It’s a Man’s World - Férfiak a magyar munkaerő piacon

Hazánkban a nők iskolai végzettségének emelkedése sem befolyásolta jelentősen a hagyományos nemi szerepeket, és a családon belüli munkamegosztást. Mai napig elsősorban a férfi a család fenntartója, a nő pedig a háztartást vezető és gyermekek nevelését nagyobbrészt felvállaló személy. A férfiak családban betöltött kenyérkereső szerepe tehát egyértelmű. Ezért lényeges látni, hogy milyen lehetőségei vannak ma egy férfinak a hazai munkaerő piacon?

Tekintettel arra, hogy az elmúlt időben az Unióban lényegesen magasabb foglalkoztatási szintről nagyobb visszaesés következett be, ezért a romló foglalkoztatási mutatók mellett konvergencia figyelhető meg a hazai és az európai foglalkoztatás között. Magyarország a foglalkoztatási szinteket tekintve az utolsó helyen állt 2010-ben, míg a legmagasabb rátával Hollandia rendelkezett. Magyarországon a foglalkoztatottak számának fogyása a múlt évtől már nem folytatódott. A munkaerő-felmérés adatai szerint a foglalkoztatottak száma 3750 ezer főt tett ki 2010-ben, ez 55,4%-os foglalkoztatási rátának felel meg a 15-64 éves népesség körében, mely megegyezik a korábbi évi szinttel.

A férfiak 60,4%-os foglalkoztatási rátája 0,7%-ponttal mérséklődött egy év alatt. Ez a romlás az átlagosnál erősebb volt a 25-34 éves korcsoportoknál. A stagnáló foglalkoztatottsági létszámon belül, azonban némi struktúra-változás figyelhető meg: a mezőgazdaság, a feldolgozóipar és az építőipar veszített létszámából, ugyanakkor a feldolgozóiparon belül a textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártása, a kokszgyártás, kőolaj feldolgozás, a gyógyszergyártás, a számítógép, elektronikai, optikai termékgyártás és a járműgyártás ágazatok növelni tudták dolgozói létszámukat. Szintén növekedést produkáltak a vízellátás, hulladékgazdálkodás, a szállítás, raktározás és a szálláshely szolgáltatás ágak. A nem anyagi ágak döntő többségében szintén bővült a foglalkoztatottak száma egy év alatt, ezen belül is ott, ahol a költségvetési szféra túlsúlya jellemző. A költségvetési szféra létszámnövekedése elsősorban a közfoglalkoztatási programoknak volt köszönhető. A munkaerő-felmérésben a 15-74 évesek körére vonatkozó foglalkoztatási arány országos stagnálása mellett három régióban egy százalékpont körüli javulás történt (Dél-Dunántúlon, Észak-Alföldön, Dél-Alföldön), és 4 régióban 0,1-1,0%-pontnyi visszaesés következett be. Nehezen ítélhető meg, hogy ebből mennyit javítottak a különböző közfoglalkoztatási programok, és mennyi a reál-gazdaság „teljesítménye”. A foglalkozatási ráta változatlanul a legmagasabb Közép-Magyarországon (53,8%), és a legrosszabb értékkel Észak-Magyarországon (42,9%) és Észak-Alföldön (44,1%) rendelkezik.

A foglalkoztatás stagnálása mellett a munkanélküliek száma tovább emelkedett, azaz a gazdasági aktivitás növekedése mutatható ki a munkaerő-felmérésben. A gyenge konjunktúra nem a foglalkoztatottak, hanem a munkanélküliek számát gyarapította. A munkanélküliek száma 2010-ben 474,8 ezer fő volt 54 ezer fővel több, mint az előző évben. Idén ez a számadat pár százalékos növekedést mutat. Ha a nemenkénti foglalkoztatási rátákat nézzük, akkor a hazai mutató egyik nem esetében sem a legrosszabb Európában. A férfiaknál Litvánia és Lettország, a nőknél pedig Málta, Olaszország és Görögország foglalkoztatási szintje is alacsonyabb a magyarországinál. A teljes foglalkoztatási mutató nálunk mégis rosszabb, ami azzal magyarázható, hogy az említett országokban a másik nem foglalkoztatási szintje kompenzálja az alacsony értéket. Az EU-27 átlagos foglalkoztatási szintjétől való lemaradás a férfiaknál 9,7 százalékpont, a nőknél ennél kisebb, 7,6 százalékpont volt 2010-ben.

A munkanélküliség a férfiakat sújtotta nagyobb mértékben, éves átlagban 11,6%-os munkanélküliségi rátát mértek esetükben. A munkaerő-felmérés adatai szerint minden régióban nőtt a munkanélküliek száma, legjobban itt is Közép-Magyarországon (37,6%-kal), a legkisebb mértékben pedig a Dél-Alföldön(1,8%-kal).

A 15-74 éves népesség körében mért munkanélküliségi ráta a romlás ellenére továbbra is a legkedvezőbb Közép-Magyarországon volt (8,9%), és ennek csaknem kétszeresét mérték Észak-Magyarországon (16,0%). A munkanélküliségi ráta is mindenütt emelkedett, egyedül Dél-Alföldön stagnált az értéke (10,6%).

Nemenként vizsgálva az álláskeresők csoportját megállapítható, hogy a férfiak továbbra is jóval érzékenyebbek a szezonális tényezőkre, mint a nők. A téli holtszezonban arányuk közel 55,0%-ot tett ki, míg a szezonális időszakban a két nem aránya teljesen megközelítette egymást. Éves átlagban a férfiak aránya 52,3%-ot tett ki. A foglalkoztatás terén fennálló deficit elsősorban a fiatalokra és az idősekre koncentrálódik.

A gazdasági aktivitás tekintetében nagyok a területi különbségek. A fővárosban a férfiak munkaerő-piaci részvétele 10 százalékponttal magasabb a nőkénél, a városokban 12-vel, a községekben pedig 16 százalékponttal.

A férfikeresők közel háromnegyede a foglalkozások erőteljesen, vagy teljesen szegregált 52%-ában található. A nagyobb keresettel járó magasabb vezetői beosztásokba jóval nagyobb valószínűséggel neveznek ki férfiakat, mint nőket, még a „női” szakmákban is.

A versenyszférában többnyire a 31-40 közöttiek keresnek a legjobban, ezt követően azonban megtörik az életkoron és a munkatapasztalatok meglétén alapuló béremelkedési ütem: a 41-50 évesek több tízezerrel kevesebb fizetést visznek haza.

Jelentős a főváros és a régiók közti bérkülönbség, a férfiak átlagosan 35-40 ezer, vezető beosztásokban pedig 90-100.000 forinttal kapnak többet, mint a nők. A fizetési eloszlásokat nagymértékben befolyásolja az életkor is. A húsz és harminc közötti adószakértők átlagos keresete például 599 ezer forint volt, ezzel szemben a 41-50 év közöttiek már átlagban 20 %-al kevesebbet vihettek haza havonta.

Jelenleg a közgazdász, a pénz- és hitelgazdasági szervező és a könyvvizsgáló, kontroller, valamint a műszaki végzettséggel rendelkező férfiak fizetése a legkielégítőbb. A szakmunkát sajnos még mindig nem díjazzák elfogadhatóan. A gépjárművezetők, villanyszerelők, fűtésszerelők, burkolók, gépkezelők és kárpitosok bérezése még jóval alatta van az elvárhatónak. A gazdasági szervezetek vezetői és az egyéb funkcionális tevékenységet folytató részlegek vezetői a legmegbecsültebbek. A diplomát igénylő állásokban továbbra is jobban keresnek az IT/ telekommunikáció területén illetve a mérnök/műszaki területen elhelyezkedők, mint az oktatásban tevékenykedők. A vendéglátás/ idegenforgalom illetve a HR területein a fizetések a szakmai tapasztalattal egyenes arányban növekednek.

Az eredmények alapján minden korcsoportban magasabb a férfiak átlagjövedelme. Legkisebb a különbség a 17-24 éveseknél van, hiszen itt csak 8 százalék az erősebbik nem előnye. Legjelentősebb különbség a 35-44 éveseknél tapasztalható, ahol a férfiak 34 százalékkal többet kapnak.

Forrás: CV-Online