Gubanc a könyvelésben - Az önellenőrzés számviteli kérdései

AMI NEM ÉVÜL EL

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a számvitelben nem teljes egészében ugyanazt értjük az önellenőrzésen, mint adózási szempontból. Utóbbi esetben ugyanis számolnunk kell az elévülési idővel, míg a számvitelben az „elévülési idő” kategória nem létezik. A feltárt hibát a könyvelésben akkor is ki kell javítani, ha adóhatósági retorziótól már nem kell tartanunk az adott ügyben.

Tegyük fel, hogy a vállalkozás 2015. július 10-én veszi észre, hogy egy 1997-ben vásárolt üzemcsarnok nem szerepel a könyveiben. Számviteli szempontból annak, hogy ez a - ki tudja miért - titokban maradó gazdasági esemény már érettségiző korba lépett, nincs az önellenőrzés elvégzését korlátozó jelentősége. A szóban forgó épületet fel kell venni a nyilvántartásokba, könyvvitelileg el kell számolni, ideértve a számviteli értékcsökkenést is - 1997-től, természetesen. Adózási következményei azonban csak a még el nem évült időszakot – így a 2009-2014. évi társasági adóbevallásokat - érintően lesznek az ügynek.

A számviteli törvény szerint a gazdasági események utólagos, beszámolóval lezárt üzleti éveket érintő módosítására jellemzően a mindenkori jogszabályi előírások nem vagy nem megfelelő alkalmazása, helytelen értelmezése vagy nem megengedett, tiltott cselekmény elkövetése miatt kerülhetett sor. A törvény tehát nem ad fogódzókat arra a helyzetre, ha a beszámolóban volt hiba, de az nem az előzőek szerinti okok miatt következett be. Ezért abban az esetben, ha mondjuk egy szerződés, megállapodás utólagos, a beszámolóval lezárt üzleti évet, éveket érintő módosítása alapozta meg a „hibát”, arra vonatkozó rendelkezést nem tartalmazott a számviteli törvény.

A törvény idén életbe lépő módosításának köszönhetően már erre a helyzetre is van konkrét szabály: ilyenkor is az egyébként alkalmazott számviteli ellenőrzési szabályokat, módszertant kell figyelembe venni (3.§.(3) bekezdése 2. pont).

KICSI VAGY NAGY

A számviteli önellenőrzés – a már beadott beszámoló javításának módja- szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy a feltárt hiba jelentős összegűnek minősül-e vagy sem.

Azt, hogy mit kell jelentős összegű hibának tekintenünk, az szerencsére nem nézőpont kérdése: egyrészt a vállalkozás számviteli politikájában kell meghatározni, másrészt a számviteli törvény is meghatároz egy mértéket erre, az ezt elérő összegű hiba minden esetben jelentősnek minősül. Ez utóbbiak szerint jelentős összegű a hiba akkor, ha az meghaladja az ellenőrzéssel érintett üzleti év mérleg-főösszegének 2 százalékát, de ha a mérleg-főösszeg 2 százaléka kevesebb, mint 1 millió forint, akkor az 1 millió forintot túllépő összeget kell jelentősnek tekintenünk.

A fogalom értelmezése általában nem is okoz fejtörést a vállalkozásoknak, de a hiba és hibahatások számítása viszont már rejt magában némi bizonytalanságot.

A hiba tényleges összege meghatározásakor nem pusztán a hiba összegével – mondjuk 1 millió forinttal kevesebb anyagköltséget számoltak el a ténylegesnél -, hanem az abból eredő további hibákkal (az indokoltnál több társasági - és iparűzési adó befizetése, a saját tőkében jelentkező hatás az adózott eredmény hibája miatt) is számolni kell. A feltárt hibát és hibahatásokat előjel nélkül (azaz matematikai kifejezéssel élve abszolút értékben) kell, évenkénti bontásban összegezni.

Fontos tudni, hogy a feltárt hibáknak, hibahatásoknak nem csak azokra az évekre vonatkozóan lehet hatásuk, amikor a hiba keletkezett, hanem az ellenőrzés – a hiba feltárásának – évére is, mint például a fentebb említett, „elfelejtett” üzemcsarnok értékcsökkenési leírása az önellenőrzés évében is több e jogcímen elszámolt költséget jelent, mint amellyel ezt megelőzően terveztek.

 

AMIT TENNI KELL

A már elfogadott beszámoló – és itt nem a letétbe helyezés, hanem a mérlegnek a taggyűlés által történő elfogadása dátumát kell vizsgálni – adatait nem szabad az önellenőrzés megállapításainak megfelelően módosítani („visszakérni” sem lehet a Cégbíróságtól és kicserélni a már javított példányra), ahogyan már lezárt évek könyvelésébe sem „nyúlhatunk bele”, azaz nem könyvelhetőek az ellenőrzött év adatai közé a korrekciós tételek.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a folyamatos könyvelés keretében – a feltárás üzleti évének adataival – kell elszámolni a szükséges tételeket. Ugyanakkor a hiba tartalmának, jellegének megfelelő főkönyvi számlákon az érintett éveket elkülönítetten könyveljük, azaz a főkönyvi számlát elnevezésének az adott évszámmal is kiegészítve nyitjuk meg.

A könyvelést az önellenőrzési jegyzőkönyv alapján, a hiba feltárásának évére végezzük, feltéve, hogy a mérlegkészítés időpontjáig a társaság befejezte az önellenőrzést. (Ha nem, akkor a belső ellenőrzés befejezése évére számolják el a szükséges helyesbítő tételeket.)

Abban a – sajnálatos - esetben, ha a hibákat az adóhatóság éber revizorai fedezték fel, és az ellenőrzés a mérleg fordulónapjáig befejeződött, akkor a hatóság határozata alapján, a hiba feltárásának évében könyveljük az ellenőrzés megállapításait. Fontos, hogy I. fokú határozat adatait csak akkor könyveljük, ha az abban foglaltakat a társaság nem vitatja. II. fokú és jogerős határozat megállapításait azonban akkor is könyvelnie kell a cégnek, ha fellebbezett a határozatban foglaltak ellen.

Nézzünk fentiekre egy példát!

ESETTANULMÁNY

A Zsebenci és Klopédia Kft 2015. július 10-én önellenőrzés keretében tárta fel, hogy a 2014. szeptember hónapban elvégzett karbantartás során felhasznált anyagokat, 6.000 eFt értékben, nem könyvelték le. (Az Szt. 78.§.(2) bekezdése alapján ezt anyagköltségként kellett volna elszámolniuk.)

Az elszámolt anyagköltség értékét érintő változás hatással van az iparűzési adó alapjára, míg ezek együttesen pedig a társasági adó alapját befolyásolják. A hiba így az adózott eredményt is érinti. A 2014. évi mérleg főösszege 250.000 eFt.

Az anyagköltség elszámolásában elkövetett 6.000 eFt hiba hatásai tehát

• iparűzési adótöbblet (2%-os adókulccsal) 120 eFt,
• társasági adótöbblet (10%-os adókulccsal) 588 eFt,
• saját tőkét (mérleg szerinti eredményt) csökkentő hatás 5.292 eFt,

hiba és hibahatás együttesen (abszolút értékben) 12.000 eFt.

A társaság 2014. évi mérlege főösszegének 2%-a 5.000 eFt – a hiba és hibahatások értéke ezt meghaladja -, így a hiba 2014. évet érintően jelentős összegű. Ezért a 2015. évre készített beszámolónak három oszloposnak kell majd lennie.

Könyvviteli elszámolás:

Ha a feltárt hiba nem lenne jelentős, akkor a könyvelést itt be is fejezhetnénk (és az érintettek örömére háromoszlopos mérlegről se lenne szó, a tárgyév adatai közt az adózás előtti eredményt növelné, csökkentené a hiba, hibahatás).

A feltárt hiba azonban jelentős, és ezért figyelemmel kell lennünk az Szt.37.§. (1) bekezdése a) pontjában és (2) bekezdésének a) pontjában előírtakra is: az eredményváltozást a mérleg szerinti eredményen keresztül az eredménytartalékba az év végi záráskor át kell vezetni.

A fenti feladatok mellett még a kiegészítő melléklettel is lesz egy kis pluszmunkánk: ebben a jelentős összegű hiba összegére, mibenlétére ki kell térni. Ha a megállapítások több évet érintenek, akkor ezeket évenkénti bontásban is be kell mutatni.