesítése során, vagy külön (értékesítési) szerződés keretében értékesíti azt a szolgáltató, esetleg az anyagot a megrendelő szerzi be, akkor elválhat az anyag és szolgáltatás.

Önmagában, a felhasznált anyagoknak és azok értékének a számlában külön tételben való feltüntetése nem jelenti azt, hogy azt anyagköltségként mutathatja ki a cég.

Hasonló kérdéseket vetnek fel az igénybe vett szolgáltatásokon belül, a különféle javítási szolgáltatások. Ezeknél előfordul, hogy nehéz megítélni, a javítást végző cég terméket értékesít vagy szolgáltatást nyújt. Tipikusan a szervizszámlák tételesen tartalmazzák a beszerelt anyagokat értékükkel együtt, s a számla utolsó sora a munkadíj, ami általában töredéke az anyagköltségnek. A gépjárművek javítása során felhasznált, beépített- adott esetben jelentős értékű - alkatrészek mellett gondolhatunk akár egy ablakkeret cseréjére is: vajon az ablakkeret értékesítéséről beszélünk, amelyet mellesleg az értékesítő be is épít, vagy építési munkáról van szó, ahol az anyagot (ablakkeret) a szolgáltató szerzi be.
Itt is igaz, hogy az ügyletet annak valós tartalma alapján kell megítélni. A javítási szolgáltatások során jellemzően fel kell használni bizonyos eszközöket (termékeket) annak érdekében, hogy egy elromlott eszköz újra működőképes állapotba kerüljön, azaz a szolgáltatás szerződésszerűen teljesítettnek minősüljön. Bizonyos alkatrészeket a javítás során újakkal pótolnak, és ezeket az alkatrészeket a vevő természetszerűleg átveszi – úgy is fogalmazhatnánk, hogy ezek birtokba adása történik - a megjavított eszköz részeként.
Tapasztalataim szerint sok szerviz állítja ki úgy a számlát, hogy azon feltüntetik a javítás során felhasznált alkatrészek mennyiségét és értékét, a javításra fordított munkaórákat és ezek díját. A kifizetett ellenérték egy részét áruvásárlás ellenértékeként, míg a másik részét szolgáltatásnyújtás ellenértékeként kezelik. Ez a gyakorlat azonban téves!
Ugyanis a szerviz javítási szolgáltatást nyújt az ügyfelei részére. Az ügyfél elfogadja a szolgáltatás árát, ami egyben azt is jelenti, hogy a felek megegyeztek abban, hogy a javítás során felhasznált alkatrészek értéke és a munkaórák ára alapján állapítják meg a díjazást.
A számvitel nyelvére lefordítva ezt, a javítást végző vállalkozásnak az ebből származó bevételét a szolgáltatások értékesítésének árbevételei között kell elszámolnia, a javításhoz felhasznált alkatrészek értékét pedig a készletek közül kivezetve anyagköltségként, mivel a szolgáltatásának nyújtása során felhasználta azokat.
Ezzel párhuzamosan a vevő a befogadott számlát az igénybe vett szolgáltatások között számolja el. (Egyes esetekben a tárgyi eszköz értékét növelő felújításként történő könyvelés is indokolt.)
Néha még az olyan egyszerűnek tűnő kiadások is feladhatják a leckét a könyvelőknek, mint a postabélyegek beszerzése.
Lássunk erre is egy példát!

A Fürgeláb és Gyors Kocsi Kft futárpostai szolgáltatást végző cég. Megbízói postai küldeményeinek a továbbításához jelentős mennyiségű postabélyeget vásárol. Kérdés, hogy esetében hogyan kell helyes a beszerzett postabélyegeket elszámolni, figyelemmel a mérlegfordulónapig fel nem használt bélyegekre is.

Lényeges, hogy a konkrét postai szolgáltatást - a küldemények továbbítását - a posta végzi. Ennek a szolgáltatásnak az árát (ellenértékét) fizeti meg a postabélyegek használatával a postai szolgáltatást igénybe vevő társaság. Ebből következően a postabélyegek bekerülési (beszerzési) értékét az igénybe vett szolgáltatások költségei között kell elszámolnia, de csak akkor, amikor a postabélyegeket már felhasználták.
Azaz a megvásárolt (beszerzett) postabélyegeket a felhasználásukig az egyéb követelések között veszik nyilvántartásba, és a ténylegesen felhasznált mennyiség bekerülési értékét számolják el az igénybe vett szolgáltatások költségei között. A mérlegfordulónapig fel nem használt postabélyegeket ezért a mérlegben a követelések között egyéb követelésként kell kimutatniuk.

A marketing tanácsadásról szóló számlák a fiktív számlák királyai – hogy miért, arról a folytatásban lesz szó.
Addig is annyit gondolatébresztőként elárulok, hogy az adóhatóság nemrégiben „kapcsolt le” egy számlagyárat, amely több mint hárommilliárd forintról – jellemzően reklámtevékenységről szóló – fiktív számlát állított ki, amelyek alapján közel hétszázmillió forint áfával kevesebb folyt be az állami költségvetésbe, mint az jogszerű lett volna.
Persze nem minden reklámról szóló számla fiktív, de akkor is vethet fel kérdéseket könyvviteli elszámolásuk. Cikkem következő részében így egyebek mellett megvizsgáljuk a reklámújság összeállításának, és a „bemutató termék” gyártásának számviteli problémáit is.