Dolgozzunk hatékonyabban! - 2. rész: Figyelemgazdálkodás – Robotpilóta vagy személyi asszisztens?
Feladatmenedzsment terén számos ajánlás van arra hogyan kezeljük az elburjánzó papírhegyeket asztalunkon, hogyan készítsünk beosztásokat és terveket, vagy hogyan rangsoroljuk a feladatainkat annak érdekében hogy tartani tudjuk magunkat a kitűzött feladat időben történő elvégzéséhez.
Ugyan ezek az ajánlások nagyon hasznosak és sok közülük valóban érdemi segítséget nyújt, ám a könyvelésben dolgozók számára az általános hatékonysági ajánlások nem adnak túl sok muníciót. Miért? Mert a könyvelési tevékenység már önmagában, a feladat jellegéből adódóan adatok feldolgozásának menetrendszerű előállítását jelenti. További tervek és feladatbeosztások elkészítése helyett, a könyvelő ügyesebb figyelemgazdálkodással tud hatékonyságán javítani.

DÁVID ÉS GÓLIÁT – AVAGY HOGYAN GYŐZZÜNK REMÉNYTELEN HELYZETBEN?
Góliát hatalmas, jól felszerelt, háborúban edzett harcos volt. Dávid, piciny, csak egy parittyát tudhatott magáénak és életében nem járt harctéren. Mégis győzött. Titka abban rejlik, hogy felismerte korlátait és e szerint hozta meg döntését.
A könyvelésnek, hasonlóan minden más szakmához, megvannak a maga feladat- és tevékenységcsoportjai. Annak ellenére, hogy az elvégzendő feladatok jellege eltérő, abban azonosság mutatkozik, hogy minden feladattípusnál az adatok pontos feldolgozását végezzük el megfelelő könyvelési helyen és/vagy jelentéskötelezettségi formában – ami adottság.
Az adottságok pedig kemény korlátok – lehet ugyan rajtuk változtatni, de ehhez általában hosszú időre van szükség és az egyéni hatékonyságjavítási szándék gyakran a rendszer korlátaiba ütközik. Például: adott jelentés elkészítésében lehet ugyan rutint szerezni (egyéni hatékonyság), de ha a formanyomtatvány kitöltésének formai követelményei nem teszik lehetővé a gördülékeny ügyintézést (rendszer-hatékonyság), akkor... Nos, akkor mi van? Az, hogy kemény korláttal találtuk magunkat szemben és saját érdekünkben jobb, ha tudomásul vesszük ezt. A mi területünkön egyéni szakmai hatékonyságunk alapvetően függ a rendszer hatékonyságától.
Attól nem leszünk jobb, keresettebb, nagyobb és megbízhatóbb ügyfélkörrel rendelkező könyvelők, hogy ’csodákat’ ígérünk ügyfeleinknek és aztán belefáradunk annak a többletterhébe, hogy ezt meg is próbáljuk előállítani. Ám van a feladatvégzésünknek egy olyan eleme, ahol rugalmas korlátokkal tudunk dolgozni.
A rugalmas korlátokkal lehet és érdemes is foglalkozni, mivel nem a rendszer, hanem mi, saját magunk teremthetjük meg a feltételeket a hatékonyabb feladatvégzéshez. Talán elsőre meglepően hangzik, de érdemi hatékonyságjavulást nem a szakmai tartalom ügyesebb intézésével tudunk elérni, hanem ügyfeleinkkel történő kapcsolattartás terén.

A 'JÓ' ÜGYFÉL
A ’jó’ ügyfél nem tökéletes :). Ő is késhet néha leadandó anyagokkal, lehet pontatlan, sőt, még tévedhet is, amit aztán nekünk kell korrigálni. A ’jó’ ügyfél attól jó, hogy általános hozzáállása és a könyvelési feladatokkal kapcsolatos együttműködési hajlandósága 'jó' (’Hogyan válasszunk jó ügyfelet?’). Figyel a kéréseink, kérdéseink tartalmára és a mögötte meghúzódó feladatvégzési igényre is. Másként mondva, igyekszik velünk gondolkozni. Kérdez is, ha valami nem világos a számára és egyben elvárja tőlünk, hogy ne csak adathalmazzal és határidőkkel bombázzuk, hanem próbáljunk arra is törekedni, hogy számára is követhető legyen, mit, miért csinálunk (’Félnek-e a vállalkozók, ha könyvelőhöz kell menniük?’).
A jó ügyfél tehát részt vesz a munkában. Ennek eredményeként nem terheli figyelmünket a felesleges kapkodás, lemaradás pótlása, aggodalom, stb. Nincs rá garancia, sem recept, hogyan lehet különböző ügyfeleinkkel ezt az érdemi munkakapcsolatot kialakítani. Tippek (pl. ’A kényelem bére, avagy mit árul a könyvelő?') persze vannak, amiket ki kell próbálni, mert mindenkinél más működik. De az ügyfélkezelés teljes mértékben a mi döntési kompetenciánk. Ez az a terület, ahol érdemi hatékonyságjavulást tudunk elérni. És pusztán egyetlen korlátot kell újraszabnunk: saját definíciónkat arról, mit tartunk ’jó’ könyvelőnek. A jó könyvelő szakmailag topon van és egyben kiváló kommunikátor is akar lenni, mert érti, szakmai működésének kemény korlátait nem, de rugalmas korlátait ő szabja meg, ezen a téren ő irányít: alapvetően az ügyfélkapcsolatok menedzselésével.

ELTÉRŐ SZEMLÉLETEK ÉS GYAKORLAT A HATÉKONY ÜGYFÉLKEZELÉS KAPCSÁN
Két olyan formája is van a napi ügyfélkapcsolat-menedzsmentnek, ami ugyan feladatvégzési hatékonyságra törekszik, ami dicséretes szándék, ám mégis úgy teszi azt, hogy ezzel nehézséget okoz magának és ügyfelének is. Az egyik alul-, a másik felülvállalja magát. Mindkét esetben pusztán az általános jellemvonások megragadására törekszünk, nem specikifus példák leírására.
A ’robotpilóta’: Megbízhatósága, pontossága, kiszámíthatósága miatt igazán kedveljük a gyors, alapvetően mechanikus panelekből gazdaságosan előállítható válaszokat, eljárásokat. Hatékonyak! Az anyag, az információ, amivel dolgozunk jól kínálja magát az effajta eljáráshoz. Adott időre, adott formátumban, előre jól meghatározható adatokkal kell jelentéseinket elkészítenünk. Ám másik ’anyagunk’, az ember, a cégvezető, akinek dolgozunk, már messze nem ilyen jól kezelhető adatfeldolgozási hatékonyság szempontjából. Azok a könyvelők, akik annak érdekében, hogy munkájukat minél pontosabban, megbízhatóbban, ezáltal hatékonyabban tudják elvégezni, gyors panelekben, kevés magyarázattal, azonnali feladatokkal látják el ügyfeleiket, és sajnos elfelejtkeznek arról, hogy nekik mást jelent a hatékonyság, mint esetleg ügyfelüknek.
A ’személyi asszisztens’: A teljesen személyre szabott, egyéni igényeket maximálisan lekövető, szorgalmas és gyakran előre, mások helyett is gondolkozó munkavégzés szintén hatékonyságot nyújt. Lehetővé teszi, hogy az ügyfél csak az irányítás, cégvezetés kérdéseire tudjon összpontosítani, másra ne kelljen figyelnie. De mi könyvelők vagyunk! Bármennyire is érdekünkben áll ügyfeleink igényeinek lekövetése és kiszolgálása, két munkát egyszerre nem tudunk elvégezni. Nem tudunk ügyfeleink személyi asszisztensei is lenni! Feladatokat elvégzünk nekik, ez szakmai együttműködésünk alapja, de figyelni helyettük nem tudunk. Tudjuk a könyvelés kapcsán jelentkező, számukra plusz feladatként jelentkező ügyintézés terhét csökkenteni, előre meghatározott időbeosztással, amihez mindketten tartjuk magunkat, időben megküldött anyagokkal, stb. de teljesen tehermentesíteni őket nem érdemes még azoknak sem, akik úgy gondolják, saját munkavégzési hatékonyságuk javul, ha az ügyfél helyett is gondolkoznak. Nem éri meg. Idővel a szakmai tartalom rovására megy mindez. Mindenki csak egy adott szintig terhelhető és a magunk szintjére nekünk kell figyelni! Más ezt nem teszi meg helyettünk.
Sem a ’robotpilóta’, sem a ’személyi asszisztens’ nem nyer feladatvégzési hatékonyságban. Az előbbi azért nem, mert ugyan lehet hozzászokott, hogy gyakran és sokszor kell mondania, kérnie ügyfelétől ugyanazt a dolgot, valójában erre azért van szükség, mert a kommunikáció az ügyfél számára nem érthető, nem világos. A ’robotpilóta’ alulkalibrálja a feladatvégzése során keletkező felelősségvállalást. A kommunikációt az ügyféllel, az együttműködést kizárja, pusztán a feladatára összpontosít. A ’személyi asszisztens’ ezzel szemben felülkalibrálja felelősségeit, túlvállalja magát, megterheli figyelmét és így noha szakmailag bírná, ám lehet nem tud több ügyfelet vállalni. Kifutott kapacitásaiból, elhasználódott a figyelme.
Amennyiben a munkavégzési hatékonyság kérdései már foglalkoztatták Kedves Olvasót, akkor biztos kipróbált már pár hatékonyságjavítónak szánt fogást, megoldást. Ha az eddigi ajánlások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, akkor lehet elérkezett az idő, hogy szakmaspecifikusabb fogásokkal próbálkozzon. A könyvelő szakma ’figyel’: eljárásokat, elvárásokat, jogszabályokat, ügyfelek tevékenységének jelentési kötelezettség alá tartozó dokumentációját, stb. Éppen ezért nem meglepő, hogy hatékonyságjavítást is a figyelemgazdálkodás területen lehet érdemben elérni. Szánjon rá időt és gondolja végig ügyfél-kommunikációval kapcsolatos lehetőségeit és ne feledkezzen meg arról sem, hogy a kapcsolattartás lényegi eleme a felelősség arányos vállalása és ennek megfelelő szintű kommunikációja.
(A cikksorozat első részét itt olvashatja >>)
