Szeretjük a mikrogazdálkodói beszámolót? (1. rész)

EGYSZERŰ ÉS KÖNNYŰ

Az első két érv esetében joggal mondhatjuk, hogy “nézőpont kérdése, mivel a 398/ (2012. (XII.20.) Kormányrendeletben valóban sok a számviteli törvény általános szabályaihoz képest az egyszerűsítés (és így könnyítés), de ugyanakkor néhány fontos számviteli fogalmat újra kell tanulnia a könyvelőnek, így például a felújításét. 

A mikrogazdálkodóknál akkor beszélhetünk felújításról, ha annak bekerülési értéke meghaladja az érintett eszköz bruttó értékének 2 százalékát, illetve, ha ez a 2 százalék kevesebb, mint 100 ezer forint, akkor a 100 ezer forintot meghaladja a felújítási tevékenység értéke.

Tapasztalt könyvelők a megmondhatói, milyen gyakran okoz problémát a számviteli törvény definícióiból kiindulva a felújítás megkülönböztetése egy drágább, összetettebb karbantartási munkától! A mikrogazdálkodói beszámoló esetében látunk két biztos támpontot erre, két számot, két határértéket, amelyek alatt nem felújítás az adott munka, míg felette egészen biztos, hogy akként kell kezelni. Csodás.

A behajthatatlan követeléseknél fontos könnyítés, hogy nem kell néhány tízezer forintos nagyságrendnél is egy vaskos dossziét megtöltő dokumentációval bizonygatnunk, hogy egy követelés behajthatatlan: ha a követelés nem éri el a 100 ezer forintot, és legalább 180 napja lejárt a fizetési határideje, az minden “macera” nélkül leírható.

Lényeges könnyítés az is (például), hogy a mikrogazdálkodói beszámoló esetében jelentős összegű hiba fel sem merülhet, azaz az ellenőrzés során feltárt hibák és hibahatások - összegüktől függetlenül - soha nem minősülnek jelentősnek. Ez azt jelenti, hogy e beszámolóformából nem készülhet háromoszlopos változat, a hibás tételeket azok feltárásának évéről készült beszámoló tárgyévi oszlopában kell szerepeltetni.

AZ ÉRTÉKCSÖKKENÉS ELSZÁMOLÁSA

Ehhez először  azt kell megvizsgálnunk, mit is ért egy mikrogazdálkodó a bekerülési érték fogalmán! A Kormányrendelet e tekintetben számos egyszerűsítéssel él: ezek egyrészt pontosítják a fogalmat, másrészt a számítása, nyilvántartása miatt adminisztrációs terhet jelentő tételeket kötelezően ki kell hagyni a bekerülési érték számításakor.

Nem módosíthatják a bekerülési értéket, azaz a tárgyévi költségek, ráfordítások között kell elszámolni az eszköz beszerzéséhez, előállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitel, kölcsön

• felvétele előtt fizetett - a pénzintézet által feltételként előírt- bankgarancia díját,
• szerződésben meghatározott, a hitel igénybevétele miatt fizetett kezelési díjat, folyósítási jutalékot, a hitel igénybevételéig felszámított rendelkezésre tartási jutalékot,
• a szerződés közjegyzői hitelesítésének díját,
• felvétele után az adott eszköz üzembe helyezéséig, raktárba történő beszállításáig terjedő időszakra elszámolt (időszakot terhelő) kamatot.

Ugyancsak a tárgyévi költségek, ráfordítások körében kell elszámolni, azaz nem vonható az értékcsökkenési leírás alá - nem része, nem módosítja az eszköz bekerülési értékét

• a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó- az eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszakra elszámolt (időszakot terhelő) - biztosítási díj,
• a beruházáshoz, a vagyoni értékű joghoz közvetlenül kapcsolódó - devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett- devizakötelezettségnek az eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszakra elszámolt árfolyam-különbözete,
•  a beruházás-tervezés, a beruházás-előkészítés, a beruházás-bonyolítás, az új technológia elsajátításának (a betanításnak) a díját/díjait, közvetlen költségei.

Ha itt megállunk egy kicsit, és átgondoljuk a számviteli törvénynek a tárgyi eszközök, immateriális javak bekerülési értékét érintő előírásait, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy a számviteli szabályozás lényegében keretjelleggel határozza meg azt, hogy mely költségek, ráfordítások tartozhatnak valamely eszköz - ezen belül a tárgyi eszközök - bekerülési értékébe, és a jogalkotó elegánsan érvényesülni engedi a valódiság és a teljesség számviteli elveit.

Egy tárgyi eszköz bekerülési értékének legfontosabb alkotóeleme a vételára, illetve, ha a társaság maga hozta azt létre, akkor az előállítási értéke. Ez azonban csak a kiindulópont, jelentősebb, összetettebb beruházások esetében jó néhány tétel növeli, módosítja ezt.  Ezekről általános jelleggel azt mondhatjuk, hogy azok a költségek, ráfordítások jelenhetnek meg e körben, amelyek az eszköz megszerzése, létesítése (előállítása), üzembe helyezése érdekében,

• az eszköz üzembe helyezéséig,
• az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolhatóan

merültek fel.

Fentiekkel összefüggésben egyaránt fontos szerepe van a célnak, az időtartamnak, az egyes elemek közti közvetlen kapcsolatnak, ezek együttese alapján dönthető el, hogy az adott beruházás értékét növelő tényezőről van-e szó. A gyakorlatban azonban sokszor nehéz elkülöníteni, hogy valamely tétel még a tárgyi eszköz megszerzése (létesítése) érdekében merült fel, vagy már annak hasznosításához (ideértve az értékesítését is) kapcsolódik.

Nem könnyű az „egyedileg hozzákapcsolható” kitételről sem dönteni! Számvitelileg akkor tekintünk egy tételt egy másikhoz (mondjuk költséget egy beruházáshoz) kapcsolhatónak, ha találunk egy természetes mértékegységet (esetleg abból képzett mutatószámot, arányszámot), amely alapján egymáshoz rendelhetőek. Mondjuk saját előállítású eszköz esetén a létrehozására fordított munkaórák és az azokra arányosan jutó bérköltség esetében felelhető ez a kívánt összefüggés.

A számviteli törvény továbbá úgy rendelkezik, hogy amennyiben a beszerzéstől az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig a számla, a megfelelő bizonylat nem érkezett meg, a fizetendő összeget az illetékes hatóság (mondjuk az illetéket) nem állapította meg, akkor az érintett eszköz értékét a rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés, piaci információ, vagy a példaként hozott illeték esetében az Illetéktörvény) alapján kell meghatározni. Ha később a ténylegesen számlázott, határozatban megállapított érték ettől eltér, az eszköz bekerülési értékét a szóban forgó bizonylat kézhezvételekor módosítani kell, ha az eltérés jelentősnek minősül.

Mikrogazdálkodói beszámoló készítése kapcsán minden esetben ez a szóban forgó bizonylat kézhezvétele időpontjában egyéb ráfordításként, vagy egyéb bevételként - nem a bekerülési értéket érintő tételként – jelenik meg a cég könyveiben.

Jelentős tárgyi eszköz vagyonnal bíró cégeknél azonban, vagy termék előállítása kapcsán a tárgyi eszköz- például egy gyártósor- bekerülési értéke, mint az árképzést befolyásoló terv szerinti értékcsökkenés alapja esetében megéri „elbíbelődni” ezekkel a tételekkel is.  Itt a mikrogazdálkodói beszámoló, az arra irányadó szabályok – még az ennek választására jogosító bevételi határ alatt is- nem támogatják kellőképpen a társaság árpolitikáját, az összemérés elve is sérül.

Ugyanakkor a befektetett eszközöket kevésbé igénylő – jellemzően szellemi – szolgáltatások esetében a módosító tételek kérdése egyik formációban sem merül fel (legalábbis nem túl gyakran), így a szóban forgó alapelv érvényre jutását sem befolyásolja a beszámoló készítésének módja. Így például egy informatikus a szellemi képességeit, szaktudását kamatoztatja tevékenysége során, fizikai értelemben vett eszköztára általában kimerül egy megfelelő számítógép beszerzésében, amelynek számla szerinti vételára egyben a bekerülési értéke is, az összetett beruházásokra jellemző módosító tételekkel nem kell számolni. Az ő árképzését így érdemben nem befolyásolja, milyen beszámolót készít.

A terv szerinti értékcsökkenés elszámolásának számviteli törvény szerinti „alapszabályai” – így különösen a leírásnak az eszköz üzembe helyezése napjától az állományból való kivezetése napjáig történő arányos elszámolása - a mikrogazdálkodókra is érvényesek. Viszont – ahogy mondani szokás – az ördög mindig a részletekben lakik, azaz

• a mikrogazdálkodó nem vehet figyelembe maradványértéket a leírás alapjának meghatározásakor, és
• csak lineáris, időarányos (és 100 ezer forint értékhatárig egy összegű, azonnali) módszert alkalmazhat (más módszert, például teljesítményarányos vagy degresszív leírást nem), továbbá
• a társasági adóról szóló törvény szerinti leírási kulcsokat kell figyelembe vennie (kivéve az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokat).

Ebből következően nincs szükség két tárgyi eszköz-nyilvántartásra - a társasági adótörvény szerint elszámolható és a számviteli értékcsökkenés nyomon követésére-, és a társasági adóalapot érintő hatása a számviteli és az adótörvény szerinti értékcsökkenésnek (előbbi növeli, míg utóbbi csökkenti azt) nincs.

A terv szerint értékcsökkenés merev szabályai sok vállalkozásnak előnytelenek lehetnek. Amikor e beszámolási forma választásáról döntünk, nem csak az a kérdés, hogy belefér-e a cég abba a három paraméterbe, amely szerint joga van a mikrogazdálkodói beszámolót választani, hanem egyéb szempontokat is mérlegre kell tenni, számításba kell venni – szó szerint. Mondjuk azt, hogy a terv szerinti értékcsökkenés „klasszikus” elszámolása nem jelent-e adott esetben olyan adóelőnyt (hosszabb távú adótervezési eszközt), amely miatt megéri lemondani a mikrogazdálkodói beszámolóhoz kapcsolódó „egyszerűbb” adminisztrációról.

A mikrogazdálkodói beszámoló ellentáborának ellenérveit – ideértve a kiegészítő melléklet értékét és a pénzkezelési szabályzat és a hivatkozott adóelőnyök kérdését- az írás 2. részében járjuk körbe.

Sinka Júlia