Kovács úr felháborodik – készpénzfizetés cégek között

A pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó, ha egy másik pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózótól szerződés alapján szolgáltatást vesz igénybe vagy terméket vásárol, akkor azért ellenértékként készpénzben legfeljebb havonta bruttó 1 500 000 forintot fizethet. Fontos kérdés, hogy mit tekintünk ellenértéknek, és az sem mellékes, hogy mit kell értenünk készpénzfizetés alatt.

Kovács úr szerelmes tekintettel nézegette a finom mintájú porcelántányérkán elé tett franciakrémest. Már éppen a kecses kis villára akarta emelni az első édes falatot, amikor Lajos lehuppant a mellette lévő székre. Kovács úr csodálkozva nézett rá – kedvenc budai cukrászdájában nem volt szokása céges ügyeket intézni, már pedig csak ilyesmiről lehet szó, hiszen nem emlékszik, hogy baráti találkozót beszélt volna meg ügyvezetőjével. Ennek ellenére igyekezett kedvesen nézni a másikra. Ez valószínűleg nem sikerült igazán, mert Lajos azonnal mentegetőzni kezdett: – Ne haragudj, hogy zavarlak – reméltem, hogy itt leszel –, de ezt muszáj megbeszélnünk. Nem akartam telefonon…

Emlékszel, hogy a Böhöm és Behemót Kft legutóbbi, negyedéves számláját egy hét késedelemmel fizettük ki?

– Hogyne – válaszolt csodálkozva Kovács úr –, véletlen volt, még nem fordult elő ilyesmi. Figyelünk a határidőkre, esetükben különösen, hiszen legfontosabb beszállítóink egyike ez a cég.

– Azt válaszolták a tegnap küldött megrendelőnkre, hogy ezentúl csak előre és készpénzfizetés ellenében szállítanak nekünk. Mit válaszoljunk nekik?

– Elment az eszük? Több mint tíz éve rendszeres megrendelőik vagyunk, esetenként több tízmilliós tételekben. Az üzletben még reklámozzuk is őket. Egyébként is úgy emlékszem, Klárika azt mondta, a cégek közötti készpénzforgalomnak törvényi korlátai vannak. Megtehetik, hogy csak készpénzt fogadnak el?

Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 114.§ (1)-(3) bekezdései szerint minden belföldi jogi személynek legalább egy belföldi bankszámlával kell rendelkeznie. A törvény kimondja azt is, hogy a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó, ha egy másik pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózótól szerződés alapján szolgáltatást vesz igénybe vagy terméket vásárol, akkor azért ellenértékként készpénzben legfeljebb havonta bruttó 1 500 000 forintot fizethet.

Ezt a rendelkezést nem lehet kikerülni azzal, hogy a felek megpróbálják több szerződésre bontani az adott ügyletet – például: nem egy, hanem mondjuk három vagy öt különböző szerződést kötnek –, hogy még pont 1 500 000 forint alatt maradjanak szerződésenként: ilyenkor a formálisan külön szerződésekbe foglalt, de azonos tartalmú jogügyletek értékét össze kell vonni a törvény szerint, és ennek megfelelően jár el az adóhatóság is ellenőrzései során.

Fentiek kapcsán tehát nagyon fontos, hogy az ügyletben szereplő, mindkét fél pénzforgalmi számla nyitására kötelezett-e. Amennyiben igen, úgy az előbbiek szerinti szabályt alkalmazni kell. Amennyiben nem (mert például: külföldi adózóról, vagy áfa fizetésére nem kötelezett magánszemélyről van szó), úgy az ügylet nem esik a korlátozás alá.

Ugyancsak figyelmen kívül hagyható a korlátozás abban az esetben, ha mindkét fél pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó ugyan, de az ügylet nem a vállalkozási tevékenységhez (adóköteles tevékenységhez) kapcsolódik, vagy nem azt szolgálja.

Például, ha egy általános forgalmi adó fizetésére kötelezett egyéni vállalkozó – aki egyébként pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett és rendelkezik is pénzforgalmi számlával – a családja számára vagy saját magának (mint magánszemélynek) szerzett be terméket, vett igénybe szolgáltatást, azokra nem vonatkozik a pénzforgalmi számláról történő fizetési kötelezettség, azaz ezek ellenértékét készpénzzel is jogszerűen kifizetheti.

Akkor, ha egy ügyletre a „1,5 millió forintos szabályt” alkalmazni kell, úgy azt is figyelembe kell venni, hogy az érintett partnerrel hány szerződést kötött a cég, illetve havonta milyen összegben történik kifizetés készpénzben. A korlátot ugyanis szerződésenként kell vizsgálni, ezen belül pedig naptári hónaponként.

Az is lényeges szempont, hogy mi minősül készpénzfizetésnek. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény kimondja, hogy nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak „a fizető fél és a kedvezményezett közötti közvetlen, közvetítői közreműködés nélküli bankjeggyel és érmével (a továbbiakban együtt: készpénz) történő fizetési művelet”.

Ezzel egyrészt pontos fogalmi meghatározást ad arra vonatkozóan, hogy mi minősül készpénzfizetésnek, másrészt a készpénzfizetést, mint fizetési módot egyértelműen elhatárolja – a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtására vonatkozó törvény hatálya alá tartozó –, pénzforgalmi szolgáltatásnak minősülő egyéb készpénzes fizetési módoktól. Fentiek alapján tehát – az Art. alkalmazásában – csak a bankjeggyel és érmével történő fizetés minősül készpénzfizetésnek.

Az előbbiekből következően, nem minősül készpénzfizetésnek, ha a fizetés következményeként legalább az egyik félnél megvalósul a bankszámla jóváírás vagy –terhelés. Akkor tehát, ha a készpénzfizetéshez az egyik fél részéről pénzintézeti kiegyenlítés kapcsolódik, az nem minősül készpénzfizetésnek. Például, ha az ügyfél bankszámlájára szóló készpénzátutalási megbízással (csekkel) adják fel a készpénzt, vagy ha az ügyfél bankszámlájára, az ügyfél bankszámláját vezető banknál történik a tartozás kiegyenlítése készpénz befizetésével vagy, ha a banknak adott rendelkezés alapján az adózó bankszámlájáról az ügyfél részére történik készpénzkifizetés a tartozás kiegyenlítésére.

[A kérdést részletesen tárgyalja a „Nemzeti Adó- és Vámhivatal által kiadott 3002/2019. útmutató a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózók közötti másfél millió forintot meghaladó készpénzfizetés korlátozásáról” című tájékoztató.]

Mindezek azt is jelentik, hogy nem szankcionálható az az eset, ha –például – a szerződő partnerek bármely ok miatt úgy határoznak, hogy mindketten megjelennek a hitelintézetnél és a kifizetést teljesítő személy a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó pénzforgalmi bankszámlájára befizeti az ellenérték összegét.

Hasonlóképpen fontos, hogy mi minősül ellenértéknek, ezt azonban az Art. rendelkezései külön nem határozzák meg, így az ellenértéknek az általános polgári jogi fogalmát kell alkalmazni:

• Amennyiben a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás általános forgalmi adóval terhelt, úgy a törvény rendelkezése alapján az ellenérték az általános forgalmi adóval együtt számítandó.
• A foglaló az ellenértékbe beleszámít.
• Amennyiben a felek egy adott szerződéses ügylet ellenértékének a kifizetésére részletfizetésben állapodtak meg, akkor az értékhatár megállapításánál e szerződéses ügylethez tartozó kifizetéseket össze kell számítani.
• Ha az ellenérték kiegyenlítése devizában történik, az összeghatár megítélése tekintetében a Magyar Nemzeti Bank által megadott, a kifizetés napján érvényes árfolyamot kell irányadónak tekinteni.
• A nyújtott kölcsön nem felel meg a törvényi feltételeknek, mivel az nem minősül ellenértéknek. Azonban a kölcsönszerződés alapján a kölcsönvevő által fizetendő kamatra már alkalmazni kell a jelzett törvényhelyet.
• Nem minősülnek ellenértéknek azon összegek sem, amelyeket a fél a nem szerződésszerű teljesítés ellentételezéseként szerez meg (így például a kötbér vagy a késedelmi kamat, kártérítés).

Az előzőekben bemutatott szabály alkalmazása szempontjából az Art. nem adja meg a szerződés fogalmát sem, ezért minden egyes, a szabályozás hatálya alá eső gazdasági eseménynél a polgári jog szabályaiból kell kiindulni. Például: az, hogy több, pénzben kifejezhető ellenértékkel rendelkező szolgáltatás nyújtása mennyiben tekinthető egy szerződésnek, az eset összes körülménye alapján állapítható meg.

A vállalkozások sokszor élnek a keretszerződés kötésének lehetőségével. Fontos tudni, hogy ez nem egy önálló szerződéstípus, hanem egy olyan szerződési forma, amely hosszabb időszakot érintően rögzíti a felek jogait és kötelezettségeit, valamint a teljesítésre vonatkozó alapvető követelményeket.

A vásárlás jellemzően a vevő általi egyoldalú megrendeléssel vagy úgynevezett „lehívással illetve felhasználással” történik, többször – az írásbeliséget nélkülözve – szóban vagy ráutaló magatartás formájában. Ebben az esetben a keretszerződésen belül önálló, egyedi szerződések keletkeznek, így minden egyes szerződést külön, önállóan kell megítélni.

Az időszakos elszámolású ügyletek során azonos felek között, rendszeres és ismétlődő jelleggel, jellemzően azonos tartalommal történik szolgáltatás és ellenszolgáltatás. Mivel ezekben az esetekben minden egyes teljesítés a felek által már korábban megkötött ugyanazon szerződésen alapul, ezért az egy naptári hónapban, egymás között teljesített kifizetéseket egybe kell számítani.

Ahogyan az előbb már esett szó róla, a vállalkozók igyekeznek a „1,5 millió forintos szabályt” azzal kikerülni, hogy az ügyletet felosztják több szerződésre. Ennek kapcsán fel kell hívni a figyelmet a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére.

Az Art. 1. §-a szerint az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények, önkormányzati rendeletek alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben, önkormányzati rendeletben foglalt rendelkezések megkerülése.

A fentebb részletezettek alapján, a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó adóköteles tevékenysége keretében más, pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak a vele vagy más jogalannyal kötött szerződés alapján, az abban meghatározott szolgáltatás vagy termékértékesítés – általános forgalmi adó felszámítása esetén az általános forgalmi adóval növelt – ellenértékeként, szerződésenként egy naptári hónapban legfeljebb 1,5 millió forint összegben teljesíthet készpénzfizetést.

Az előírás megsértése esetén – a készpénzfizetésnek szerződésenként és naptári hónaponként a 1,5 millió forintot meghaladó része mint bírságalap után – mind a készpénzfizetést teljesítő adózó, mind a kifizetést elfogadó jogosult 20 százalékos mértékű mulasztási bírságot fizet az Art. 233. §-a szerint.

A készpénzben való kifizetések korlátozása, és így a korlátozás figyelmen kívül hagyásához kapcsolódó mulasztási bírság csak a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózókra, és kizárólag a vállalkozási tevékenységhez (adóköteles tevékenységhez) kapcsolódó vagy azt szolgáló ügyletekre vonatkozik. Tekintettel arra, hogy a jogszabály nem keretjelleggel (tól-ig határok között), hanem kötelezően meghatározza a bírság mértékét, attól eltérni, illetve a bírság kiszabásától eltekinteni nem lehet.

A vállalkozóknak fontos tudniuk, hogy a kapcsolt vállalkozásokra e téren is speciális szabályok érvényesülnek.

Ha kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek során kerül sor készpénzes fizetésre, akkor erre egy bejelentési kötelezettség vonatkozik. Ilyenkor a kifizetés napjától számított 15 napon belül a vevő köteles az 1 millió forintot meghaladó készpénzfizetésről tájékoztatni az adóhatóságot. Ez ezúttal sem vonatkozik azonban a vállalkozási tevékenységet nem folytató, magánszemély vevőkre. Aki elmulasztja a bejelentést, szintén mulasztási bírsággal sújtható.

Az is lényeges előírás, hogy a „pénzmosási szabályokat” minden olyan nagy-, vagy kiskereskedőnek is figyelembe kell vennie, aki legalább 3 millió forintnyi készpénzt fogad el. Sőt, a kereskedők ilyen összegű készpénzfizetést eleve csak akkor fogadhatnak el, ha vállalják a pénzmosási szabályok alkalmazását, és regisztrálnak a hatóságnál.

Ez egyébként jelentős adminisztrációs terhet is jelent, hiszen ilyenkor lényegében a bankokéval megegyező ügyfél-átvilágítást kell elvégeznie a vállalkozónak, a pénzmosás-gyanús eseteket pedig jelenteni is kötelező. E kötelezettség elmulasztása tetemes bírságot eredményezhet.