6 fontos dolog a próbaidőről

Sokan csak addig izgulnak, míg meg nem kapják a választ az állásinterjú után, hogy felveszik őket. Holott itt még bőven nincs vége a megpróbáltatásoknak, hiszen az, hogy a sok pályázó közül minket választottak ki, csak egy lépcső a siker felé vezető úton. A következő hetekben, hónapokban bizonyítanunk is kell, hogy valóban megérdemeltük a bizalmat, s alkalmasak vagyunk a feladatra.
Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy hiába tökéletesen elégedettek velünk, rövid időn belül kiderül, hogy nekünk nem felel meg a munkakör, a feladatok, vagy a kollégák, a környezet. Nos, erre találták ki a próbaidőt, ami – bár ezt sokszor elfelejtjük – mindkét félnek megadja a lehetőséget, hogy „kockázatmentesen”, nagyobb kötelezettségek nélkül kipróbálják egymást.
Nézzük tehát, hogy mire érdemes készülni, mit kell tudnunk a próbaidőről.
Meddig tart?
Az első kérdés természetesen, hogy meddig tart a „tesztüzem”, azaz meddig vagyunk mi is megfigyelés alatt, illetve meddig mondhatjuk, hogy köszönjük, nem ezt a lovat akartuk, s holnap már be sem jövünk. Alapvetően a próbaidő nem kötelező eleme a munkaviszonynak, azaz nem kell feltételül kikötni, de ha a felek szeretnék, akkor ezt írásba kell foglalni. Ha szóban közlik velünk, hogy van próbaidőnk, akkor az bizony nem érvényes. Főszabály szerint 3 hónap lehet maximum. Azonban van egy olyan eset, amikor 3 hónapon túl is elnyúlhat a próbaidő, mégpedig olyan munkáltatóknál, ahol kollektív szerződés van, s ez a 3 hónapnál hosszabb próbaidőt lehetővé teszi, ebben az esetben maximum 6 hónap jár a feleknek a kölcsönös ismerkedésre.
Meghosszabbítható?
Ha a felek a 3 hónapnál rövidebb időtartamban állapodtak meg, akkor ezt egyetlen egy alkalommal meg lehet hosszabbítani, de a próbaidő hossza ekkor sem lehet több 3 hónapnál, kollektív szerződés erre vonatkozó rendelkezése esetén 6 hónapnál.
Mihez van jogunk a próbaidő alatt?
A próbaidő lényege, hogy bármelyik fél, azaz a munkavállaló is mondhatja, hogy köszöni szépen, de nem ezt akarta, így a munkaviszonyt azonnali hatállyal, indoklás nélkül megszünteti. Azaz ezt írásban közöljük a munkáltatóval, s holnap már be sem kell jönni dolgozni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a feladatokat és a munkaeszközöket nem kell megfelelően átadni.
Vice-versa
Ám ez a fentebb említett azonnali, indoklás nélküli felmondás a munkáltatónk eszköztárában is ott lapul, azaz ő is mondhatja eme időtartam alatt, hogy nem kívánja a munkaviszonyt fenntartani, s ezt írásban megerősítve, nekünk átnyújtva holnap már nem is kell bejönnünk dolgozni.
Bármit megtehetnek velünk ezidő alatt?
Fontos tudni, hogy a próbaidő nem azt jelenti, hogy nincsenek jogaink, s bármit megtehetnek velünk. Példának okáért a várandósság bejelentése esetén, ha az addigi kiváló teljesítményünk hirtelen más megítélés alá esik, s másnap már el is küldenek minket – indoklás nélkül – a munkahelyünkről próbaidő alatt, érdemes az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulni, amennyiben azt vélelmezzük, hogy a hirtelen pálfordulás az állapotosságunkkal van összefüggésben. Ilyenkor – a diszkriminációs ügyek jellemzőjeként – a bizonyítási teher megfordul, azaz a munkáltatónknak kell bizonyítani, hogy más oka volt annak, hogy most hirtelen miért is kellett megszüntetni a munkaviszonyunkat, s nem az egy nappal előbb közölt várandósság miatt szüntette meg a jogviszonyt.
Hasonló módon nem adhat eszközt a próbaidő alatti, indoklás nélküli megszüntetés lehetősége a munkáltató – jelen példánkban egy jegyző - kezébe, aki meg akarta bosszulni azt, hogy a próbaidős kolléganője nem viszonozta „gyengéd” érzelmeit, s többszöri visszautasítás után így próbált meg a fiatal, pályakezdő köztisztviselőn bosszút állni. Rosszul tette, hiszen a hölgy bírósághoz fordult, s a joggal való visszaélést a bíróság is elismerte ebben az esetben, s kártérítés fizetésére kötelezte a jegyzőt.
Ugyanígy csak a próbaidős mivoltunk nem indokolja, hogy a bérünk kevesebb legyen a többi ott dolgozónál, ezt az egyenlő bánásmód követelménye tiltja, egyéb indokok, mint például kevesebb szakmai tapasztalat, már ezt lehetővé teszi.
Nem tilos a szabadság és a betegszabadság!
Gyakori tévhit, hogy nem lehet szabadságra menni a próbaidő alatt, ami nem igaz, csak sajnos egy rossz értelmezésből fakad. A munkavállalót évente megilleti 7 nap szabadság, aminek az igénybe vételéről ő dönt, s legfeljebb két részletben az ő kérésének megfelelő időpontban kell ezt kiadnia számára a munkáltatónak. Ezt a szabályozást írja felül az Mt. próbaidős rendelkezése, mely szerint ezt a munkáltató nem köteles betartani a munkaviszony első 3 hónapjában. De azt sehol nem olvashatjuk a törvénykönyvben, hogy a felek közös megegyezése esetén ne lehetne szabadságot kiadni és igénybe venni. Azaz ha már van egy befizetett nyaralásunk, de közben kapunk egy másik állásajánlatot, a jövőbeli munkáltatónkkal megegyezhetünk, hogy elenged minket szabadságra a befizetett nyaralás idejére (ám ezt követelni és kikényszeríteni nem tudjuk tőle).
Hasonlóképpen betegek is lehetünk, hiszen a vírusok és a baktériumok nem ismerik, és nem tisztelik a jogszabályokat, többek között az Mt.-t sem. Azt állítani tehát, hogy próbaidő alatt nem lehet valaki beteg, igen nagy hazugság, az persze más kérdés, hogy egy hosszabb betegség valóban megnehezítheti a felek számára, hogy a próbaidő betöltse valódi funkcióját, s a felek megismerjék egymást alaposan. Ám ez a kockázat benne van a foglalkoztatásban, s mint ilyet, ezt a munkáltatónak kell viselni.