Ki kicsoda a könyvelőirodában – a könyvviteli szolgáltatás szakmai feltételei

Képesített könyvelő, mérlegképes könyvelő, regisztrált mérlegképes könyvelő…

Mindegy: könyvelő, az könyvelő. Vagy mégsem?

Természetesen, a felsoroltak mindannyian könyvelők. Csak eltérőek a „jogosítványaik”.

Gondoljuk át ezt a „Könyvelőcsajok” Számviteli Szolgáltató Kft példáján keresztül!

 A társaság munkatársai:

• Erika: közgazdász, regisztrált mérlegképes könyvelő, valamint a társaság tulajdonosa és ügyvezetője;
• Zsuzsa: közgazdász, mérlegképes könyvelő, de nem regisztrált, továbbá ugyancsak a társaság tulajdonosa;
• Saci: képesített könyvelő (számviteli ügyintéző), a Budapesti Gazdasági Egyetem számviteli alapképzésének másodéves hallgatója;
• Virág: adójogi szakjogász, regisztrált adószakértő;
• Éva: képesített könyvelő, két év múlva nyugdíjba megy, további képesítés megszerzését nem tervezi;
• Bence: a társaságban egyedül képviseli az erősebb nemet: az ELTE TáTK-n felsőfokú közgazdász-asszisztens végzettséget (kereskedelmi szakirányon) szerzett. Tanult ugyan számvitelt, de elsősorban marketingesnek tartja magát. Német, angol és francia nyelvből felsőfokú, olasz nyelvből középfokú nyelvvizsgát tett, és a gyakorlatban is kitűnően beszéli e nyelveket. A jogi egyetemre készül (büntetőjoggal szeretne majd foglalkozni). Amúgy Erika unokaöccse, és az iskolai vakációk alatt két-három hetet a könyvelőirodában dolgozott, szerinte a naplófőkönyvvel félálmában is elboldogulna.

A társaság tiszteletbeli tagja Csilla: kamarai tag könyvvizsgáló, évek óta együttműködik a „Könyvelőcsajok” Kft-vel.

A könyvelőiroda kiterjedt ügyfélkörében megtalálhatóak társas vállalkozások – köztük könyvvizsgálatra kötelezettek is –, de egyéni vállalkozók, sőt, csak az adóbevallásuk elkészítéséért évente egyszer „beugró” adószámos magánszemélyek is.

A kérdés az, hogy a társaság egyes munkatársai kinek, milyen vállalkozási formában, feltételekkel működő ügyfelüknek a könyvelését vezethetik.

Első lépésben vizsgáljuk meg a mérlegképes könyvelő kontra regisztrált mérlegképes könyvelő dilemmát!

Nem elég, ha mérlegképes, regisztráltnak is kell lennie…

A számviteli törvény rendelkezései alapján a vállalkozások a könyvviteli feladatok irányításával, vezetésével és az (egyszerűsített/konszolidált) éves beszámoló összeállításával

• olyan számviteli szolgáltatást nyújtó társaságot kötelesek megbízni, amelynek a feladat irányításával, vezetésével, a beszámoló elkészítésével megbízott tagja rendelkezik regisztrált mérlegképes könyvelői minősítéssel, vagy
• olyan természetes személyt, aki okleveles könyvvizsgálói szakképesítéssel vagy mérlegképes könyvelői szakképesítéssel és a tevékenység ellátására jogosító engedéllyel rendelkezik (azaz regisztrált).

A regisztráció azt jelenti, hogy a megfelelő – mérlegképes könyvelői – szakképesítéssel rendelkező könyvelő engedélyt kap a számviteli szolgáltatói tevékenység folytatásához. Azaz a könyvviteli szolgáltatást végzők nyilvántartásba vételéről szóló 93/2002. (V. 5.) Korm. rendeletben előírt szakmai és egyéb feltételek (gyakorlati idő, büntetlen előélet, stb.) igazolása mellett, kérelmezi ezt a szaktárcától, amely felveszi őt a vonatkozó nyilvántartásba, ahol az érintett a részére e célra megállapított regisztrációs számával szerepel.

Az, hogy valaki szerepel e nyilvántartásban, rendszeres továbbképzési kötelezettséggel jár ugyan, de önmagában a regisztráció ténye még nem jelenti azt, hogy az e körbe tartozó szaktudása magasabb szinten van, mint a hivatkozott nyilvántartásban nem szereplő társáé.

Hivatalosan azonban a számviteli szolgáltatói tevékenységet a saját nevében csak ezen engedély birtokában folytathatja a mérlegképes könyvelő.

Nincs azonban akadálya annak, hogy a regisztrációval rendelkező mérlegképes könyvelő vezetése, szakmai irányítása (és felelősségvállalása) mellett, a könyvviteli szolgáltatások körébe tartozó feladatokat, azok egy részét olyan mérlegképes könyvelő végezze, akit e minőségében az előírt nyilvántartásban nem szerepel, azaz regisztrációval nem rendelkezik.

Ugyancsak megengedett, hogy egyes részfeladatokkal képesített könyvelőt bízzon meg a regisztrált mérlegképes könyvelő: aki természetesen ez esetben is az ő szakmai irányítása mellett látja el a rábízott teendőket.

Azt, hogy a fentebb említett könyvviteli szolgáltatások körébe mely feladatok tartoznak, a számviteli törvény 150.§. (2) bekezdése sorolja fel. Ennek alapján a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozik különösen:

• a számviteli politika, a könyvviteli elszámolás, a beszámolókészítés rendszerének, módszerének kialakításával (ideértve a belső információs rendszer kialakítását is),
• a számlarend, a könyvvezetéshez, a beszámolókészítéshez szükséges szabályzatok elkészítésével, rendszeres karbantartásával kapcsolatos feladatok ellátása, beleértve

= a főkönyvi nyilvántartások vezetését,

= az összesítő feladások készítését,

= a beszámoló összeállítását,

= a beszámolóban, a könyvviteli nyilvántartásokban szereplő adatok elemzését, a gazdasági döntéseket megalapozó következtetések levonását is,

• az elszámolások, a beszámolóban szereplő adatok jogszerűségének, szabályszerűségének, megbízhatóságának, bizonylatokkal való alátámasztottságának, a számviteli alapelvek követelményei megtartásának biztosításával a valóságnak megfelelő belső és külső információk előállítása, szolgáltatása.

A számviteli törvény ennek kapcsán kiemeli, hogy „a törvényi előírásoknak megfelelő, a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetéről, működésének eredményéről megbízható és valós összképet adó beszámoló készítőinek, illetve felülvizsgálóinak az ilyen tevékenységre jogosító - jogszabályi feltételeken alapuló - engedéllyel kell rendelkezniük.”

A „Könyvelőcsajok” Kft esetében ezt azt jelenti, hogy Erika irányításával Zsuzsa, Saci és Éva a számviteli törvény hatálya alá tartozó társaságok könyvelését és az ehhez kapcsolódó feladatokat (egyeztetések, ellenőrzések) végezheti. Zsuzsa természetesen szakmai szempontból össze tudja állítani a mérlegbeszámolókat, de azokat „hivatalossá” Erika teheti, ő jogosult az ügyfél megbízásából azok benyújtására.

Saci és Éva bár birtokában vannak a kettős könnyvitel tudományának, de nem mérlegképes könyvelők, így a számvitel rendjét illető szakmai döntéseket – számviteli politika, számlarend, stb. – Erikának, illetve irányítása alatt Zsuzsának kell meghoznia.

Adótanácsot Virág adhat a kft ügyfeleinek, akár társaságokról, akár egyéni vállalkozókról, akár magánszemélyekről van szó.

Nem kötelező a regisztráció…

Nem muszáj regisztrált mérlegképes könyvelőt megbíznia a számviteli feladatokkal annak a – számviteli törvény hatálya alá tartozó – vállalkozónak, akinek az éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétele a megelőző két üzleti év átlagában – ennek hiányában a tárgyévben várhatóan – a 10 millió forintot nem haladja meg.

A számviteli törvény 151.§. (1) bekezdése írja elő a vállalkozók számára, hogy regisztrált mérlegképes könyvelőt – vagy olyan szolgáltató társaságot, amelynek van az e feltételeknek megfelelő tagja, alkalmazottja – kell megbízniuk a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló elkészítésével.

Az e szabály alóli kivételt illetően a törvény hivatkozott szakaszának (2) bekezdésében a jogalkotó. egészen pontosan így fogalmaz: „Az (1) bekezdésben előírt kötelezettség alól mentesül az a vállalkozó, amelynél az éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétel az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában - ennek hiányában a tárgyévben várhatóan - a 10 millió forintot nem haladja meg.”

Ez nem tudatja velünk egyértelműen, hogy csak a regisztráció követelményétől lehet eltekinteni, de az érintettnek mérlegképes könyvelői végzettséggel kell rendelkeznie, vagy könyvelhet a 10 millió forint nettó árbevétel alatti cégnek lényegében bárki, akit a vállalkozó ezzel megbíz.

Elviekben juthatunk ez utóbbi következtetésre is, de arról ne feledkezzünk meg, hogy az e bevételi kategóriába eső vállalkozóknak is kell mérlegbeszámolót készíteniük (pontosabban: készíttetniük), így célszerűen olyan személyre van e vonatkozásban szükségük, aki rendelkezik az ehhez elengedhetetlen szakmai tudással: ez pedig azt sugallja, hogy mérlegképes könyvelőre van szükség.

Az én véleményem szerint, nincs akadálya annak, hogy a könyvelést képesített könyvelő végezze, de a szabályzatok összeállítását, szükséges aktualizálását, a beszámoló összeállítását indokolt mérlegképes könyvelőre bízni.

Fentiek kapcsán feltehetjük azt a kérdést is, hogy ki jogosult megküldeni a beszámolót.

Az ebben érintett Igazságügyi Minisztérium honlapján

 (https://e-beszamolo.im.gov.hu/gyakran_ismetelt_kerdesek)

Az alábbiakat olvashatjuk erről:

„Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési törvény) 14. §-ával összhangban 2018. január 1-jét követően valamennyi gazdálkodó szervezetnek rendelkeznie kell elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőséggel (a továbbiakban: hivatalos elérhetőség). Ennek teljesítéséhez az állam Cégkapu tárhely, illetve Hivatali Kapu tárhely szolgáltatást biztosít. (…).

Az OBR-en keresztül beadvány (beszámoló, illetve mérleg) kizárólag olyan KAÜ által azonosított felhasználóval nyújtható be, aki az adott cég hivatalos elérhetőségéhez kapcsolattartóként, vagy ügykezelőként hozzáféréssel rendelkezik.

A Cégkapu, valamint Hivatali tárhelyről történő dokumentumküldéshez arra van szükség, hogy az adott cég tárhelyéhez kapcsolattartói (cégkapumegbízotti/felhatalmazott képviselői) vagy ügykezelői (cégkapumegbízott által – a tarhely.gov.hu oldalon – beállított ügyintézői/további felhasználói) jogosultsággal rendelkezzen.”

Ebből – a cég e vonatkozásban meghatalmazott képviselője, ügykezelője beküldheti a dokumentumot – arra a következtetésre juthatunk, hogy a 10 millió forint nettó árbevételt a megelőző két üzleti év átlagában el nem érő társaságok beszámolóját az ügyvezető, a képesítés szintjének konkrét meghatározása nélkül, az általa megbízott könyvelő (akár képesített, akár mérlegképes) beküldheti: azaz képesített könyvelő is összeállíthatja azt: a céget képviselő tulajdonos, ügyvezető felelősségére.

 Mi a helyzet az egyéni vállalkozókkal?

Az egyéni vállalkozók nem tartoznak a számviteli törvény hatálya alá – így az nem írhat elő számukra kötelezettségeket sem –, esetükben az Szja-tv., illetve az új Katatv. tartalmazza a nyilvántartási kötelezettségüket (ebbe beleértve természetesen a könyvvezetést is) érintő szabályokat.

E jogszabályok nem térnek ki az elvárt nyilvántartásokat vezető személyére, az emiatt elvárt szakmai képesítésre. A nyilvántartások vezetését elsődlegesen az adózó (az egyéni vállalkozó, az őstermelő, az önálló tevékenységet folytató magánszemély) kötelezettségeként és felelősségeként említik, függetlenül attól, hogy az illető ténylegesen személyesen tesz-e eleget ennek, vagy mást bíz meg ezzel.

Az egyéni vállalkozó éves nettó árbevétele – akár 10 millió alatt marad, akár a számviteli törvény hatálya alatt már könyvvizsgálatot megkövetelő 300 millió feletti összeget jelent –nem befolyásolja a nyilvántartások vezetésére vonatkozó szabályt.

Ebből következően az egyéni vállalkozónak nem muszáj számviteli szolgáltatót (regisztrált mérlegképes könyvelőt) megbíznia ezzel, sőt, még az sem feltétel, hogy a megbízott könyvelői végzettséggel rendelkezzék.

(A „Könyvelőcsajok” Kft esetében ez azt jelenti, hogy egyéni vállalkozók, magánszemélyek könyvelésével, nyilvántartásainak vezetésével mindegyikük, Még akár Bence is foglalkozhat. Persze azért nem árt, ha Erika és Zsuzsa időnként a körmükre néz!)

A könyvelést (az Szja-tv. fogalmai szerinti alap- és részletező nyilvántartások, illetve a Katatv. által elvárt bevételi nyilvántartás vezetését) végezheti a vállalkozó maga is, de lényegében bárki (munkaviszonyban vagy megbízási szerződéssel).

Az már más lapra tartozik, hogy okos döntése-e az, ha az egyéni vállalkozó pont a könyvelőn szeretne spórolni…

Aki tanácstalan e kérdésben, és ingadozik az igen és a nem között, annak ajánlom figyelmébe az adózás rendjéről szóló törvény adó- és mulasztási bírsággal kapcsolatos szakaszait.