Határidőnapló könyvelőknek

2023-01-30

Adózás – a legfontosabb bevallások és befizetési határidők, számvitel feladatok 2023.

Adózás – a legfontosabb bevallások és befizetési határidők

A tárgyhót követő hó 12. napja:

Bevallás
Havi bevallás a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adóról, járulékokról és egyéb adatokról (2308);
Bevallás a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó szociális hozzájárulási adó és járulék kötelezettségéről, valamint a biztosított mezőgazdasági őstermelő járulék kötelezettségéről (2358).

Befizetés:
Kisadózó vállalkozások tételes adója;
Szociális hozzájárulási adó;
Egyszerűsített foglalkoztatást terhelő közteher;
A munkáltató/kifizető által levont személyi jövedelemadó-előleg;
A külföldi személytől levont adó;
Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás;
Társadalombiztosítási járulék;
Munkáltató / kifizető által levont járulék;
A magánszemély által a Tbj. 25. § (3) bekezdése alapján fizetendő; egészségügyi szolgáltatási járulék.

A tárgyhót követő hó 20. napja

Bevallás

Havi bevallás a biztosítási adóról (2320);
ÁFA-bevallás (bevallás, adatszolgáltatás, 2365);
Bevallás játékadóról (2378);
Összesítő nyilatkozat az Európai Közösség területén belül történő közösségi termékértékesítésekről és szolgáltatásnyújtásokról, valamint az Európai Közösség területéről történő termékbeszerzésekről és szolgáltatás igénybevételekről (23A60);
Bevallás a népegészségügyi termékadóról 2023. év (23NETA).

Befizetés
Általános forgalmi adó befizetése (havi bevalló befizetése);
Társaságiadó-előleg befizetése (ha havonként fizet adóelőleget);
Népegészségügyi termékadó befizetése.

A tárgynegyedévet követő hó 20. napja:

Bevallás
Bevallás az egyes adókötelezettségekről az államháztartással szemben – az IFRS-ek alkalmazására áttért adózók Tao. tv. 18/D. § (4) bekezdés szerinti adatszolgáltatása is – naptári évvel azonos üzleti év szerint működő adózók esetén, 2301;
Bevallás a 2023. évben kötelezetté váló adózók innovációs járulékelőlegéről (2349);
ÁFA-bevallás (bevallás, adatszolgáltatás; 2365);
Összesítő nyilatkozat az Európai Közösség területén belül történő közösségi termékértékesítésekről és szolgáltatásnyújtásokról, valamint az Európai Közösség területéről történő termékbeszerzésekről és szolgáltatás igénybevételekről (23A60);
Bevallás a népegészségügyi termékadóról 2023. év (23NETA);
Bevallás a kisvállalati adóról és egyéb kötelezettségekről (társasági adó, innovációs járulék, osztalék utáni adót kiváltó adó, energiaellátók jövedelemadója, kisvállalatiadó-előleg bevallása, 23KIVA);
Környezetvédelmi termékdíj és a gépjármű termékdíjátalány 2023. évi bevallása (23KTBEV);

Befizetés
- Kisvállalati adó előlege;
- Általános forgalmi adó befizetése (havi, negyedéves bevalló befizetése);
- Társaságiadó-előleg (ha havonként, negyedévenként fizet adóelőleget)
- Népegészségügyi termékadó befizetése
- Cégautóadó befizetése;
- Innovációs járulékelőleg befizetése;
- Rehabilitációs hozzájárulás előlege;
- Környezetvédelmi termékdíj 2023. első negyedévi fizetési kötelezettsége.

Egyéb

2023. március 15 (16.).: helyi iparűzési adó I. előleg befizetése

március 31.:
Adatszolgáltatás a kisadózó vállalkozás részére a 2022. évben juttatott, 1 millió forintot meghaladó kifizetésről (az adatszolgáltatást előíró Katv. hatályon kívül helyezése miatt nem teljes évre kell benyújtani, csak 2022. augusztus 31-ig terjedő időszakra, 22K102).

május 31.:
- Bevallás és 2229-A Adatszolgáltatás a 2022. évi társasági adóról, az energiaellátók jövedelemadójáról, illetve az innovációs járulékról (naptári évvel azonos üzleti év szerint működő adózók esetén, 2229);
- Bevallás a kisvállalati adóról és egyéb kötelezettségekről (társasági adó, innovációs járulék, energiaellátók jövedelemadója; elszámoló bevallás, 22KIVA);
- Bevallás a 2023. évben kötelezetté váló adózók innovációs járulékelőlegéről (2349);
- Bevallás a helyi iparűzési adóról állandó jellegű iparűzési tevékenység esetén (22HIPAK);
- Társaságiadó-bevallást helyettesítő nyilatkozat (TAONY);
- Bevallás a kiskereskedelmi adóról és adóelőlegről (22KISKER);
- Közlemény az adózó rendelkezése szerint a kedvezményezett részére átutalt összeg felhasználásáról (21KOZ).
Befizetés

Társasági adó;
Innovációs járulék;
Kisvállalati adó
Kiskereskedelmi adó (2022. évi éves adó befizetése);
Iparűzési adó befizetése (előleg kiegészítése az éves kötelezettségre).

szeptember 15.: helyi iparűzési adó II. előleg befizetése

A NAV honlapján (www.nav.gov.hu) elérhető adónaptár további bevallási- és adókötelezettségek határidejére figyelmeztet.

Számvitel

Lényegében a könyvelők mindig két mérlegbeszámoló között egyensúlyoznak: az év elején az előző év zárásán dolgoznak, év közben pedig a folyó év gazdasági eseményeit könyvelik, majd ennek „koronázásaként” a következő beszámolót készítik elő.

A mérlegbeszámolót érintő, az egyes mérlegtételekhez kapcsolódó számviteli kérdésekre hamarosan induló cikksorozatomban térek vissza.

Elöljáróban két fontos feladatot emelnék ki: a mérlegkészítés időszakának meghatározását és a számviteli politika aktualizálását.

A mérlegkészítés időszakát a vállalkozók maguk határozhatják meg – ezt számviteli politikájukban kell rögzíteniük –, döntésükben a mérlegbeszámoló letétbe helyezésére előírt határidő (május 31. napja) támaszt törvényi korlátot.

Az időszak ésszerű meghatározásának fontosságát illusztrálja az alábbi eset.

Egy budapesti társaságnál a mérlegkészítés időpontja a tárgyévet követő január 15-e: erről korábbi, külföldi tulajdonosa döntött, hivatkozva más országokban működő cégeinek gyakorlatára.

A belföldi társaság gyakran szembesül azzal a problémával, hogy a mérlegkészítés időpontjában még nem kapják meg a szolgáltatók valamennyi, a lezárt évet érintő számláját.

Ennek pedig a társaságiadó-bevallás önellenőrzése a következménye. Igaz, a társaság árbevételéhez mérten ezek az egyedileg néhány tízezer forintos tételek nem jelentősek, de a cég – vállalkozói tapasztalatokkal még nem rendelkező – új tulajdonosait bosszantja könyvelőjük a folytonos „önellenőrizgetésével”, és a számviteli politika (és a mérlegkészítés időszaka) módosításának emlegetésével.

Szerintük, ha már módosítják az említett dokumentumot, akkor az jelentse azt, hogy meghatároznak egy összeghatárt, ami alatt az említett számlák a következő évi beszámolóban szerepelhetnek, és így nem kell önellenőrzést végrehajtani.

A számviteli alapelvek (kiemelten a teljesség, a valódiság, az összemérés elve) azonban nem teszik lehetővé ennek a frappáns megoldásnak az alkalmazását! Az említett alapelvek ugyanis megkövetelik, hogy a tárgyév gazdasági eseményeinek könyvelése a tárgyévben, illetve a tárgyévre vonatkozóan megtörténjék.

Ez érvényes az eszközök beszerzésére, az ezzel összefüggő kötelezettségek kimutatására (akkor is, ha azoknak nincs eredményhatása), de a tárgyév eredményét közvetlenül befolyásoló igénybe vett szolgáltatásokra és a kapcsolódó kötelezettségekre is.

Ha tehát a társaság tulajdonosai a mérlegkészítés időpontját január 15-ében határozták meg, akkor bizony lesznek olyan számláik, amelyek a mérlegkészítés időszakában nem érkeznek meg, nem állnak rendelkezésre, holott a lezárt évre vonatkozóan kell(ett volna) könyvelni azokat. Viszont, ha ezek könyvelése csak a tárgyévet követően történik meg, akkor a vállalkozás megszegi a számviteli törvény előírásait, és így önellenőrzés (önellenőrzés hiányában adóellenőrzés) keretében a feltárás évét megelőző év(ek) könyvelt adatait kell módosítania.

A módosítást mindig a feltárás évében kell könyvelni, függetlenül attól, hogy jelentős összegű hibának vagy nem jelentős összegű hibának minősül. (Eltérés csak a hiba, a hibahatás mérlegben, eredménykimutatásban, illetve a kiegészítő mellékletben való bemutatásában van!)

Noha a számviteli törvény 47. § (9) bekezdése „mentőövet” dob a példaként hozott társaságnak azzal, hogy ha a szolgáltató számlája a tárgyévben igénybe vett szolgáltatásról a mérlegkészítés időpontjáig nem érkezik meg, akkor az adott szolgáltatás értékét a rendelkezésre álló dokumentumok (jellemzően szerződés, megrendelés-nyilvántartás, ezekhez kapcsolódó belső szolgáltatás, árajánlat) alapján kell meghatározni, belső bizonylat készítésével nem számlázott szolgáltatásként kimutatva a költségek között elszámolni.

Az így meghatározott és könyvelt érték és a ténylegesen számlázott összeg közötti különbözettel a költségként elszámolt értéket a végleges bizonylat kézhezvétele időpontjában akkor kell módosítani, ha a különbözet a költséget jelentősen módosítja, akkor sem visszamenőlegesen. Akkor pedig, ha a különbözet nem jelentős, azt a végleges bizonylat kézhezvétele időpontjában azt egyéb ráfordításként, illetve egyéb bevételként kell elszámolni.

A számviteli politikában azonban nem lehet értékhatárt szabni arra, hogy mikor nem kell önellenőrzést végrehajtani.

Összegezve fentieket, a mérlegkészítés időszakát célszerű a „a jól lakott kecske és a megmaradt káposzta” dilemma jegyében meghatározni: túl korán sem okos lezárni ezt az időszakot, de elhúzni sem tanácsos. Az adott vállalkozás körülményeitől függően kell erről dönteni, de március végétől korábbi időpontot – szerintem – csak indokolt esetben válasszanak a vállalkozások.

A számviteli politika módosítását a fentebb boncolgatott probléma is indokolhatja, de már önmagában a törvény – már jó ideje rendszeresnek mondható –, évenkénti változása is ezt a feladatot adja.

Az Szt. 14.§. 11) bekezdése alapján, az újonnan alakuló gazdálkodóknak a számviteli politikájukat, a számviteli törvény által előírt szabályzataikat a megalakulás időpontjától számított 90 napon belül kell elkészíteniük. Törvénymódosítás esetén a változásokat annak hatálybalépését követő 90 napon belül kell a számviteli politikán keresztülvezetni.

Fontos, hogy a számviteli politika meghatározó elemeit és azok változását, a változás eredményre gyakorolt hatását a kiegészítő mellékletben külön be kell mutatni (Szt. 88.§ (3) bekezdése).

A számviteli politika „céges érdekből” történő, és a számviteli törvény által megengedett – például az amortizációs politikát érintő – változtatásáról következő cikkemben lesz szó.