A pót- és helyjegy költsége is elszámolható lehet a munkába járás során

Sok munkavállaló számára jelentős különbséget jelent (főleg időben), hogy a munkahelyére hagyományos személyvonattal vagy gyorsabb, hely- és pótjegyköteles járattal utazik. Különösen a hosszabb távolságokon fordul elő, hogy a másodosztályú, pót- és helyjegy nélküli járatok, valamint az InterCity-vonatok menetideje között akár többórás eltérés is lehet. Emiatt gyakran felmerül a kérdés, hogy a munkába járás költségtérítése során kizárólag a menetjegy ára számolható-e el, vagy a kapcsolódó pót- és helyjegyek díja is megtéríthető.

A munkába járás költségtérítésére vonatkozó szabályokkal a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 25. § (2) bekezdése, valamint a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet foglalkozik. A hivatkozott jogszabályokban szereplő szöveg alapján megállapítható, hogy az utazási költségek megtérítése nem kötődik a használt közlekedési eszköz kényelmi besorolásához.

Ennek alapján vasúti közlekedés igénybevételekor akár az első osztályra váltott jegy költsége is megtéríthető. Az „utazási jegy” fogalma nem kizárólag a hagyományos menetjegyet jelenti.

Az adott szolgáltatás igénybevételéhez szükséges pótjegy és helyjegy szintén az utazáshoz kapcsolódó költségnek minősül.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a munkáltató a menetjegy mellett a hozzá kapcsolódó pótjegyet és helyjegyet is megtérítheti, akár teljes összegben. A konkrét térítési mértékről ugyanakkor minden esetben a munkáltató dönt, figyelembe véve a jogszabályokban meghatározott minimumkövetelményeket és az adózási szabályokat.

A rendelkezések így lehetőséget adnak arra, hogy a munkába járás során ténylegesen igénybe vett, gyorsabb vagy kényelmesebb vasúti szolgáltatások költségei is elszámolhatók legyenek, amennyiben a munkáltató erről így határoz.