Kovács úr a sarkára áll – válságkezelés és számvitel (1.)

A vállalkozások akkor is kerülhetnek komoly, akár csődjüket is okozó mélypontra, ha egyébként – látszólag – minden rendben van. A könyvelési adatok gondos elemzése ilyenkor is segítheti a kilábalást.

Kovács úr gondolataiba és egy papírhalmazba mélyedve üldögélt az íróasztalánál. Nem volt jó kedve. Sőt, az igazat megvallva, közel állt ahhoz, hogy sírva fakadjon. Váratlanul elhunyt a kedvenc nagybátyja, Ernő bácsi. Önmagában ez is elég a szomorúsághoz, de az öregúr ráhagyta a vállalkozását is: Kovács úr 95 százalékos tulajdonosa lett egy gazdasági társaságnak. Egy komoly bajban lévő cégnek. Mintha nem lenne elég baja a saját vállalkozásával! Most a nyakába szakadt egy kft, ami egy időzített bomba, ezt még ő is látja ezekből a papírokból, amit a család átadott neki. Megborzongott a gondolattól is, hogy ebben a csapatban ő ért legjobban a számvitelhez, ami mérnök lévén… Hmm.. Legalább annyira tragikus, mint komikus. Először nem is akarta elfogadni az örökséget, de a lánya sírva kiabált vele: „Apa, nem hagyhatod cserben Edit nénit és Petrát!” A lánya valósággal rajong a két „művésznőért. Kovács úr bánatosan sóhajtott, majd a telefonja után nyúlt. 

A Menő Cuccok Kft kisvárosi, 65 főt foglalkoztató termelő vállalkozás, amely már 15 éve egyik meghatározó szereplője a piacnak. Tulajdonosa, Kapitány Ernő 2026 júliusában egy sportbaleset következtében váratlanul elhunyt. Egyetlen lánya Petra, pedagógus – zenét és rajzot tanít a helyi középiskolában -, felesége Edit, elismert keramikus művész. A vállalkozás tevékenységében soha nem vettek részt – bár Kapitányné a társaság 5 százalékos tulajdonrésszel bíró tulajdonosa –, művészek lévén nem is értenek hozzá, de nem is érdekli őket.

Ráadásul Kapitány úr a cég irányításában leginkább a memóriájára hagyatkozott, az élő megrendeléseket, azok aktuális állapotát is füzetben, kézzel írva vezette, itt-ott a kívülálló számára megfejthetetlen jelöléseket alkalmazva. Számításokkal alá nem támasztva, nem kevés termelői gyakorlatára hagyatkozva, „tapasztalati adatok” alapján adott árajánlatot a megrendelőknek is. Ez a „kézi vezérlés” az oka annak is, hogy a vállalkozás gazdasági problémái rejtve maradtak, és a cég fizetőképességének meggyengülése meglepte az örökösöket.

Most valakinek át kell vennie a cég irányítását: a tét a vállalkozás fennmaradása vagy bukása, az örökösökön kívül még 65 család sorsa.

Kovács úr – az örökösként többségi tulajdonossá vált rokon –, kétségbeesve hívja haza az Ausztriában egy multinacionális cégnél dolgozó, közgazdász unokahúgát, jöjjön és állítsa talpra a társaságot! Adél egy hónap szabadságot kap a munkahelyén, és hozzálát a feladathoz.

Zsákbamacska vagy nyitott könyv? Helyzetfelmérés 

Adél első lépésben a vállalkozás aktuális könyvelési adatait, valamint az előző három év éves beszámolóját kérte el a könyvelőtől (aki szerencsére megbízható, pontos munkát végzett). Továbbá soron kívüli leltározást rendelt el a cégnél.

A már említett füzetek szerinti élő megrendelések ügyfeleivel egyeztetette az aktuális állapotot, és ezeket összevetette a társaság – leltár szerinti –meglévő termelő kapacitásaival. 

Majd a vállalkozást – mint rendszert – vette górcső alá, megvizsgálva, hogy szenved-e a cégeket veszélyeztető „betegségekben”, úgymint

-   likviditási gondok,

-   indokolatlanul magas változó költségek (anyag-, energia-, bér-, stb. költségek),

-   túlzottan magas állandó költségek (értékcsökkenés, bérleti díjak, ingatlanfenntartás, bérleti díjak, stb.),

-   készletezési hibák (a termelés nagyságrendjéhez mérten túl magas vagy túl alacsony készletek),

-   nem nyereséges üzletágak, termékek,

-   rosszul választott, félreértelmezett üzleti lehetőségek, beruházások, befektetések (korszerűtlen termék, teljes kapacitásának csak töredékében használt vagy csekély megtérülésű tárgyi eszközök, erőforrások, stb.),

-   a szervezet működéséhez, kultúrájához, céljaihoz mérten megfelelő-e az adott társasági forma, illetve a tulajdonosok, a vezetőség értékrendje. 

Egy vállalkozás válságkezelésének eszköztárát egyrészt a tulajdonosok, illetve a vezetőség (esetleg a társaság helyzetének vizsgálatára felkért külső szakértő) problémamegoldásban szerzett gyakorlata, kreativitása, érzelmi intelligenciája jelenti, másrészt a rendszeres mérés. Ez utóbbi olyan mutatókra épül, amelyek kifejeznek bizonyos arányösszefüggéseket, amelyek kívánatos – a vállalkozás egészségét jelző – értékei meghatározott intervallumok között mozognak, és az ezektől való eltérés figyelmeztető jel a cég számára.

E mutatókat a vállalkozás pénzügyi és számviteli adataiból, kimutatásaiból (cash-flow, mérleg- és eredmény-kimutatás) számítják.

A válság tényének és természetének azonosítására általában az alábbi mutatókat alkalmazzák:

-   eladósodottsági mutatók,

-   hiteligényességi mutatók,

-   eszköz-igényességi mutatók,

-   tőkellátottság - és szerkezet mutatók,

-   likviditási és pénzügyi működőképességi mutatók,

-   hatékonysági és jövedelmezőségi mutatók,

-   pénzügyi kockázati mutatók,

-   költségszerkezeti mutatók,

-   tőke-felhasználási mutatók,

-   egyéb adatok (pl. K+F tevékenység, létszám, stb.).

Nézzük meg ezeket közelebbről is! (Vigyázat! Picit unalmas, de annál fontosabb információk következnek!)

Az eladósodottsági mutatók arról adnak képet, hogy a vállalkozás milyen mértékben került át a hitelezőinek kezébe, képes-e kigazdálkodni a hitelek aktuális törlesztő részleteit, a kamatokat. Ezért e mutató fontos szerepet játszik a cég megítélésében. E körben vizsgáljuk a társaság alábbi forrásainak, eszközeinek egymáshoz mért arányát:

-   idegen forrás/összes forrás

-   idegen forrás/saját tőke

-   idegen forrás/befektetett eszközök

-   adózás előtti kamatfedezet/fizetett kamatok

-   fizetett bankkamatok/nettó árbevétel.

A hiteligényességi mutatók jelzik, hogy a társaságot milyen mértékben terhelik – és milyen típusú – idegen források, és az ezekből eredő kötelezettségek miként viszonyulnak a vállalkozás nettó árbevételéhez. Azaz milyen arányban áll egymással:

-   rövid lejáratú hitelek (banki hitel+kölcsön+váltó)/nettó árbevétel

-   összes bankhitel/nettó árbevétel

-   (vevőktől kapott előlegek + szállítói tartozások) / nettó árbevétel

-   (forgóeszközök – szállítói tartozás)/ rövid lejáratú bankhitel.

Az eszköz-igényességi mutatók arról árulkodnak, hogy az egyes eszközök milyen mértékben járultak hozzá egy adott mértékű nettó árbevétel eléréséhez, mennyire hatékonyak a szóban forgó eszközök. Itt az alábbi arányokat vizsgáljuk:

-   pénzeszközök/nettó árbevétel,

-   készletek/nettó árbevétel,

-   forgóeszközök/összes eszköz,

-   vevők/nettó árbevétel,

-   nettó árbevétel/forgóeszközök,

-   nettó árbevétel/összes eszköz,

-   szállítók/egy napi anyagjellegű ráfordítás

-   vevők/szállítók.

Egy válságban lévő vállalat számára a legfontosabb mutatók a tőkellátottság - és szerkezet mutatók. A társaság tőkéjének állapotáról (tőkevesztés), eladósodottságának mértékéről kapunk képet, ha kiszámítjuk, milyen arányt mutat

-   saját tőke/összes forrás,

-   (összes forrás - folyó forrás)/befektetett eszközök,

-   működő tőke/forgóeszközök,

-   saját tőke/jegyzett tőke,

-   befektetett pénzügyi eszközök/befektetett eszközök.

A likviditási és pénzügyi működőképességi mutatók arra világítanak rá, hogy a cég képes-e – ha igen, milyen mértékben - eleget tenni a rövidtávú kötelezettségeinek, és van-e esély a pénzügyi működőképességének helyreállítására, javítására. Ennek kiderítésére megnézzük, miként viszonyulnak egymáshoz az alábbi vagyoni és jövedelmi elemek

-   forgóeszközök/rövid lejáratú kötelezettségek,

-   forgóeszközök-készletek/rövid lejáratú kötelezettségek,

-   (üzemi eredmény+értékcsökkenés)/nettó árbevétel.

A hatékonysági és jövedelmezőségi mutatók az eszközök felhasználásának hatékonyságáról adnak képet, azaz arról, hogy a tőkének – jelenlegi összetétele mellett – milyen a megtérülése.

Ennek vizsgálatakor összevetjük egymással az alábbiakat

-   üzemi eredmény/nettó árbevétel,

-   pénzügyi eredmény/nettó árbevétel,

-   adózás előtti eredmény/saját tőke,

-   adózás előtti eredmény/összes eszköz,

-   adózott eredmény/saját tőke,

-   mérleg szerinti eredmény/saját tőke,

-   nettó árbevétel/személyi jellegű kifizetések,

-   anyag jellegű ráfordítások/nettó árbevétel,

-   export nettó árbevétel/nettó árbevétel.

A pénzügyi kockázati mutatók a különféle pénzügyi műveletekben rejlő kockázatokra (így a vevők fizetőképtelenségére, árfolyamkockázatokra) hívják fel a figyelmet. A mutatók számítása során az alábbi viszonyszámokat vizsgáljuk:

-   céltartalék/vevőállomány,

-   jegyzett, de be nem fizetett tőke/jegyzett tőke,

-   egyéb rövid lejáratú kötelezettségek/ nettó árbevétel,

-   egyéb rövid lejáratú kötelezettségek/összes kötelezettségek,

-   pénzügyi műveletek eredménye/üzemi eredmény,

-   (árfolyamnyereség – árfolyamveszteség)/nettó árbevétel.

A költségszerkezeti mutatók jelzik, hogy hol lyukas a pénzeszsák, azaz a társaság összes költségein belül hol vannak a kiugróan magas tételek és ezeknek mi a valószínű oka: például a cég jelentős adósságállománya oka lehet a kamatráfordítások magas arányának.

E mutatók számításakor - többek között- az alábbi arányokat vesszük górcső alá:

-   anyagköltség/összes költség,

-   alvállalkozói teljesítmények/összes költség,

-   egyéb költségek/összes költségek,

-   fizetett kamatok/összes költség.

A tőke-felhasználási mutatók – ahogyan azt az elnevezésük is jelzi -, arra irányítják a figyelmünket, hogy a vállalkozás a nyereségét milyen arányban forgatja vissza és milyen mértékben növeli saját tőkéjét. Megnézzük, miként viszonyulnak egymáshoz a

-   beruházások/nettó árbevétel,

-   beruházások/összes eszköz,

-   beruházások/értékcsökkenés,

-   felhalmozott vagyon/saját tőke.

A fenti mutatók „jó” és „rossz” értékeire később még visszatérünk. Fény derül arra is, miért idézőjeles a jelző, azaz mikor és miért csak viszonylagos, hogy valamely érték jót jelent-e vagy bajra figyelmezteti a céget.

Céges betegségek és terápiák

Ha elszaladtak a költségek: túlzott változó és állandó költségek 

A változó költségek – így például az alapanyagköltség -, azok, amelyek a termék, szolgáltatás létrejöttében közvetlenül szerepet játszanak, és növekedésük, csökkenésük követi a termelés volumenének változását. Ha a költségek indokolatlanul magasak (vagy annak tűnnek), akkor első lépésként az értékelemzés lehet segítségünkre a megoldásban. Ennek során azt vizsgáljuk, hogy az adott termék (szolgáltatás) egy-egy funkciójára valóban szükség van-e, illetve léteznek-e olcsóbb anyagok, eszközök, szolgáltatások az adott funkció létrehozására, természetesen a vásárlók minőségi elvárásait is szem előtt tartva. Gondoljuk át azt is, hogy hatékonyabb munkaszervezéssel, anyagtakarékosabb technológiák alkalmazásával, esetleg az anyagféleségek körének csökkentésével faraghatunk-e (ésszerűen) a költségekből.

Az állandó költségek közé soroljuk azokat a költségeket, amelyeknek nagyságrendje az előállított termék, szolgáltatás volumenétől független. E tételekkel – például bérleti díjak, lineáris értékcsökkenés - akkor is számolni kell, ha a termelés csökken: nem követik az előállított termék, szolgáltatás nagyságrendjét.

Az állandó költségeket elemeire szedve kell vizsgálnunk ahhoz, hogy kiderüljön, hol folyik el a cég pénze, és mit tehet ez ellen. Így például a huzamosabb ideje – és várhatóan a későbbiekben is- kihasználatlan kapacitások (munkaerő, gépek, berendezések, üzemegységek) értékesítésével, átcsoportosításával, esetleg az értékcsökkenés elszámolása módszerének megváltoztatásával (lineáris leírás helyett teljesítményarányos) orvosolhatóak a problémák.

Ha üres a kassza 

A társaság fizetési nehézségekkel –nincs elég készpénz a rövid lejáratú tartozások kifizetésére – nem csupán az olyan „klasszikus” okból küzd, mint a késve fizető vevők, hanem e probléma sok más baj tünete lehet. Ennek forrása lehet- többek között- a piacképtelen termék, az eltúlzott raktárkészlet, a cég forgótőkéjéből finanszírozott beruházás.

A likviditási helyzete javítása érdekében a cég szigoríthat a vevői fizetési feltételein, például azzal, hogy a rendszeresen késve fizetők számára csak készpénz ellenében értékesít, a jelentősebb nagyságrendű, hosszabb átfutási idejű termékek megrendelésekor előlegfizetést köt ki. Amennyiben a bajok gyökere nem a kintlévőségekben van, hanem a cég tartozik másoknak, úgy célszerű megkeresni a kötelezettségek átütemezésének lehetőségeit (szerződések módosítása, halasztás kérése), illetve a kötelezettségeket csak az esedékességük napján fizetni.

Ha a készlet „kihízza” a raktárt 

El van az ott, nem kér kenyeret, majd lesz vele valami, mondhatná a zöldfülű cégtulajdonos a raktárban porosodó anyagokra, eszközökre. Pedig a túlzott mennyiségű készletek – de az alábecsült szükségletek is-, sokba kerülnek a társaságnak. A „később is ráért volna”, az indokoltnál korábban beszerzett, felhalmozott, illetve az „ez már a kutyának sem kell” típusú, a gyártáshoz már nem használt készletekben feleslegesen áll a cég pénze. (Persze a hiánycikknek számító, vagy várhatóan dráguló anyagok felhalmozása más kérdés.)

A készletek elemzésével (ABC analízis) a gazdaságos készletmennyiség (beszerzés, biztonsági készlet szintje) meghatározható, és fény derül arra is, tárol-e a vállalkozás elfekvő készleteket – ideértve a saját termékeit is. Ezeket mielőbb fel kell számolni: eladni, kiselejtezni. Az elfekvő készletek csökkentik a készletek forgási sebességét, ami hátrányos a társaság gazdálkodására, másrészt tartósan lekötnek olyan tőkét, amelyet máshol hatékonyabban működtethetne a cég. 

Komoly fejfájást okozhat a tulajdonosoknak, a menedzsmentnek az „elméretezett” beruházások, a már csak veszteséget termelő üzletágak, termékek, az átgondolatlan termékfejlesztések is. Ezekről lesz szó legközelebb.