Kovács úr felháborodik – tulajdonosi tervek és osztalékfizetési korlát

Kovács úr haragszik. Nagyon. A cég az övé, a nyereség az övé. A bankszámlán lévő pénz is az övé. Ne szóljon bele senki, hogy mihez kezd ezzel! Márpedig most ez történt! Klárika egy hárommondatos e-mailben tájékoztatta – inkább kioktatta –, hogy nem vehet fel annyi osztalékot, amennyit szeretne, akkor sem, ha van ennyi a bankszámlán. Az 52 millió forint nem fér bele az osztalékfizetési korlátba.

Kovács úr majd megpukkad dühében. Az a balatoni házikó – apró, de neki és a családnak pont elég lesz –, viszonylag közel a vízparthoz, szinte ingyen van ennyiért, alkalmi vétel.

Már le is foglalózta. Nem fog engedni a negyvennyolcból, pontosabban az ötvenkettőből. Ennyi osztalékot vesz fel, és kész! Ami pedig Klárika kötekedését illeti… Kovács úr a telefonja után nyúlt, és hívta a jól ismert számot: – Laaajoos!

Azt, hogy Lajos pontosan mely szavakkal igyekszik majd megnyugtatni háborgó főnökét, nem tudhatjuk – azt biztos, hogy felhívja arra is a figyelmét, hogy a cég pénze elsősorban a cégé, és nem a tulajdonosé, de erről majd egy másik alkalommal lesz még szó –, és valószínű, hogy azt is elmagyarázza, mi is az az osztalékfizetési korlát.