Tájékoztató az egészségügyben dolgozókra vonatkozó új törvény szabályairól.

2020. október 14-én hirdették ki az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvényt. A törvény háttérszabálya a Munkatörvénykönyv. Az alábbi cikkben – a Munkatörvénykönyv szabályaival is összehasonlítva – 6 pontban foglalom össze az egészségügyi szolgálati jogviszony főbb szabályait.

Elsőként tekintsük át, hogy kikre terjed ki a fenti új törvény, és mikortól kell azt alkalmazni!

 

Kikre terjed ki a fenti törvény?

 

Ahogyan az a törvény indokolásban is olvasható, az állami (vagy önkormányzati) fenntartású egészségügyi szolgáltatónál csak egészségügyi szolgálati jogviszony keretében lehet majd egészségügyi tevékenységet, valamint az egészségügyi szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének biztosítására irányuló tevékenységet végezni.

Erre tekintettel az állami fenntartású egészségügyi szolgáltatóknál a törvény kiterjed

• az egészségügyi dolgozókra , azaz minden egészségügyi tevékenységet végző természetes személyre, aki az általa ellátott egészségügyi tevékenység végzésére jogosító szakképesítéssel rendelkezik, vagy aki nem rendelkezik a fenti szakképesítéssel, de közreműködik a szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozók által ellátandó feladatokban,
• egészségügyben dolgozókra , akik ugyan nem egyészségügyi dolgozók, de az egészségügyi szolgáltatóval a szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének biztosítása céljából munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítettek, és
• rezidensekre ;
• a személyes közreműködő kivételével a közreműködő egészségügyi szolgáltatóra,
• az önkéntes segítő egészségügyi szolgáltatóra .

Megjegyzés : Szintén alkalmazni kell a törvényt a felsőoktatási intézmény által fenntartott, működtetett egészségügyi szolgáltatónál, klinikai központnál és egyetemi kórháznál foglalkoztatott egészségügyi dolgozókra. A honvédelmi miniszter irányítása alá tartozó egészségügyi szolgáltató és foglalkoztatottjai a jogviszony sajátossága okán külön törvényben meghatározott eltérésekkel szintén ezen törvény hatálya alá tartoznak. Az egészségügyi szolgáltató fenntartó vagy tulajdonos egyházi jogi személy ezirányú döntése esetén foglalkoztatottjainak jogviszonyára ezen törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

   

Mikortól kell alkalmazni az új jogviszonyban a dolgozókat?

 

A jogviszony átalakulásáról és az egészségügyi szolgálati munkaszerződés tervezett tartalmáról az érintett személyeket 2020. november 30. napjáig írásban kell tájékoztatni.

Az  egészségügyi szolgálati munkaszerződést 2020. december 31-ig kell megkötni azzal, hogy azt 2021. január 1. napjától kell alkalmazni.

Ki kell emelni, ha az egészségügyi dolgozó által 2020. december 31-ig nem kerül megkötésre  az egészségügyi szolgálati munkaszerződés, akkor az érintett közalkalmazotti jogviszonya 2021. január 1-jével megszűnik. Ebben az esetben

• ha az érintett kevesebb, mint 20 év figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik, 1 havi,
• ha az érintett legalább 20 év, de 30 évnél kevesebb figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik, 2 havi,
• ha az érintett legalább 30 év figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik, 3 havi

a jogviszony megszűnésekor érvényes illetményének megfelelő összegű végkielégítésre jogosult.

 

A fentitől eltérő szabály:

Az egészségügyi szolgáltató vezetője dönthet úgy, hogy az  általa vezetett egészségügyi szolgáltatónál 2021. január 1.  napjától későbbi  naptól alkalmazza. A  döntésről és annak tartalmáról az  egészségügyi szolgáltató vezetője haladéktalanul tájékoztatja az  egészségügyért felelős minisztert, a munkáltatót (ha az nem a szolgáltató vezetője) és az érintetteket, valamint a Magyar Államkincstárt. Ez esetben a törvényt legkésőbb 2021. április 1.  napjától kell alkalmazni.

   

Egészségügyi dolgozók esetében milyen feltételeket szab a törvény az egészségügyi szolgálati jogviszony létesítésére, és fenntartására?

 

Több feltételt is megszab a törvény a jogviszony létesítése és fenntartása kapcsán.

Ennek keretében egyrészt az egészségügyi szolgálati jogviszonyban az foglalkoztatható, aki

• büntetlen előéletű (a törvény részletesen meghatározza azokat a bűncselekményeket, amelyeknek elkövetése, és azokat a büntetéseket, amelyeknek kiszabása az egészségügyi szolgálati jogviszony létesítését kizárja) és
• cselekvőképes személy és
• megfelel a szerződés szerinti egészségügyi tevékenység végzésére jogszabályban előírt feltételeknek, valamint,
• nem áll kamarai kizárás etikai vagy fegyelmi büntetés hatálya alatt.

Megjegyzés : A Kormány ugyanakkor rendeletében az egészségügyi szolgálati jogviszony létesítésének feltételeként további feltételeket is megállapíthat.

Másrészt a törvény összeférhetetlenségi szabályokat is megfogalmaz. A törvény rögzíti, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy az őt foglalkoztató egészségügyi szolgáltató székhelyén vagy telephelyén csak olyan egészségügyi tevékenységet végezhet, amire az egészségügyi szolgálati jogviszonya kiterjed.

Az összeférhetetlenség körében továbbá a törvény rendelkezik arról is, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy további munkavégzésre irányuló jogviszonyt, ideértve más keresőfoglalkoztatást, valamint díjazás ellenében folytatott tevékenységet is – a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony kivételével – kizárólag a Kormány által kijelölt szerv előzetes engedélyével létesíthet. Azaz engedély nélkül nem folytathat többek között magán egészségügyi szolgáltatásban keresőtevékenységet, de akár egészségügy körébe nem tartozó tevékenységet pl: őstermelői tevékenységet.

Megjegyzés : Kormány által kijelölt szerv előzetes engedélye alapján folytathat adott, engedélyezett tevékenységet úgy is, hogy az engedélyezett munkavégzés időtartama részben azonos az egészségügyi szolgálati jogviszony munkaidejével.

A fentiekben említett előzetes engedély kérésének elmulasztása azt eredményezheti, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyt a munkáltató ez esetben is azonnali hatállyal felmondhatja.

További korlátozás, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy az egészségügyi szolgálati jogviszonya keretében – sürgős szükség esetét kivéve – nem láthat el olyan beteget, akinek más (nem az egészségügyi szolgálati) jogviszonyában már ugyanazon betegség tekintetében egészségügyi szolgáltatást nyújtott. Adott esetekben itt is megengedheti a kormányrendelet a fenti szabálytól való eltérést. Feltehetően ilyen engedményt kapnak a szülészeti-nőgyógyászati szakterületen dolgozók.

Mennyiben tér el a Munkatörvénykönyvtől az egészségügyi dolgozók új jogviszonyában a próbaidő, a munkaközi szünet, a szabadság, a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás, a jogviszony megszüntetés és a végkielégítés szabálya?

Próbaidő:

A Munkatörvénykönyv úgy rendelkezik, hogy a felek a munkaszerződésben a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb 3 hónapig terjedő próbaidőt köthetnek ki. Azaz ez esetben a próbaidő kikötése egy lehetőség. Ezzel szemben az egészségügyi szolgálati jogviszonyban 3 hónap próbaidő kikötése kötelező azzal, hogy a próbaidő hossza nem akár 4 hónap is.

Megjegyzés : Nem kell próbaidőt kikötni áthelyezés esetén, a  meghatározott munka elvégzésére vagy feladat ellátására szóló határozott idejű egészségügyi szolgálati munkaszerződésben, és az azonos felek között létrejövő egészségügyi szolgálati munkaszerződésben. Továbbá a  Kormány rendeletben megállapíthatja munkakörönként azt a  szakmai gyakorlatot, amelynek megléte esetén próbaidőt nem lehet kikötni.

Munkaközi szünet:

A Munkatörvénykönyv alapján a munkaközi szünet – a készenléti jellegű munkakört kivéve –, nem számít be a munkaidőbe. Ezzel szemben az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy részére biztosított munkaközi szünet a munkaidő részét képezi. Ez egy pozitív eltérés a Munkatörvénykönyben leírtakhoz képest.

Szabadság:

A Munkatörvénykönyv alapján az alapszabadság 20 munkanap.

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban a 6-10. fizetési osztályban és a felsőoktatási intézményben oktatói, kutatói, tanári és más munkakör betöltése esetén évi 21 munkanap az alapszabadság. Továbbá  a 2003. évi LXXXIV. törvény 2. melléklete szerint az ,,E", ,,F", ,,G", ,,H", ,,I" és ,,J" fizetési osztályba sorolt egészségügyi dolgozó is évi 21 munkanap alapszabadságra, továbbá a fizetési fokozatának megfelelő számú munkanap pótszabadságra jogosult.

Egészségügyi ágazatra vonatkozó további pótszabadságok:

Az egészségügyi ágazatban oktató munkát végző egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt évi 25 munkanap pótszabadság illeti meg, amelyből legfeljebb 15 munkanapot a munkáltató oktató, illetőleg oktatással tevékenységgel összefüggő munkára igénybe vehet.

Megjegyzés : Az oktatással kapcsolatos munkák körét végrehajtási rendelet állapítja meg.

Az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát töltő egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt évenként 5 munkanap pótszabadság illeti meg. Ha az érintett személy ilyen munkahelyen legalább öt évet eltöltött, évenként 10 munkanap pótszabadságra jogosult. Ugyanennyi pótszabadság jár a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül azt az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt is, akit rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve, hogy az egyik kockázat nem ionizáló sugárzással függ össze.

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt

• magasabb vezetői munkakör betöltése esetén évi 10 munkanap,
• vezetői munkakör betöltése esetén évi 5 munkanap pótszabadság illeti meg.

A  pótszabadság az  egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt alapszabadságán felül egyszerre többféle jogcímen is megilleti.

Átmeneti szabályként, a jogviszonyváltás kapcsán, külön rendelkezik az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény a szabadság kiadásáról. Azaz az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy a 2020. december 31-én meglévő szabadságát 2023. december 31-ig kiveheti.

Munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás:

Ez a szabály kifejezetten előnytelen az egészségügyi szolgálati jogviszonyban állók esetén. Amíg a Munkatörvény alapján a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni, melynek időtartama naptári évenként összesen a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy 352 órát nem haladhatja meg. Ezt arányosan kell alkalmazni, ha a munkaviszony évközben kezdődött, határozott időre vagy az általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidőre jött létre. 

Ezzel szemben az egészségügyi szolgálati jogviszonyban a fenntartó döntése alapján - az érintett egészségügyi szolgáltató vezetője véleményének kikérését követően - egészségügyi közfeladat ellátása érdekében az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy határozott időre kirendelhető egy másik - ugyanazon fenntartóhoz tartozó - egészségügyi szolgáltatóhoz. A kirendelés időtartama maximum 1 év lehet amely ugyanarra a feladatra, egy alkalommal, legfeljebb 1 évvel meghosszabbítható. Azaz a kirendelés akár 2 éves időtartamot is elérheti.

 

Továbbá a Munkatörvény rögzíti, hogy a munkavállaló hozzájárulása nélkül nem kötelezhető más helységben végzendő munkára

• a várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig,
• gyermeke tizenhat éves koráig, ha gyermekét egyedül neveli, valamint
• hozzátartozójának tartós, személyes gondozása esetén, továbbá, ha
• a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította.

 

Az egészségügyi szolgáltatók közötti kirendelésnél nincs a fenti hozzájárulás kikérése. Ez esetben azt rögzíti a jogszabály, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyre nézve a kirendelés - különösen a korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem járhat. Továbbá a törvény rögzíti, hogy az  egészségügyi szolgáltatók közötti kirendelés abban az  esetben rendelhető el, ha a  feladat ellátása megfelel az  egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy szakképesítésének.

 

Jogviszony megszüntetése:

 

A Munkatörvény alapján a munkaviszony megszüntethető

• közös megegyezéssel,
• felmondással,
• azonnali hatályú felmondással.

 

A fentiek vonatkoznak az egészségügyi szolgálati jogviszonyra is azzal, hogy a fentieken túl az egészségügyi szolgálati jogviszony áthelyezéssel is megszüntethető. Áthelyezés megvalósulhat:

• a törvény hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatók között
• a törvény hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltató és a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény hatálya alá tartozó szerv között
• a törvény hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltató és a honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szóló törvény, vagy
• a honvédek jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személyt foglalkoztató szerv között.

 

Végkielégítés:

 

Az egészségügyi szolgálati jogviszony kapcsán a törvény rögzíti, hogy végkielégítés kapcsán a Kormány rendeletében a Munkatörvénykönyv végkielégítéséről szóló szabályhoz képest az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyre kedvezőbb szabályokat állapíthat meg.

 

Ki kell emelni a törvényben már rögzített, végkielégítésre vonatkozó különleges szabályt. Ha az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy jogviszonya megszűnését vagy megszüntetését követő 30 napon belül újabb egészségügyi szolgálati jogviszonyt létesít, akkor ha végkielégítés illeti meg, csak 1 havi végkielégítésre jogosult, és a részére kifizetett végkielégítés összegének az egyhavi mértéken felüli részét az új jogviszony létesítésétől számított 30 napon belül a korábban őt foglalkoztató munkáltató részére köteles visszafizetni. A fentiekre tekintettel, az új jogviszonyában a végkielégítés alapjául szolgáló időszak számításánál a korábbi jogviszony alapján végkielégítésre jogosító időt 3 év jogviszonyban töltött idővel csökkentett mértékben kell figyelembe venni.

 

Megjegyzés : A Munkatörvénykönyvet (2012. évi I. törvényt) az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény háttér szabályaként kell alkalmazni.

 

• Minősítés, illetmény, egyéb juttatások

 

Minősítés:

 

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban állók minősítésében foglaltak bekerülnek az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyek nyilvántartásába, továbbá a minősítés befolyásolhatja az egészségügyi dolgozó illetményét is. Erre tekintettel nagy jelentőséggel bír a minősítés tartalma.

 

A munkáltató az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy munkateljesítményét - évente legalább egyszer - írásban értékeli (minősítés). A minősítés alapján az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy illetménye az adott fizetési fokozathoz tartozó összeghez képest legfeljebb 20%-kal növelhető.

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy fizetési fokozatán belül illetményére a munkáltató a minősítés eredménye alapján tesz javaslatot. Ha a javaslatot az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy nem fogadja el, akkor a munkáltató az egészségügyi szolgálati szerződést felmondja.

Tekintettel arra, hogy a minősítésben foglaltaknak jelentős következménye lehet, így az bíróságon megtámadható.

 

Illetmény, egyéb juttatások:

 

A törvény az illetmény kapcsán rögzíti: „Az orvos, szakorvos, fogorvos, szakfogorvos, gyógyszerész, szakgyógyszerész, továbbá a Kormány rendeletében meghatározott munkakörben foglalkoztatott, egyéb, nem egészségügyi egyetemi végzettséggel, valamint nem egészségügyi egyetemi végzettséggel és egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítéssel rendelkező egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy illetménye el kell hogy érje a törvény 1. számú mellékletében az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy fizetési fokozatához meghatározott összeget és nem haladhatja meg a Kormány rendeletében meghatározott összeget, ennek hiányában a fizetési fokozathoz az 1. mellékletben meghatározott összeg 120 százalékát.”

 

Az egészségügyi szolgáltató vezetőjének illetménye el kell, hogy érje a törvény 1. számú melléklet szerinti legmagasabb fizetési fokozathoz meghatározott összegét és nem haladhatja meg a Kormány rendeletében meghatározott összeget, ennek hiányában a legmagasabb fizetési fokozathoz a törvény 1. számú mellékletében meghatározott összeg 120 százalékát.

 

Megjegyzés : A törvény azt is rögzíti, hogy a Kormány fentiek alá nem tartozó vezetői kategóriát és ahhoz kapcsolódó - a törvény 1. számú szerinti illetménytáblában foglaltnál magasabb - illetményt állapíthat meg.

 

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy fenti fizetési fokozatát az egészségügyi szolgálati jogviszonyban töltött ideje alapján kell megállapítani. A törvény felsorolja, hogy mely jogviszonyokat kell egészségügyi szolgálati jogviszonyban töltött időnek tekinteni. Ebbe nem tartoznak bele többek között a vállalkozói tevékenységek.

 

Az 1. számú mellékletben, 2021. január 1. - 2021. december 31. időszakra vonatkozó bértábla a következő gyakorlati időket és bruttó béreket tartalmazza:

Gyakorlati idő	Összeg
0-2 év	481 486 Ft
3-5 év	613 134 Ft
6-10 év	861 848 Ft
11-15 év	979 473 Ft
16-20 év	1 044 175 Ft
21-25 év	1 158 957 Ft
26-30 év	1 256 300 Ft
31-35 év	1 307 997 Ft
36-40 év	1 417 967 Ft
41- év	1 666 040 Ft

 

 

Egyéb juttatás: Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban eltöltött időért szolgálati elismerés jár. A szolgálati elismerés keretében fizetendő illetmény:

• 25 év jogviszony esetén 2 havi,
• 30 év jogviszony esetén 3 havi,
• 40 év jogviszony esetén 5 havi

illetménynek megfelelő összeg.

 

További juttatás: Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy részére visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő juttatások biztosíthatóak, amelyet majd egy külön kormányrendelet fog leszabályozni.

   

Milyen egyéb ellenszolgáltatás fogadható el az egészségügyi tevékenység ellátása során?

 

Az egészségügyi dolgozó vagy az egészségügyben dolgozó az egészségügyi szolgáltatás nyújtása alatt vagy azt követően semmilyen pénzbeli, gazdasági szolgáltatás keretében nyújtott vagy természetbeni ellenszolgáltatást vagy egyéb előnyt nem kérhet, illetve nem fogadhat el.

 

Amit elfogadhat:

 

Az egészségügyi dolgozó vagy az egészségügyben dolgozó

• a szolgáltatás nyújtását követően egy alkalommal elfogadhat a beteg vagy rá tekintettel más által ajándékként adott olyan tárgyat, amelynek értéke nem haladja meg a mindenkori minimálbér havi összegének 5%-át;
• a folyamatos benntartózkodás mellett végzett, hosszú ideig tartó egészségügyi szolgáltatás nyújtása során 2 havonta egy alkalommal elfogadhat a beteg vagy rá tekintettel más által ajándékként adott olyan tárgyat, amelynek értéke nem haladja meg a mindenkori minimálbér havi összegének 5%-át.

 

Megjegyzés : Az ajándék értékének meghatározása során a beszerzési árat vagy saját előállítás esetén a hasonló termék kiskereskedelmi árát kell figyelembe venni.

 

Büntetőjogi következménye is lesz, ha valaki az egészségügyi szolgáltatással összefüggésben jogtalan előnyt ad, vagy ígér. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 290. §-a kiegészül a következő (6) bekezdéssel:

 

„Aki egészségügyi szolgáltatás nyújtásával összefüggésben egészségügyi dolgozónak, egészségügyben dolgozónak vagy ezekre tekintettel másnak az egészségügyről szóló törvényben meghatározottak szerint jogtalan előnyt ad vagy ígér, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."