Nem tagadható meg az áfa-levonási jog

Ellentétes az európai jogi szabályozással, ha a tagállami adóhatóság megtagadja az adóalanytól azt a jogot, hogy az általa fizetendő áfa összegéből levonja a részére teljesített termékértékesítés után általa fizetendő vagy megfizetett adó összegét.

E megtagadás során nem lehet arra hivatkozni, hogy az értékesítési lánc részét képező korábbi ügylet az áfa-előírások szempontjából szabálytalan volt, illetve, hogy ezen adóalannyal szemben kifogásolható, hogy nem győződött meg a beszállítója által kibocsátott számlán szereplő termékek eredetéről, anélkül, hogy e hatóság jogilag megkövetelt módon bizonyítaná, hogy az adóalany tudott, vagy tudnia kellett volna e szabálytalanságról – állapította meg az Európai Unió Bírósága a Hardimpex és a magyar adóhatóság közötti ügyben, előzetes döntéshozatali eljárásban.
Az ügy előzményei
A Hardimpex 2006–2007. években számítástechnikai eszközök és alkatrészek nagykereskedelmi forgalmazásával foglalkozott.
A magyar adóhatóság elutasította a Hardimpex áfa-levonási jogát a legnagyobb beszállítója, a CT Kft. által kiállított számlák vonatkozásában arra hivatkozva, hogy e számlák tartalmilag hiteltelenek voltak. Az adóhatóság arra hivatkozott, hogy a CT Kft. számláiban szerepeltetett termékek igazolatlan eredetűek, mivel Magyarországon jogszerűtlenül kerültek forgalomba, ugyanis a CT Kft. beszállítója az M2 Data Kft. a harmadik országból beszerzett számítástechnikai termékek importálásához kapcsolódó bevallási és adófizetési kötelezettségének nem tett eleget. Továbbá az M2 Data Kft. belföldi beszállítója, a P. Kft. a bejelentett székhelyén gazdasági tevékenységet nem végez.
Az adóhatóság arra is hivatkozott, hogy a Hardimpex az érintett termékek beszerzésekor nem járt el kellő körültekintéssel.
Fővárosi Törvényszék előtti eljárás
A Hardimpex keresetében előadta, hogy nem tagadható meg az áfa-levonási jog azon az alapon, hogy az áru eredete nem igazolt.
A Fővárosi Törvényszék – kérdésnek tartva, hogy az alapügyben képviselt adóhatósági álláspont összeegyeztethető-e a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, a Tanács 2006. november 28-i 2006/112/EK irányelvének 168. cikkével – úgy határozott, hogy az eljárás felfüggeszti előzetes döntéshozatali eljárás okán.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
A Fővárosi Törvényszék kérdése arra irányult, hogy a 2006/112/EK irányelv 168. cikkének a) pontját akként kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a tagállami adóhatóság megtagadja az adóalanytól azt a jogot, hogy az általa fizetendő áfa összegéből levonja a részére teljesített termékértékesítés után általa fizetendő vagy megfizetett adó összegét arra hivatkozva, hogy az értékesítési lánc részét képező korábbi ügylet az áfa-előírások szempontjából szabálytalan volt, illetve hogy ezen adóalannyal szemben kifogásolható, hogy nem győződött a beszállítója által kibocsátott számlán szereplő termékek eredetéről.
Az Európai Bíróság vonatkozó állandó ítélkezései gyakorlatának főbb megállapításai
Az Európai Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az adóalanyok azon joga, hogy az általuk fizetendő áfából levonják az általuk beszerzett termékeket és igénybe vett szolgáltatásokat terhelő, előzetesen felszámított adót, az európai uniós szabályozás által bevezetett közös rendszer egyik alapelvét képezi.
Az Európai Bíróság több alkalommal kimondta: a 2006/112/EK irányelv 167. és azt követő cikkeiben foglalt adólevonási jog az áfa mechanizmusában szerves részét képezi, és főszabály szerint nem korlátozható. E levonási jog a teljesített ügyleteket terhelő előzetesen felszámított adó teljes összege tekintetében azonnal érvényesül.
Az adólevonások rendszerének az a célja, hogy a vállalkozót teljes egészében mentesítse valamennyi gazdasági tevékenység keretében fizetendő vagy megfizetett áfa terhe alól. A közös áfa-rendszer így minden gazdasági tevékenység adóterhét illetően biztosítja a semlegességet, függetlenül azok céljától és eredményétől, feltételezve, hogy e gazdasági tevékenységek főszabályként maguk is áfa-kötelesek.
Nem befolyásolja az adóalanynak az előzetesen megfizetett áfa levonásához való jogát az, hogy az érintett termékek korábbi és későbbi értékesítését terhelő áfát befizették-e az államkincstárba vagy sem.
A 2006/112/EK irányelv 168. cikk a) pontjának megfogalmazásából kitűnik, hogy a levonási joghoz szükséges egyrészt, hogy az érintett személy ezen irányelv értelmében vett adóalany legyen, másrészt, hogy a levonási jog alátámasztására hivatkozott termékeket és szolgáltatásokat az adóalany adóköteles értékesítési tevékenységéhez használja fel, végül hogy e termékeket és szolgáltatásokat más adóalanytól szerezze be, illetve vegye igénybe.
A 2006/112/EK irányelv levonási rendszerével nem egyeztethető össze az, ha e jog megtagadásával szankcionálják azt az adóalanyt, aki nem tudta és nem is tudhatta, hogy az érintett ügylet az eladó, illetve a szolgáltató által elkövetett adócsalás részét képezi, vagy hogy az értékesítési láncban az említett adóalany által teljesített ügyletet megelőző másik ügylet az áfa-előírások szempontjából szabálytalan volt.
Az Európai Bíróság vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatának az alapügyre való alkalmazása
Az Európai Bíróság kimondta: a nemzeti bíróságnak – amelynek döntenie kell arról, hogy a konkrét esetben az adóköteles ügylet létrejött-e, és amely előtt az adóhatóság a számlakibocsátó érdekkörében elkövetett szabálytalanságra hivatkozik – figyelnie kell arra, hogy a bizonyítékok értékelése ne eredményezze azt, hogy értelmét veszti a fent nevezett állandó ítélkezési gyakorlat, a számla címzettjét pedig közvetett módon arra kötelezi, hogy szerződéses partnernél olyan ellenőrzést végezzen, amely főszabály szerint nem is feladata.
Mivel a levonási jog megtagadása e jog általános elvének alkalmazása alóli kivételt képez, az illetékes adóhatóság feladata, hogy a jogilag megkövetelt módon bizonyítsa azon objektív körülmények fennállását, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy az adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az eladó, illetve a szolgáltató, vagy az értékesítési láncban korábban vagy későbben közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt.
Az Európai Bíróság rögzíti: a kérdés előterjesztő bíróság – vagyis a Fővárosi Törvényszék – feladata annak vizsgálata, hogy az érintett adóhatóságok bizonyították-e ilyen objektív körülmények fennállását.
Jelen esetben, fenntartva, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ezt megvizsgálja, nem nyert bizonyítást, hogy a Hardimpex tudott vagy tudnia kellett volna az értékesítési láncban korábban közreműködő gazdasági szereplők által elkövetett szabálytalanságokról, és önmagában az a körülmény, hogy a Hardimpex nem győződött meg a beszállítója által kibocsátott számlán szereplő termékek eredetéről, nem tekinthető olyan indoknak, amely alapján megtagadható az áfa levonása.
A bemutatott döntés a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2013/9. számában 164. szám alatt jelent meg.