Jövedéki termékkel kereskedik? Árubeszerzés, értékesítés csak átutalással!
Jövedéki termékkel kereskedik? Árubeszerzés, értékesítés csak átutalással!
Az üzleti élet készpénzforgalmát több jogszabály segítségével is igyekszik korlátozni a jogalkotó. A jövedéki törvény is rögzít erre vonatkozó tilalmakat. Kérdés, hogy mit kell értenünk „készpénz”, illetve „nem készpénzes” fizetés alatt. A válasz kicsit bonyolultabb, mint gondolnánk…
A jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény 67. § (5), illetve 68. § (3) bekezdései írják elő a jövedéki termékek készpénzfizetéssel történő beszerzésének, értékesítésének tilalmát, néhány kivételt is rögzítve. Azaz a főszabály szerint jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket készpénzfizetéssel nem szerezhet be és nem értékesíthet, kivéve
- fűtőolaj értékesítését mezőgazdasági őstermelő részére - ha a mezőgazdasági őstermelő a jövedéki engedélyes kereskedőnek az őstermelői igazolványát bemutatja -, valamint
- jövedéki termék értékesítését magánszemély részére.
Ezekben az esetekben a kereskedő készpénzben is elfogadhatja az eladott termékek ellenértékét.
A „másik oldalról” nézve, azaz a jövedéki kiskereskedő árubeszerzésére is érvényesül a főszabálytól eltérő, megengedő szabály: amennyiben a jövedéki kiskereskedő jövedéki terméket adóraktárból vagy kisüzemi bortermelőtől 200 ezer forintot meg nem haladó értékben szerez be, úgy ezt készpénzben is kiegyenlítheti.
Lényeges kérdés hogy a jövedéki törvény értelmezésében mit kell értenünk a készpénzfizetés alatt.
A hétköznapok gyakorlatában a vásárolt terméknek pénzérmék, bankjegyek átadásával való kifizetését nevezzük készpénzes fizetésnek.
Az üzleti életben viszont előfordulhat, hogy megjelenik az ügyletben a készpénz, mégsem készpénzes fizetés a végeredmény.
Azaz nem minősül készpénzfizetésnek, ha
- a vevő a vásárlását bankkártyával egyenlíti ki,
- a vevő az ellenértéket közvetlenül a jövedéki engedélyes kereskedő bankszámlájára fizeti be,
- a vevő a vásárlása ellenértékét banki átutalással egyenlíti ki,
- a vevő a számlatartozását a jövedéki engedélyes kereskedő bankszámlájára a szállító által kiadott készpénz-átutalási megbízás (a postai csekk) alkalmazásával fizeti meg,
- a vevő a számla ellenértékének kiegyenlítését harmadik fél bevonásával teljesíti.
Fentiekkel összefüggésben fontos, hogy a pénzügyekben ugyancsak fontos jogszabály, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (Hpt.)
pontos fogalmi meghatározást ad arra vonatkozóan, hogy mi minősül készpénzfizetésnek, továbbá a készpénzfizetést, mint fizetési módot egyértelműen elhatárolja a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény hatálya alá tartozó, pénzforgalmi szolgáltatásnak minősülő egyéb készpénzes fizetési módoktól.
Azaz nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak „a fizető fél és a kedvezményezett közötti közvetlen, közvetítői közreműködés nélküli bankjeggyel és érmével (a továbbiakban együtt: készpénz) történő fizetési művelet”.
A lényeg tehát az, hogy a fizetés a jogosult bankszámlájának közbeiktatásával kerüljön sor. Így készpénz átadásával történő fizetés is lehetséges, ha a pénzt közvetlenül nem a kereskedő kapja kézhez, hanem a pénzintézet (a pénzforgalmi szolgáltatást nyújtó szolgáltató) veszi át, amelynek közreműködésével az összeg a kereskedő bankszámlájára kerül.
Fontos, hogy a fenti fizetési módok egyikénél sem lehet a közbenső szereplő a jövedéki engedélyes kereskedő alkalmazottja vagy megbízottja! Ugyanis ők a munkavégzésük közben a jövedéki engedélyes kereskedőt képviselik, a nevében járnak el, - és nem pénzforgalmi szolgáltatás nyújtójaként - így a nekik átadott készpénz gyakorlatilag olyan, mintha azt magának a jövedéki engedélyes kereskedőnek adtuk volna át, és így akkor is készpénzfizetésről van szó, ha a vevőtől közvetlenül nem a kereskedő vette át a pénzt.
Ez fordítva is igaz! Azaz, ha a jövedéki kereskedő szerez be árut, és ennek ellenértékét – a kereskedő megbízása alapján – magánszemély (kereskedő alkalmazottja, foglalkoztatottja vagy megbízottja) egyenlíti ki készpénzben, akkor az ütközik a törvény fentebb hivatkozott tilalmába. Kivéve persze a kivételeket, például azt az esetet, ha a kereskedő azzal bízza meg az alkalmazottját, hogy kisüzemi bortermelőtől 200 ezer forint alatti értékben, vagy adóraktárból vásároljon, készpénzzel fizetve.
Egyebekben az alkalmazott, a foglalkoztatott ilyen természetű megbízása jogszabályellenes: feltételezhető, hogy a fizetési konstrukció célja valószínűleg a jövedéki törvény készpénzfizetést korlátozó szabályának kijátszása, egy olyan személy fizetési folyamatba történő névleges közbeiktatásával, aki a jövedéki engedélyes kereskedő (mint munkaadó, mint foglalkoztató) befolyása alatt áll.
Az ilyen megállapodás nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének, így színlelt, jogilag semmis szerződésnek minősül – akkor is, ha nem foglalták írásba a felek -, amely a leplezett szerződésekhez kapcsolódó jogkövetkezményeket vonja maga után.
Ennek megfelelően, ha a jövedéki engedélyes kereskedő a készpénzfizetési tilalom megsértésével értékesít jövedéki terméket, úgy gazdálkodó szervezet esetében 750 ezer forintig terjedő jövedéki bírság, illetve az üzletzárás, mint szankció, alkalmazásával is élhet az állami adó- és vámhatóság.
Fentiekről az adóhatóság – 2017. július 13-án – tájékoztatót is kiadott, amely elérhető a honlapján: http://www.nav.gov.hu/nav/szabalyzok/felhivasok/Felhivas_a_jovedeki_a20170713.html