A munkavégzés ellátásához szükséges helyi bérlet juttatásról

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: szja-törvény) 4.§-ának (2) bekezdése szerint: nem keletkezik bevétel olyan dolog használatára, szolgáltatás igénybevételére tekintettel, amelyet a munkáltató a tevékenységében közreműködő magánszemély (munkavállaló) részére a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként biztosít.

Ez a rendelkezés irányadó abban az esetben is, ha a munkavállaló feladatának ellátására tekintettel történő hasznosítás, használat igénybevétel mellett a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas és egyébként a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel nem zárható ki, kivéve, ha a törvény a magáncélú használatot adóztatható körülményként határozza meg.
A helyi bérlet biztosítása pl: a kézbesítők, szociális gondozók esetében a napi munkavégzés feltétele, így annak juttatása a tevékenység ellátásához biztosított dolognak tekinthető akkor, ha a munkavállaló napi gyakorisággal a munkáltató székhelyén, telephelyén kívül végzi a tevékenységét, és ez a munkaköri leírásából is egyértelműen kiderül. Ezekben az esetekben a munkáltató a munkavégzés ellátása érdekében biztosítja a helyi közlekedési bérletet.
Az ilyen és más hasonló pl: postás, ellenőr, védőnő stb.. munkakörben dolgozó személyek esetében a bérlet magáncélú hasznosítása nem zárható ki. 
Az szja-törvény 71.§ (1) bekezdésének f) pontja szerinti helyi bérlet juttatást (béren kívüli juttatást) a felek közötti jogviszony alapozza meg és nem a munkavégzéshez biztosított eszközön végzett magáncélú használatot rendeli adóztatni, hanem  általában a magáncélú használatot.
Mindezekre tekintettel egymástól elválasztható a tevékenység hatókörében felmerülő bérlethasználat és a béren kívüli juttatásként személyes használatra biztosított bérlet adókötelezettsége.
A fenti okok miatt a munkavállalóknak nem kell a munkaidő végeztével a bérletet leadni. 
A helyi bérlet biztosítása, azon munkavállalók esetében, akiknél a munkavégzéshez elengedhetetlen, dologi kiadásnak minősül, a kifizetőt személyi jövedelemadó kötelezettség nem terheli.